mefiblog - főoldal

Én megrögzött apt-os vagyok, szóval nekem Debian meg Ubuntu a bejövős. Mondjuk mára már eléggé leegyszerűsödött mindkettő telepítője, főleg a Debian tett igazán nagy lépéseket előre ezen a téren.

Fedoráról sajnos nem tudok sokat mondani, amikor utoljára RPM-es linux volt a gépemen, akkor még valami Mandrake 6-nál tartottunk, akkoriban meg még nem is létezett az a disztró, ha jól emlékszem :)

A Fedora kernelújraforgatás nélkül nem a legjobb, anélkül pedig nem tudja olvasni a windowsos NTFS-partíciókat sem. Szerintem használj Ubuntut, nagyon egyszerű, és ha elkezdesz érteni hozzá, akkor mégis csak be tudsz állítani minden apróságot benne.

Én is kipróbálok időnként egy-egy linuxot, aztán kidobom. Most éppen egy Suse10 lapul egy dual layeres dvd-n, csak egy kis idő kéne felrakni. Legutóbb Ubuntut, UHU-t, valami régebbi Susét meg már nem is tudom melyik linuxot próbáltam, de egy SATA/IDE kombinácónál nem voltak képesek bebootolni a SATA vinyóról, hiába állítottam bármit. A Windowsnak persze nem okozott ez gondot valamiért, azt meg nem akartam, hogy mindig Biosban állítgassam a sorrendet, ha linuxot akarok indítani.

Ubuntuval mi volt a bajod? A Dapper Drake release nekem már out-of-the-box vitte a laptopom teljes hardverkonfigurációját, semmit nem kellett kézzel hakkolni. Sőt, még a MacBook-ra is felment. Szóval Ubuntu ajánlott.

Az Ubuntut csak ajánlani tudom. Stabil, a debian révén irgalmatlan sok csomag érhető el hozzá (a kezdetekben hasznos), jó a community. Ingyen küldenek Ubuntu cd-t is, ha kell (igaz több hétbe telik, de nekem megjött rendesen).

Flame:
A Kubuntut viszont annyira nem ajánlom, a KDE miatt. Eszméletlen sok hely kell neki (inkább a csomagjainak), míg egy Gnome + XGL/Compiz trió röhögve alázza eye-candyben is, a leggyengébb VGA-val, 256 MB memóriával.

Ubuntu. Es tenyleg szonelkul bevag minden hwt, de hup wikin van rakat leiras, h mit hogy. :)

(Te) Akkor inkabb maradj a windowsnal.

mcbuddha: KDE nagy, de egyébként egész jó szerintem (mondjuk ez valszeg annyira „vallásdolog”, mint az egész apt–nem-apt háború). Gnome-mal nekem az a bajom, hogy van benne egy csomó minden, amit nem tartok kényelmesnek és nem lehet átállítani (pl. minden könyvtár új ablakban nyíljon c. Nautilus opció).

karaj: last time I checked, a Windowsnak külön driver kellett, hogy egyáltalán támogasson SATA-t, és ezt – hála az XP telepítőjének fapadossága miatt – egy floppy-n kell neki beadni, ha SATA-ra szeretnéd telepíteni… SATA-ra telepítettem pár linuxot nemrégiben, abszolúte semmi gond nem volt vele.

Én tudok valakit, aki tud… :)

Ralesk: Nálam be lehet ezt állítani… És annyira nem vallásdolog, én az elején hardcore KDE fan voltam, de aztán amikor a 10 GB-os partíció nem volt elég neki, akkor meguntam. És rájöttem, hogy a GNOME is tud legalább annyit, sőt. Ráadásul van egy csomó dolog ami sokkal kényelmesebb, mint a KDE-ben (témázás, gconf-editor), és ez sem kevésbé látványos (lásd: XGL/Compiz). Persze vannak dolog amik hiányoznak (amarok, Katapult, Kate, KMail) de ki lehet bírni.

Én is most akarok rátérni Ubuntura vagy Kubuntura. Nekem elsőre szimpi aztán lehet, hogy megutálom …

Az tetszik, hogy ingyenes és minden bene van egy CD-ban. Legalábbis igy tudom.

KDE és Gnome: nekem is szimpibb a Gnome. Még valami: nem tudom illik-e máso kcikeit belinkelni, de ez nem az enyém és ma találtam keresgélés közben.

http://e-arc.hu/index.php?m=6&c=409

Elég jó dolgokat ir. Bár a neve kcisit zavaró, de ez kifejezetetn érdekes volt: „Olvastam, hogy egy, az USA-ban végzett tesztben gyakorlott Windows-használókat és a számítógéphez általában nem értő felhasználókat szedtek össze, és ráeresztették őket Linux ill. Windows-rendszerekre. A tapasztalatlan társaság szívesebben választotta a Linuxos környezetet, és gyorsabban megtanulták. A másik csapat – így én is – viszont megszenvedett Linuxon.”

mcbuddha: Érdekes, nekem ezt a 2.10-ben sosem sikerült megtalálni. De mindegy; mindig, amikor kijön egy újabb verzió, felteszem és megnézem :) KDE-ről meg annyi, hogy én 7 gigán tolom, és még mindig bőven van szabad helyem.

Témázást speciel pont nem szeretem Gnome-ban, mivel túlzottan kötött és az alap témák abszolúte nem bejövősek (talán egy kivételével) – KDE-ben beállítok valami színeket meg nekem tetsző ablakkeretet, és otthon érzem magam :) Ez mondjuk tényleg ízlés és pofon dolog.

Személy szerint van pár KDE-s program, amit rühellek – a gucharmap pl. ezerszer jobb, mint KDE-s megfelelője.

Én is ezt csináltam, amit te, csomószor felraktam Linuxot(Fedorát, Debiant, RedHatot, …) de egyiket se szerettem meg.
Aztán egyszer Ubuntut tettem fel. Azóta is azt használok…

Ralesk:
Lehet, hogy nem is egyre gondolunk: ha egy mappára kattintok a tartalma új ablakban, vagy a jelenlegiben nyílik meg. Én ezt tudom állítani.
És, nekem se 10 GB volt, hanem mondjuk 8, és abban az időben pakoltam rá mindent ész nélkül. De tény hogy a csomagjai nagyobbak.

A kötött témázás viszont olyan szinten nem igaz hogy csak hú. A metacityben is megvan minden a színeken kívül (ablakkeret, ikonok, GTK beállítások stb.). De ha raksz fel XGL/Compiz-t akkor az mindent aláz. Végtelen számú beállítások.

Amúgy SLED menü még mindid nem megoldható KDE-ben?

Köszönöm a tippet mindenkinek. :)

Annyit azért mégis: az még olyan az Ubuntuban, hogy nincsen root, és úgy kell szenvedni a wines partíciókkal?

Mefi: Nem nagyon értem mire gondolsz. Telepítésnél szépen felsorolja neked az összes lemez összes partícióját, te meg kiválasztod ami neked kell, úja(ka)t hozol létre stb. Mondjuk egy 20 GB-os NTFS partícióra beraksz 5GB-t gyökérnek (ext3), 1 GB-t swap-nek (swap) és a maradék 14-et meg a /home-nak (ext3). Mindezt linuxon, grafikus környezetben (a liveCD-vel). Egyszerű.

Nem ezt kérdeztem. Az előző Ubuntuval volt egy olyan probléma, hogy nem volt root, csak normál felhasználó, viszont a már meglévő Windowsos partícióhoz csak a root férhetett hozzá. Trükközni kellett kicsit, hogy adjon rootjogot, majd elérjen pl. a zenéimet.

Ja, én rootról a gyökérfájlrendszerre asszociáltam. Nálam ez úgy működött (amíg volt NTFS partícióm) hogy felraktam a libntfs8 csomagot és felismerte simán mint NTFS partíció. Írni nem tudtam rá, de az olvasáshoz nem kellettek superuser jogok. Ha csak simán attribútum miatt nem tudtad olvasni, azt egy paranccsal meg lehet oldani (sudo chmod).

Mefi: van root Ubuntuban, sudo -s ad neked egy root shellt, jelszónak a saját jelszavad kell beadni. Baromi egyszerű a képlet: aki benne van az admin groupban, az roottá „válhat”. De be is lehet kapcsolni a hagyományos root juzert, ld: http://www.ducea.com/2006/06/21/ub[…]
Mellesleg captive-ntfs segítségével már írni is lehet az NTFS partícióra.

Ralesk:
A Windowsnak semmi gondja nem volt a SATA-val, sőt a boot ordert is rendben megtalálta és jól működött. Jelenleg egy SATA és egy IDE vinyó van a gépben, az IDE ugye elsőbbségben van, de a SATA vinyóról bootol a gép. Ezzel semmi gond nem volt a Windows telepítésekor.

Tegnap levágtam egy particiót a SATA vinyón, és felraktam rá a SUSE 10-et. Szépen felismerte, megformázta, minden ok, egészen addig, amíg újra nem indult. Ekkor ugyanis megjelent egy szöveges boot loader, választhattam Windows és Linux között, viszont egyik sem indult el, ismeretlen particióra hivatkozva. Szuper. Kezdtem érezni, hogy újfent gondok lesznek a vadiúj linuxszal is.

Átállítottam a boot ordert, hogy az IDE vinyóról bootoljon, láss csodát, bejön egy grafikus boot loader, kiválasztom a linuxot, elindul (később kiválasztottam a Windowst is, az persze innen már nem ment, de a másikról sem). Végül is a Suse szépen felrakta magát, egyedül a felbontás maradt 800x600, amitől béna és fapados megjelenése lett.

Ekkor jött a második meglepetés, ugyanis nem tudtam átállítani a felbontást. Szépen megkerestem a beállítást, root jelszó (mondtam, hogy jegyezze meg, ennek ellenére mindig újra bekérte), majd letesztelem az 1280x1024-et, működik, ok, erre feljön egy ablak, hogy a változtatáshoz újra kell indítani valami nyomorult service-t. Akarom? Igen. Persze nem történt semmi. Kilépek, vissza, semmi. Újra beállítátom, megint jó, megint újraindítást kért, sakk-matt.

Az ajtót az tette be, amikor semmilyen módon nem tudtam újra elindítani a régi Windows telepítést, órákig kínoztam, mire visszaraktam a rendszert a régi állapotba (megjegyzem nincs floppy meghajtóm, sajnos). Első dolgom volt, hogy töröltem a linux particiót, ott rohadjon meg ahol van, régen húzott már fel így egy nyomorult szoftver.

Az a vicces, hogy pontosan ugyanezt produkálta kb. egy évvel ezelőtt az Ubnutu, az UHU és egy régebbi Suse is, de úgy látszik én sem tanulok semmiből.

Sziasztok,
Az lenne a problémám, hogy, az Ubuntuban nagy nehezen kicsikartam az 1280x1024-es felbontást, minden remek, viszont eltüntek az ablakkeretek. :-( Kicsi üröm az örömben, mert igy nehezebb a navigálás. Ha tudna valaki megoldást, nagyon megköszönném…