A 2015. október havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Borbély Szilárd: Az olaszliszkai

Próbálom nagyon átgondoltan összeírni a véleményemet a Katona József Színház egyik legújabb darabjáról. Azért, mert ez a darab egyáltalán nem kikapcsolódás, sokkal inkább bekapcsolódás. Az egyik kritikában azt írták, hogy az évad legfontosabb darabja: egyetértek. Szerintem mindenkinek legalább egyszer meg kellene néznie, és nem azért mondom ezt, mert tetszett, hanem azért, mert már rég láttam ennyire jól sikerült alkotást, ami egy nagyon is aktuális, a társadalom egészét érintő problémára próbálja felhívni a figyelmet. Teszi mindezt közhelyektől és demagóg gondolatoktól mentesen.

„Hazugságok vesznek körül bennünket,
a lényeget eltakarja a sok beszéd,
s nekünk kisembereknek csak a cirkuszt
szánták a hatalmasok. Egymásra
uszítanak mindenkit: a gyűlölet
korunk vezére.”

Az Olaszliszkai - Katona József Színház - fotó az előadásról

A darab alapjául szolgáló drámát Borbély Szilárd írta, akinek a szülei rablótámadás áldozatai lettek: édesanyját brutálisan meggyilkolták, édesapját megnyomorították. A nyomozás természetesen eredménytelenül zárult, voltaképpen azt is mondhatnánk: nem is volt nyomozás. Borbély ezután évekig depresszióval küzdött, tavaly lett öngyilkos. Élete fő munkájának tartotta Az olaszliszkait, amely a fent említetteken túl hibátlan megemlékezés, tiszteletnyújtás munkásságának.

A történet alapjául három esemény szolgál: az egyik az író szüleit ért tragédia; a másik az olaszliszkai zsidóság eltűnése és az ottani zsinagóga téglánként való elhordása, valamint a zsidó temető meggyalázása; a harmadik és fő pont pedig természetesen az olaszliszkai lincselés eseményei. Ahogy az előadásban is elhangzik: Olaszliszka neve összeforrt az október 15-én kilenc éve történt brutális gyilkossággal. Az esetnek hatalmas visszhangja volt, változás azóta viszont egyáltalán nem történt.

Az Olaszliszkai - Katona József Színház - fotó az előadásról

Az előadás kiválóan használt minden dramaturgiai eszközt. Egyszer nem éreztem magam feszengve a székemben, de közben végig éreztem, hogy itt most fontos, komoly dolgokról van szó. Fekete Ernő és Tasnádi Bence alakításáért külön díjat osztanék; az egyik monológ után majdnem felálltam és hangosan tapsoltam. Jól érthető, a fontos kérdéseket jó helyen és jó időben (ténylegesen) feltevő, a problémákra kiválóan rámutató előadás volt, nagyon tetszett, és tényleg nagyon fontosnak tartom mindenkinek elmondani: nézzétek meg és ami még fontosabb: beszéljetek, beszélgessetek róla.


Hogyan ne csinálj kampányt

Biztosan ti is hallottátok, hogy érkezik az új Csillagok háborúja film, a Star Wars: Az ébredő erő. A vetítést nagy várakozás veszi körül, elvégre nem minden évben jelenik meg új rész az egyik legsikeresebb és legjobb űrtörténetről. A Cinema City ezt a hullámot próbálta (egyébként elég ügyesen) megülni: online foglalni természetesen nem, de a jegyet előre meg lehet vásárolni, kényelmesen, a kanapéból, ahogy mondani szokás. Az akciót elég nagy kampány előzte meg: a tegnap 9.00-s jegyeladási kezdést lehozták a nagyobb hírportálok és beharangozta maga a mozi is.

Szoftverfejlesztő vagyok, sok hasonló kampányt láttam már mindegyik (fejlesztési, reklám és vásárlói) oldalról, így már előző nap sejtettem, hogy az oldal nem fogja bírni a terhelést, és hiszti lesz. Nem is tévedtem: kilenc órakor még semmi nem történt, egy órával később nagy nehezen végre sikerült megvennünk a jegyet, a pénzt levonta a fizetési rendszer, de a mozi oldalára már nem jutottunk vissza, a foglalást buktuk.

Próbálom most a személyes érzelmeket félretenni, és szigorúan szakmailag kiemelni, mi volt a baj ezzel az egésszel, és hogy egy elkövetkező új alkalomnál mire érdemes figyelni, ha valaki ilyen kampányban gondolkodik.

Előzetes felmérés, kalkuláció

Ha jön egy esemény, amire tudod, hány jegyet szeretnél eladni, érdemes belegondolni, mennyire érdekli majd ez a felhasználókat. Mivel már a jegyelőadás beharangozásának is nagy visszhangja volt, lehetett volna tervezni azzal, hogy sokan rohamozzák meg a weboldalt. A szervező tudja, hogy hány terembe összesen hány jegyet tud eladni, ilyen esetben magabiztosan lehet úgy számolni, hogy az első napra eladható összes jegynek megfelelő különböző ember látogatja meg az oldalt. Igen, lehet, hogy túlbecsült, de inkább bírja kényelmesen a gép, mintsem összedőljön. Ha volt ilyen felmérés, és megmérték, akkor érdemes elgondolkodni, mi nem jött össze: rossz számmal dolgoztak, rosszul mérték a gépeket stb.

Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció

Az oldalon 9.00-kor semmi nem történt. Az előzetes kommunikációból nem volt egyértelmű, hol lehet jegyet foglalni, ráadásul a kis beharangozó is elég félrevezető volt: jegyfoglalás NEM lehetséges feliratával azt hihette az ember, még mindig nem jó a dolog, pedig csak úgy értik, hogy a vásárlás mehet, a foglalás nem. De amikor kattintasz, a foglaló felületen persze felajánlja, hogy foglalj, és csak az utolsó pillanatban áll meg technikai hibával, miszerint erre az előadásra nem lehet foglalni.

CinemaCity Star Wars jegyfoglalási mizéria

A jegyvásárlás végül megtörtént, a pénzt levonták, de a jegyet nem kaptuk meg. A telefon olyan szinten volt túlterhelt, hogy ki sem csengett.

A kommunikáció harmadik fekete pontja, hogy amikor látták a galibát, és jöttek Facebookon a kommentek, még akkor sem történt semmi, órákkal később írták ki, hogy technikai problémákkal küzdenek, és ma egy körül volt az első értelmes kommunikáció (értelmes alatt azt értem, ahol a felhasználók nem dobnak be kérdéseket, hanem megértik, mi fog történni a lebegő pénzükkel), hogy a sikertelen vásárlások pénzeit visszautalják. A telefonos ügyfélszolgálaton egyébként külön kérésre ezt elmondták, de a jegyet sehol nem látod, aztán várhatod a visszautalt pénzt. (Abba már tényleg bele sem mennék, hogy négy jegy nagyjából kilencezer forint, van olyan, akinek ez komolyabb összeg, és mondjuk a visszautalásig nem tud új vásárlást bonyolítani.) A telefonon egyébként azt javasolták, hogy inkább vegyük meg a pénztárnál, de már működik az online rendszer is. Elvileg.

Vészhelyzet esetén…

Minden ilyen kampány során szükség van egy vésztervre, mind a marketing mind pedig az IT részéről.

A marketing oldalról nagyjából az alábbi kérdésekre kell tudni a választ (még a kampány indulása előtt):

  • hogyan, hová, mikor kommunikálunk, ha eltörik az oldal?
  • Fel tudunk-e készülni arra, hogy ha eltörik az oldal, mégis megmaradjanak a foglalások?
  • Milyen módon lesznek kárpótolva azok, akiknek nem sikerül a foglalásuk, de a pénzük beragad?
  • Tudjuk-e már az oldalon is jelezni, ha nem elérhető a rendszer, vagy csak egy csúnya 503-as hibakódot dobunk?

Ami szerintem fontos, hogy egészen addig, ameddig nincs fizetés egy projektben, lehet legyinteni, de ha az emberek előveszik a bankkártyájukat, megadják az adataikat, levonják a pénzt, és utána nem kapnak semmilyen szolgáltatást, akkor az nem lehet megoldás, hogy másfél nappal később kiírjuk, hogy bocs, és visszautaljuk a pénzt, de egyébként így jártatok. Alapvetően nem sok ember hisz még az online vásárlásban, és egy ilyen kaland évekre eltántoríthatja azokat, akik mondjuk most próbálták először, vagy még nem is csináltak ilyet korábban.

Ezeket szerintem mindig fontos figyelembe venni. Én is nagy terhelésű oldalon dolgozom, nálunk is voltak már leállások, mint ahogyan mindenhol. Sosem az a lényeg, hogy ne álljon le, ez is fontos, de még fontosabb, hogy ha leállt valami, akkor mindenki azonnal tudja mi a dolga, ne csak a levegőben kapkodjon, mert ilyenkor másodpercenként bukik a cég, és nem feltétlenül pénzt, hanem presztízst, azt pedig még piacvezetőként is évekig tart újra felépíteni, tudom, mert láttam már ilyesmit testközelből.

Eddig az objektív, szakmai rész.


A személyes véleményem az, hogy a Cinema City egy legkevésbé sem szimpatikus cégcsoport. Egy olyan vállalatról beszélünk, amelyiknek éves szinten 5 milliárd forintnyi nyeresége van, amelyik Európa-szerte üzemeltet mozikat és amelyik itthon szinte monopolhelyzetben van. Ez az a cég, ahol pár éve még mobilról nem lehetett megnézni a weboldalt. Ahol az egyik teremben hónapokig le volt szakadva a vászon és a mennyezet egy része, mégsem foglalkozott vele senki. Ahol egy időben kitalálták, hogy a büfében nem lehet bankkártyával fizetni. Ahol a büfében egy olyan menü, ami 3 dl (vizezett) üdítővel ad többet, nagyjából 400 forinttal kerül többe.

Idén nagyjából 30-40 filmet néztünk meg moziban, ebből összesen két vagy három alkalommal választottuk a Cinema City valamelyik helyszínét, nem véletlenül. Nem akarok világmegváltó gondolatokat írni, de az ilyen cégeknél tényleg nem szívesen költöm a pénzem, húsdaráló szaga van az egésznek, a kisebb mozikban sokkal barátságosabb a kiszolgálás, alacsonyabbak az árak és ha van lehetőségem, inkább nekik adom az időm és a pénzem, ha már nem otthon szeretnék filmet nézni.

És tényleg, az egészben nem azzal van a baj, hogy hibáztak, mert az bárkivel előfordul. Inkább azzal, hogy igényt akarnak teremteni (mert ez nem a filmről, ez szigorúan a marketingről szól), csúnyán beletörik a bicskájuk, és még utána is bénáznak. Aztán ezt persze mindenki elfelejti majd, és jövőre újra lesz valami hülye sztorijuk, de megtehetik, mert az emberek úgyis oda fognak menni, mert nekik van a legtöbb termük az országban, így igazából nyerő helyzetben vannak, akármilyen hibát vétenek. Az ilyen magatartás ellen a fogyasztói társadalom kellős közepén pedig csak egyetlen szereplő tehet: maga a fogyasztó.


Száll a kakukk fészkére

Megnéztük a Belvárosi Színházban a valaha volt egyik legjobb könyvből készült darabot. Nem nagyon szokásom és nem is igazán vagyok erős abban, hogy kiválasszam a kedvenc vagy még akár a tíz kedvenc regényemet, filmemet, akármimet, de a Száll a kakukk fészkére mindenképpen egy olyan könyv vagy film, amit magammal vinnék arra a bizonyos lakatlan szigetre, ha ilyen választásra kényszerülnék.

Száll a kakukk fészkére poszter

És azért mindamellett, hogy imádom a darabot, és nagy kedvencem Péterfy Bori is, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz majd ezt az egészet színpadon látni. Mindig veszélyes kiemelkedő alkotásokhoz máshogy hozzányúlni; persze, a jó darab időtálló, és a mondanivaló a lényege, mégis, ezeknél nem is azzal van általában a baj, hogy rosszul dolgozzák fel, hanem hogy jellemzően annyira erős nyomot hagy az emberben az első élmény, hogy azt nagyon nehéz felülmúlnia egy másik előadásmódnak.

De az a helyzet, hogy az Orlai Produkciós Irodának, Péterfy Borinak, Szabó Kimmel Tamásnak, Kocsis Pálnak és a többieknek sikerült a lehető legjobb helyre tenni a darabot: a Száll a kakukk fészkére egy végig nagyon szórakoztató, néha a közönségnek is kiintegető, a végére azonban az üzenetet rendkívül erősen nyomatékosító előadás. Biztosan jól lehet rajta szórakozni, de mégis úgy gondolkodik el rajta a néző, hogy nem érzi magát kifacsarva úton hazafelé a földalattin zötykölődve.

Száll a kakukk fészkére - színpad a Belvárosi Színházban

Szabó Kimmel Tamás nagyon megemberesedett a »Hamlet« óta; ott sem okozott csalódást, és McMurphy karakterét is remekül alakította, eddig mindig jó volt őt színpadon látni. Nekem Péterfy Borit kicsit furcsa volt ebben a közegben, de ez egyáltalán nem neki kritika, inkább én nem tudtam elvonatkoztatni a koncerteken megszokott karakterétől. A színészek közül még Kocsis Pál és Dékány Balázs a két kedvenc.

Mákunk volt, hogy az első előadások egyikére sikerült happolnunk jegyet, most decemberig az összeset eladták, és mivel jó a visszhangja is, gondolom nem lesz egyszerű bejutni, de szerintem mindenképpen megéri keresni rá a jegyet, különösen, ha valaki már olvasta vagy látta korábban is.