Én felnőtt vagyok, értek hozzá

Zsuki mutatta ezt a blogbejegyzést, amivel csak egyetérteni lehet. Én még hozzátennék néhány dolgot, ami szerintem hasonló kaliber.

Az első a kerékpáron való gyerekszállítás. Gondolok itt a kormányra és a hátsó kerékre felbuherálható illetve a bicajra rácsatolható utánfutó-szerű eszközökre. Lehet, hogy ez tetszik a gyereknek, meg lehet, hogy kényelmes az apukának, és lehet, hogy ő tényleg jól vezet biciklit, de vannak olyan autósok sajnos, akik magasról tesznek rá, hogy most egy bicikli jön előttük, gyerekkel. És lehet, hogy egyedül még tud úgy navigálni az ember egy kisebb ütközésnél, hogy megússza (bár kétlem), de a bekötött-bezárt gyerek nem igazán tud mit csinálni. »Critical Massen« láttam rengeteg ilyet, és oké, jogos: egy biciklifelvonuláson csak nem ütik már el, de elég ha valami szerencsétlen véletlen folytán összegabalyodik a tömeg, szintén a gyerek szívja meg. (Van rengeteg cuki videó, milyen az, amikor egyvalaki elesik egy nagyobb biciklis tömegben, és ránt magával mindenkit; nem vicces.)

A másik pedig a már rengeteget említett hétvégi autós eset. Persze nem szó szerint, ezek az emberek ugyanis hétköznap is előfordulnak, szép számban. Én tényleg nem értem például, hogy ha valaki autópályán fix 60 kilométeres óránkénti sebességgel zakatol, az miért nem ül fel a buszra. Feltartja a tömeget, idegesíti az embereket és nem kicsit balesetveszélyes. Ne menjen kétszázzal, oké, de azért a 100-130 legyen már utazótempó egy erre kialakított úton. Arról nem is beszélve, hogy mennyien nem tartják be a jobbra tartást, ami talán autópályán a legfontosabb.

Vagy például a jobbkéz-szabály. A KRESZ legegyszerűbb része, a hatéves kisgyerek ismeri, de vannak kereszteződések, ahol egyszerűen senki sem képes megérteni. Például a Csángó utcánál, ahol beáll szépen négy autó a kereszteződés négy irányába, és néznek, hogy most mi lesz.

Illetve hasonló még az előzés. Vannak olyan emberek, akik azt hiszik tudnak előzni, és ezt mindenáron próbálják megmutatni. A probléma ott jön, hogy igazából nem tudnak. Ezt nagyon könnyen meg lehet állapítani, amikor húsz-harminc perce megy előtted valaki, és abban az esetben, mikor mehetne, egyáltalán nem megy, amikor meg én hátulról látom, hogy jönnek szemből, kivágódik a záróvonalon, és vagy éppenhogy megelőzi a szemben lévőt, vagy éppenhogy visszahúzódik, vagy érkezik a hívás a mentőknek meg a rendőröknek. A legtöbb baleset megkockáztatom hogy a rossz előzések miatt van.

Az egyik legveszélyesebb a munkásbusz. Nem tudom miért, de szabályszerűen kiráz a hideg, ha munkásbuszt látok, mert tízből kilenc életveszélyesen közlekedik. Gondolom fáradt a sofőr is, menne már haza, a többiek is hajtják, hogy húzza neki, mert vár otthon a hideg sör, de hát miért kell kinyírni más embereket ezért? Kétszer voltunk már olyan helyzetben, hogy egy munkásbusz konkrétan nullára fékezésre, és az útról való lehúzásra kényszerített minket, mert éppen előzött.

Nem mondom, én sem leszek hivatásos sofőr, de éppen ezért nem is vezetek mindig, éppen ezért nem próbálom bizonyítani, hogy márpedig én mennyire jó sofőr vagyok, valamint ha autóba ülök, igyekszem betartani a szabályokat. Mert a záróvonal vagy a 40-es tábla valószínűleg nem csak pazarlás miatt lett kihelyezve.