Megint bepróbálkoztam az iTunes-szal, és megin oda jutottam, hogy nekem ez nem kell. Kapásból nem tetszik, hogy rögtön felrakja a QuickTime-ot, meg vagy három szolgáltatást, tudtomon kívül (lehet szidni a Winampot, de az legalább megkérdezi, mi van). Aztán a szokásos bajom: színes-szagos, csillog-villog. Fölösleges. A zenelejátszó ne szép legyen (arra ott a médiacenternek való , filmet úgyis azzal nézek, pörfekt szölüsn), hanem gyors, egyszerűen kezelhető, és kényelmes. Tudom, maradi vagyok, de mióta számítógépen zenét hallgatok (ez nagyjából 8-9 év lehet) Winampet használok, mert csak. Igen, gagyi kaki, mert nincs benne ilyen-olyan media library, de mellesleg ez az első szolgáltatás, amit mindig kikapcsolok. Egyrészt mert általában két-három műfajú zenénél nem hallgatok többet, másrészt van az a klasszikus pléjlist megoldás, ami nekem bőven megfelel. Ha nagyon akarok valamit, megoldom persze a médiatárral én is.
Aztán itt van ugye a SHOUTcast meg az egyéb jóságok, amikhez viszonylag nagy a támogatottság, és Winamppel tökéletesen működnek. Nekem tényleg nincs szükségem arra, hogy egy media library kedvéért cseréljem le a zenelejátszásra használt alkalmazást. És azzal se jöjjön senki, hogy a Winamp csúnya, mert az ötöshöz már elég komoly kinézetű szkinek vannak, tehát ez nem lehet kifogás.
Persze ez is olyan ízlések-pofonok dolga, mindenki maga dönti el mi jön be neki. Mindenesetre mai napig azt mondom, hogy miközben ülök a gép előtt, és valami főbb tevékenység (szövegszerkesztés, kódolás akármi) mellett szól a zene, erre fölösleges csicsás, memóriazabáló dögöket telepíteni. Ha meg csicsát akarok, kirakom a szisztemet tévére, oszt' hadd szóljon, a filmeket úgy is ott nézem.
