Erdélyben jártunk

Idén a »sok fesztivál« és a tavaszi csehországi csapatépítő mellett szüleimmel és barátaikkal Erdélybe is elutaztunk. A dologban semmi különös nincsen, az utazás savát-borsát az adta, hogy két lakóautóval mentünk.

Rögtön itt egy kis tisztázás: én is mindig azt mondtam, hogy lakókocsi, de az ismerőseink kijavítottak, hogy a lakókocsit vontatják, az a fajta, ami önjáró, az bizony lakóautó. Ha lakóautós társaságba keveredtek, jó dolog tudni a szlenget!

Ezzel a két járgánnyal utaztunk:

Erdély lakóautóval, 2014 - a Fiat McLouis Glen és a Hymer

Mi egy 1992-es születésű szekérrel gurultunk. A teherautó maga egy Fiat Ducato, az akkori évjáratnak megfelelő, mögötte pedig egy Hymer felépítmény. Meglepően kényelmes volt, az utastér kicsit rázkódik menet közben, de azért ez egy 22 éves járműtől elvárható. Megállás után viszont nagyon stabil, három-négy ember kényelmesen elfér, csak vigyázni kell, nehogy lefejelje az ember az alkóv tetejét. Összességében a lakóautós élet nagyon megtetszett: kempingekben, panziókban vagy akár csak egy kedvesebbnek tűnő családhoz bekopogva egy éjszakára átlagosan 3000 forintért meg lehet állni. A mellékhelyiség tartáját gyorsan és egyszerűen lehet üríteni, a hűtő gázpalackról is működik, így mondjuk három éjszakát még akár áram nélkül is ki lehet bírni.

Menet közben sikerült egy csavarba is belemennünk, így a kerékcsere-gumiszerviz-nagyizgalom kombót is megéltük, másnap meg lemerült az utastéri akku, ezeket leszámítva viszont minden komolyabb baleset nélkül értünk haza, és még az idő is nagyon szép volt. (Medvét nem láttunk, az egyik kempingben ijesztgettek minket, hogy lesznek, de végül nem ott szálltunk meg; azt, hogy ezen okból kifolyólag határoztunk-e így, mindenki döntse el maga. ;])

A lakóautó nem egy olcsó mulatság, ellenben nagyon megéri, mert hosszabb távú utazásokat is kényelmesen bevállal az ember, ha megunta a vezetést, a legközelebbi helyen megáll sátrat verni, tíz perccel később pedig már a kempingszékben issza a sörét az omnisztor alatt, miközben rotyog a bográcsban a vacsora.

Erdély változatlanul az egyik kedvenc desztinációm (sic!). Megkockáztatom, hogy itt a legszebb a csillagos éj, itt a legkedvesebbek az emberek, itt a legfinomabbak az ételek és szinte mindig itt érzem magam a legjobban, ha pedig hazaérek, ez az egyetlen hely van, ami napokig hiányzik. Remélem, hogy egyszer még az én gyerekeimet is elvihetem oda.


Nemlátom, kattintok, meglátom!

Az utazás 2000 km volt, térképre vetítve nagyjából így nézett ki:

Az erdélyi utazás térképen

Ezeket a megállókat érintettük (a csillaggal jelölteknél tábort is vertünk):

  • Körösfő;
  • Torockó;*
  • Torockószentgyörgy;
  • Torda
  • Marosvásárhely
  • Vármező;*
  • Gyergyószentmiklós;
  • Gyilkostó;
  • Békás-szoros;
  • Szent Anna-tó*;
  • Tusnádfürdő*;
  • Sepsiszentgyörgy;
  • Sepsiszentkirály;*
  • Aldoboly;
  • Nagyenyed.*

Imádtam minden másodpercét, ez a kép pedig a kedvencem, amit készítettem:

Szabad ég alatt éjszakázós



Egy valaki már hozzászólt

  • Anya

    2014. szeptember 16. napján, 19:09-kor

    Talán életünk legszebb nyaralása volt. :)

Szólj hozzá!

A nevedet és az e-mail-címedet mindenképpen add meg. Az e-mail-címed nem jelenik meg.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..