Az idei Oscar sok szempontból volt örömteli, érdekes és tanulságos. Egyrészt megint osztottak ki díjakat olyanoknak (pl. DiCaprio és Morricone), akiknek nem feltétlen a most díjazott alakításuk vagy alkotásuk volt a legkiemelkedőbb, inkább az elmúlt évek során kitartó munkájuk hozta meg gyümölcsét; másrészt 35 év után díjaztak újra magyar produkciót.

A Saul fia megnyerte a legjobb idegen nyelvű film díját

Nemes-Jeles László első filmjének jelölése és az elmúlt egy évben összegyűjtött díj-áradata több szempontból is fontos. Egyrészt a számunkra egyértelmű dolgok miatt: régen volt magyar film ennyire jó és ennyire sikeres. Sok tehetséges szakember, sok jó gondolat van itthon, bízzunk benne, hogy a Saul fiának sikere sokaknak adhat motivációt, lehetőséget és sok új kaput nyithat meg a magyar filmek világában.

Másrészről egy technológiai szempont: szándékosan választották az analóg, 35mm-es technológiát a digitálissal szemben. Nem “hipszterkedésből”, hanem mert a feladatra szakmaialg ez volt a legalkalmasabb, illetve Nemes-Jeles László az egyik interjúban ki is fejtette: szerinte nekünk embereknek fontos, hogy hagyjunk valami maradandót, és habár lehet ezt tenni nullák és egyesek sorozatával is, de az sosem lesz kézzel fogható, tapintható emlék, míg adott esetben egy filmtekercs, egy könyv stb. annál inkább.

És végül, de nem utolsó sorban: az Akadémia nem csak egy jó filmet díjazott, hanem egy olyan filmet is, amely fontos üzenetet közvetít. Igen, megint egy második világháborús történet, és biztosan sokan gondolják, hogy “csak ezért nyert”, de ez ugyanakkor védhető gondolat is, hiszen a második világháború az emberiség történetnének jelenleg ismert legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó konfliktusa, a történet üzenete pedig pontosan az, amit a rendező nyilatkozott a díj átvételekor: a legsötétebb órákban is van bennünk egy hang, ami segít abban, hogy emberek maradjunk. És a Saul fia voltaképpen bárhol-bármikor játszódhatna, ez az üzenet akkor is átjönne.

Nemes-Jeles László átveszi az Oscar-díjat

Leonardo DiCaprio megnyerte a legjobb férfi főszereplő díját

DiCaprio Oscar-nem-kapása valószínűleg kiteszi az internetes mémek jelentős részét. Pedig ha más miatt nem is, a »Django elszabadulban« nyújtott teljesítményéért mindenképpen megérdemelte volna a szobrocskát. De biztos mindenkinek megvan az a cím, amiről ugyanez jut az eszébe; az Akadémiának ez most A visszatérő volt.

Az ő jelölése nekem például olyannak tűnik, ami nem is annyira a mostani műben nyújtott teljesítményét értékeli, hanem inkább az emúlt évek sikereit, kitartását.

DiCaprio beszédében is volt egy nagyon fontos gondolat: a szokásos köszönetnyilvánítás után kiemelte, hogy a klímaváltozás az egész világot érintő, nagyon aktuális probléma, amely ellen csak közös erővel tudunk fellépni. “Nem engedhetjük meg, hogy biztosra vegyük ezt a bolygót; én a ma estét sem vettem annak”, mondta:

Ennio Morricone megnyerte a legjobb eredeti filmzene díját

Morricone minden bizonnyal az egyik leghíresebb és legsikeresebb zeneszerző: bárki pillanatok alatt fel tud sorolni legalább két vagy három filmet, aminek ő szerezte az eredeti zenéjét, vagy csak elhangzik benne olyan dallam, ami hozzá kapcsolható. Ez volt a hatodik jelölése, Oscar-díjat még nem, de 2007-ben Oscar-életműdíjat kapott.

Az »Aljas nyolcas« szerintem szintén nem az az alkotás, ami a legtöbb embernek beugrik az ő nevét hallva, és talán nem is a legkiemelkedőbb darabja, így véleményem szerint itt is inkább az elmúlt évek munkáját díjazták.

A Spotlight megnyerte a legjobb film díját

Nem véletlenül hagytam a végére a “fődíjat”: a Spotlight szintén egy olyan film, aminek legjobb filmként való díjazása pontosan az általa közvetített értékek és üzenetek miatt fontos.

A Spotlight egyébként is jó film, de abban mindenképpen jobb az összes többi jelöltnél, hogy két dolog fontosságát külön kiemeli.

Az egyik ilyen az oknyomozó újságírás komoly szerepe. A történet tökéletesen bemutatja, miért kellenek oknyomozó riporterek, akik bizonyos eseteknek ennyire lelkesen és elhivatottan mennek utána. A másik pedig a katolikus egyház bizonyos működési rendellenességeire való rávilágítás. Utóbbit rendkívül profin teszi: nem von le következtetést, egyáltalán nem sugallja, hogy az egyház vagy a vallás rossz lenne, pusztán nagyon határozottan rámutat egy vagy több problémára, ami megoldást követel, és amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni.

Nekem ezek voltak a 88. Oscar-gála legfontosabb pontjai. Tegnap este, de igazából már a film megnézése után is a Spotlightra tippeltem, mint esélyes befutó, de leginkább csak azért szurkoltam, hogy a Saul fia elhozza a legjobb idegennyelvű film díját, aminek igazán örülök, jó volt ilyet tapasztalni, és szerintem jót fog tenni a magyar film világának.

A borítóképet innen szereztem.

,