A 2014. szeptember havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Wunderbár ez a WunderCar!

Oké, a címért előre is elnézést, a lényegen viszont nem változtat: kipróbáltam a WunderCar nevű alkalmazást. Próbáltam egy értelmes magyar kifejezést találni, amivel a témában járatlanok is azonnal megértik miről van szó, de az olcsó taxin kívül nem igazán jutottam tovább.

WunderCar logó

A modell a következő: vannak emberek, akik autókáznak elég sokat és vannak olyanok, akik eljutnának A-ból B-be, a taxinál lényegesen olcsóbban, cserébe nem panaszkodnak, hogy akár 15 perc is lehet, amíg jön az autó.

Ennek a játéknak három szereplője van: a sofőr, az utas és a WunderCar. A sofőr regisztrál, átmegy egy interjún és több biztonsági ellenőrzésen, ha pedig jóváhagyták, felvehet címeket. Az utas a mobilján az alkalmazásnak bemutatja a bankkártyáját vagy a PayPal fiókját, megadja egy térképen, hogy hol van éppen és hogy hová szeretne eljutni, majd sofőrt keres. A sofőr megjön, gyors bemutatkozás, és indul is a fuvar. A megérkezéskor a WunderCar kiszámol egy borravalót. A javasolt összeget száz forintonként lehet növelni vagy csökkenteni. A fizetés az alkalmazásban történik, készpénz vagy kártya nélkül. A sofőr minden kedden megkapja a pénzt a szolgáltatótól, aki levon 20%-ot kezelési költségként.

Ha ki szeretnéd próbálni, töltsd le az alkalmazást, és add meg az alábbi kupon kódot, amiért 5000 forintot kapsz. Fontos, hogy utazni csak akkor tudsz, ha a bankkártyád vagy a PayPal fiókod adatait is megadod!

N5CUX

Ha a saját kuponkódodat adod meg valakinek, maximum öt ember első utazása után te is kapsz 5000 forintot. (Én az öt lehetőséget kijátszottam, de a kuponkód ettől még biztosítja az utasnak az 5000 forintot.)

Háromszor utaztam, nagyon jó ötletnek és nagyon kényelmes szolgáltatásnak tartom; az appben lehetne pár UX-dolgot javítani (mutathatnának például fotót az autóról vagy a rendszám elejét, vagy a típusát, színét leírva), a kezdeményezés és a használhatóság viszont az összképet a pozitív irányba tereli.

Gyors kérdés-válasz az egyértelműbb dolgokról:

Mennyibe kerül egy utazás?

Az utazásért borravalót kell adni. Ez akár nulla forint is lehet, de a rendszer ajánl egy összeget, ami az én számításaim alapján átlagosan 230 forint kilométerenként.

(5000 forintból utazásonként +200 forinttal megtoldva a végösszeget kb. 15 kilométert utaztam.)

Mennyi az alap- és a várakozási díj?

Nincsen alapdíj, sem várakozási díj.

Mennyi idő kocsit találni?

Reggel és kora este viszonylag gyorsan, maximum öt perc alatt találtam a frekventáltabb helyeken sofőrt, késő este nagyjából 10 percet kellett várni. A beszámolók átlagosan 15 percet jeleznek.

Mennyire biztonságos?

A sofőröket ellenőrzik, többségük egyébként fiatal, volt taxis, autóval dolgozó, aki mellékesként csinálja a sofőrködést. Minden utazás az értékeléssel tér véget, 1-5 csillaggal kell osztályozni a sofőrt és az utast is.

Ez legális?

Legális, téged mint utast nem büntethet meg senki, a sofőrökkel pedig hivatalos formában számol el a WunderCar az anyagiakról, utalással fizetve.


A WunderCar kicsit olyan, mint a Couchsurfing: mint ahogyan ott sem csak a szállás, itt sem feltétlen csak az A-ból B-be néma csendben eljutás a lényeg. Megismerkedhetsz új emberekkel, spórolhatsz, a sofőr pedig megosztja veled az autóját, amivel talán mindketten egy kicsit a környezettudatosabb világkép felé mozdultok.


Lucy

Két dolog volt jó ebben a moziban: az egyik, hogy befejeződött, a másik pedig, hogy miközben néztem, elhatároztam, hogy komolyabban meg fogom válogatni, milyen filmekre ülök be, és a lehető legkomolyabban ki fogok jönni a vetítésről, ha csak a halvány szikráját is érzem az igénytelenségnek. Lucy-nak két tényező miatt volt szerencséje, hogy a végéig kivártam, és nem, ez a két dolog nem a plafonon fetrengő Scarlett Johansson lógó mellpárosa volt, hanem a remek vágások és a jól válogatott zene.

Lucy film, 2014

Aztán sajnos volt egy pont, amikor ezt is szétmorzsolták a készítők.

Nem azzal van a problémám, hogy nem tudom befogadni a hihetetlent vagy a fantazmagóriát: előbb beveszi az agyam, hogy egy a 30-as években használt, kék színű, brit rendőrségi telefonfülke valójában egy több dimenziós, térben és időben használt közlekedési eszköz, mint azt a sok sületlenséget, amit ez a film tálalt. Ezeket a sületlenségeket is bevettem volna, ha nem ütik fel az egész történetet egy máskülönben egész jó és hihető tudományos magyarázattal, amit ráadásul maga Morgan Freeman ad át nekünk.

Hiányoltam a jellemfejlődést (meg úgy általában a jellemeket), a sztori értelmét, a megfelelő lezárást. Az pedig kifejezetten kihúzza nálam a gyufát, ha magvas gondolatokat akarunk átadni, de nem jutunk tovább a Mátrix és a Kaptár koppintásán.

Luc Besson talán maga is tolhatott volna egy keveset az általa kitalált fiktív kábítószerből, akkor a végeredmény másmilyen lenne, így viszont ez a film egy kisebb katasztrófa: ha katatón állapotban nézem a csillagos eget, vagy megnézek egy kétórás ukrán kalóz-pornóvideót, amiben két közepesen csúnya nő egy vécépumpával izgatja egymást, még akkor is értelmesebben telik el az időm, és legalább valamimet megmozdítják.

Eredeti cím: Lucy
Műfaj: sci-fi
Időtartam: 89 perc
Megjelenés éve: 2014
Főszereplők: Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Min-sik Choi

Erdélyben jártunk

Idén a »sok fesztivál« és a tavaszi csehországi csapatépítő mellett szüleimmel és barátaikkal Erdélybe is elutaztunk. A dologban semmi különös nincsen, az utazás savát-borsát az adta, hogy két lakóautóval mentünk.

Rögtön itt egy kis tisztázás: én is mindig azt mondtam, hogy lakókocsi, de az ismerőseink kijavítottak, hogy a lakókocsit vontatják, az a fajta, ami önjáró, az bizony lakóautó. Ha lakóautós társaságba keveredtek, jó dolog tudni a szlenget!

Ezzel a két járgánnyal utaztunk:

Erdély lakóautóval, 2014 - a Fiat McLouis Glen és a Hymer

Mi egy 1992-es születésű szekérrel gurultunk. A teherautó maga egy Fiat Ducato, az akkori évjáratnak megfelelő, mögötte pedig egy Hymer felépítmény. Meglepően kényelmes volt, az utastér kicsit rázkódik menet közben, de azért ez egy 22 éves járműtől elvárható. Megállás után viszont nagyon stabil, három-négy ember kényelmesen elfér, csak vigyázni kell, nehogy lefejelje az ember az alkóv tetejét. Összességében a lakóautós élet nagyon megtetszett: kempingekben, panziókban vagy akár csak egy kedvesebbnek tűnő családhoz bekopogva egy éjszakára átlagosan 3000 forintért meg lehet állni. A mellékhelyiség tartáját gyorsan és egyszerűen lehet üríteni, a hűtő gázpalackról is működik, így mondjuk három éjszakát még akár áram nélkül is ki lehet bírni.

Menet közben sikerült egy csavarba is belemennünk, így a kerékcsere-gumiszerviz-nagyizgalom kombót is megéltük, másnap meg lemerült az utastéri akku, ezeket leszámítva viszont minden komolyabb baleset nélkül értünk haza, és még az idő is nagyon szép volt. (Medvét nem láttunk, az egyik kempingben ijesztgettek minket, hogy lesznek, de végül nem ott szálltunk meg; azt, hogy ezen okból kifolyólag határoztunk-e így, mindenki döntse el maga. ;])

A lakóautó nem egy olcsó mulatság, ellenben nagyon megéri, mert hosszabb távú utazásokat is kényelmesen bevállal az ember, ha megunta a vezetést, a legközelebbi helyen megáll sátrat verni, tíz perccel később pedig már a kempingszékben issza a sörét az omnisztor alatt, miközben rotyog a bográcsban a vacsora.

Erdély változatlanul az egyik kedvenc desztinációm (sic!). Megkockáztatom, hogy itt a legszebb a csillagos éj, itt a legkedvesebbek az emberek, itt a legfinomabbak az ételek és szinte mindig itt érzem magam a legjobban, ha pedig hazaérek, ez az egyetlen hely van, ami napokig hiányzik. Remélem, hogy egyszer még az én gyerekeimet is elvihetem oda.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az utazás 2000 km volt, térképre vetítve nagyjából így nézett ki:

Az erdélyi utazás térképen

Ezeket a megállókat érintettük (a csillaggal jelölteknél tábort is vertünk):

  • Körösfő;
  • Torockó;*
  • Torockószentgyörgy;
  • Torda
  • Marosvásárhely
  • Vármező;*
  • Gyergyószentmiklós;
  • Gyilkostó;
  • Békás-szoros;
  • Szent Anna-tó*;
  • Tusnádfürdő*;
  • Sepsiszentgyörgy;
  • Sepsiszentkirály;*
  • Aldoboly;
  • Nagyenyed.*

Imádtam minden másodpercét, ez a kép pedig a kedvencem, amit készítettem:

Szabad ég alatt éjszakázós