Még novemberben ajánlották a »Trófea Grill éttermeket«, és azóta szemeztem vele, míg végül ma »Bodies« után elmentünk vala, méghozzá a Visegrádi utcában található egységbe.
Kicsit tartottam tőle, hogy az árért nyújtott rengeteg finomság nem is lesz annyira finom, valamint hogy az egésznek menzahangulata lesz, egyél-igyál-fizessél-menjél. Pedig erről szó sincs. Mikor beléptünk, kosztümös hölgyemény és öltönyös üzletvezető úr udvariasan megkérdezték hogy foglaltunk-e asztalt, majd odavezettek minket, miközben a háttérben Halász Judit születésnapi köszöntőjét énekelte CD-lemezről, valamint három pincér éppen tortát vitt három kisgyermeknek, majd Rod Stewart zenélt rekedtes hangján. Amint leültünk egy fiatal, mosolygós pincér odalépett: kérdezte, hogy voltunk-e már itt, nem voltunk, hát akkor elmesélem hogy mennek itt a dolgok.
Úgy mennek, hogy svédasztal van, az üdítőt a pincér hozza. Mész, szedsz enni, leülsz, ha megetted otthagyod a tányért, mire hozod a másik adagot, a pincér eltünteti az előzőt. És tényleg. A biznisz az egészben ott van, hogy más éttermekben is otthagysz ennyit, talán még kevesebbet is, de nem tudsz érte ennyi mindent megkóstolni. Csak én az alábbi szerény mennyiséget fogyasztottam el:
- hideg előétel: igazi olasz sonka, olasz parmezánnal, és sárgadinnyével(!, tényleg az olaszok eszik így; egyébként olasz hetek voltak), paradicsom, paprika, uborka, tepertő, szalámi, fotó lentebb;
- leves: hideg gyümölcs-, hideg joghurtos eperkrém-, pulykaragu- és tyúkhúsleves, mindezek négyen tettek ki egy tányért, kis csészék vannak kirakva egyébként, mondanom sem kell, hogy isteni finom volt, tényleg nem lehet panasz;
- főétel: sült kacsacomb, zsályás borjúszeletek, csülök pékné módra, köretnek petrezselymes hajában sült burgonya: mámor;
- desszert: aranygaluska vaníliaöntettel, gyümölcskosárkás sütemény, világverő oroszkrémtorta, gyümölcssaláta, fagylalt házi tejszínhabbal(!), továbbá megkóstoltam apum somlói galuskáját is.
Csak erről készült fotó.
Mindezt a hétvégi tarifa (ami a legdrágább) szerint 4 290 forintért, hozzá háromszor 2,5 dl ásványvízzel. Hétköznap délután három óráig ez 3 000, azután 4 000 forint.
Igazából kerestem én a kifogásokat, kerestem valamit, amibe majd úgy istenigazából belekötök mikor írom ezt a bejegyzést, mindhiába. A pincérek udvariasak voltak, a választék és a minőség nem hagyott kívánni valót maga után, egy percet sem kell várni, azonnal lehet enni, és azt beszéltük, hogy rég voltunk már olyan étteremben, ahol tényleg minden finom volt. Az árak persze elsőre soknak tűnhetnek, de belegondolva, hogy az ember sokfélét ehet, és ha az egyik nem ízlik, hoz másikat, valamint korlátlanul fogyaszthat (bort-sört-üdítőt is), egyáltalán nem rossz. Mondanom sem kell, hogy beleszerettünk a helybe, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásunk. Bátran ajánlom mindenki másnak is, és nem csak az ára, hanem a tényleg kiemelkedő minősége miatt.
Peter
2008. szeptember 14. — 18:42:50
Nem akarok fikazodni, de ha neked az ottani kaja minosegi volt, meg soha sem jartal rendes helyen 🙂
Mr Chanandler Bong
2008. szeptember 14. — 18:58:12
“és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első látogatásunk.”
Hanem?
Értem én persze:)
Pár éve voltam ott, sokan voltunk, sokat-sokfélét ettünk, nagyon megérte. Amennyire emlékszem nekem is ízlettek a dolgok, de tényleg inkább a választék nagysága az ami miatt megéri.
Mefi
2008. szeptember 14. — 19:29:04
[re=53488]Peter[/re]: hát nem tudom, édesapám főszakács volt évekig hideg- majd melegkonyhán, mai napig ő főz otthon, és nagyon ritka (tényleg nagyon ritka), hogy ő nem tud belekötni valamibe. És itt nem tudott. Jártam én már rengeteg étteremben, tálcástól a puccos sznob helyekig, és sajnos azt tapasztaltam, hogy sokszor a tálcásokban finomabb a menü, mint a puccosban. Kedvenc példám a Leroy ilyen téren.
[re=53490]Mr Chanandler Bong[/re]: elírtam, köszi. :]
RaszP.
2008. szeptember 14. — 22:46:04
köszi az ajánlást, ezt szerintem kipróbálom egyszer :]
Babarum
2008. szeptember 15. — 00:44:53
Thx a tippet! Ki fogom próbálni.
Mail ment a zokniba. Megkaptad?
Blogin
2008. szeptember 15. — 10:02:09
A Trófea nem igazán minőségi hely. Szerintem az ételek közepes színvonalúak és ahhoz képest drágák, amennyit az ember fogyaszt. Úgy tűnik, hogy megéri, mert bármennyit ehetsz, a csóró magyar meg ilyenkor pukkadásig tömi magát, akkor is, ha attól nem lesz jó a közérzete.
Vannak nagyon jó éttermek, s valóban drágábbak, de a Trófeát én a szegény ember ünnepi éttermének szoktam nevezni. Olyan, mintha, talán megfizethető is neki, de semmi több. Valóban húszezerért eszel másutt valami nagyot, de az és a kiszolgálás olyan is. A Trófea a szalagavatós diákok különleges estéje, ahol az osztálypénzből a szegény is úgy érezheti, hogy most jót ehet, mert van rák a tányéron.
Mefi
2008. szeptember 15. — 10:37:44
[re=53513]Blogin[/re]: emlékszem, egyszer elutaztunk Hortobágyra. Ajánlottak nekünk több éttermet, de a végén abba mentünk, aminek olyan volt a kinézete, mint maga a hídé. Barátságos, hívogató étterem volt, finomnak ígérkező ajánlatokkal. Mikor beültünk, vagy öt-hatpercnyi várakozás után futtában egy pincér rámutatott az asztalra, hogy “oda-oda”. Leültünk, ismét vártunk, most közel negyed órát. Már ott tartottunk, hogy felállunk, amikor végre megjelent a pincér. Semmi udvariasság, semmi kedvesség, rögtön bele a lecsóba: “Ital?”. Még ezt is lenyeltük.
Aztán jöttek az italok ételek. A túrós csusza hideg volt, az üdítők melegek, a hortobágyi húsos palacsintánk olyan hányadék íze volt, hogy konkrétan öklendeztünk tőle, több (a táblán és az étlapon is nagybetűvel jelzett fogásból) nem lehetett kapni és még sorolhatnám.
Ez egy második kategóriájú étterem volt, négy főre több mint harmincezer forintot hagytunk ott, és jól sem laktunk, elégedettek sem voltunk.
Nem tudom te melyik Trófeában voltál, mi a Visegrádi utcában pont azt kaptuk, amit egy étteremtől elvárunk:
– gyors, udvarias kiszolgálás;
– finom és friss ételek;
– kevés várakozás.
Megértem persze, hogy sokan tényleg a pénz miatt mennek (ami manapság bőven nem meglepő), egy négytagú család hétvégén két 12 éven aluli gyerekkel megebédel 8 500 forintból, ami azért nem rossz. Szalagavatóról konkrétan nem hiszem hogy megéri beülni, mert egy átlagos étteremben a szalagavatós napokon olcsóbban jár az ember.
Lehet te (és mások is) épp olyankor voltak a Trófeában amikor egy másik szakács volt, vagy ugyanaz a szakács épp leszarta hogy mennyire lesz finom az a leves – nem tudom. Mi tegnap voltunk, és tegnap kiváló volt minden. Mint mondtam (nem felvágni akarok) apám szakács, több helyen dolgozott, több helyen evett, és tényleg ritka, hogy valamire, akár egy egészen apróságra is ne találjon panaszt, kifogást.
Tofi
2008. szeptember 15. — 23:31:45
Basszus, húsz-harmincezer Forint? Hol az Istenben esztek Ti?? Ezen most ledöbbentem. Én is voltam már sok helyen, igaz, mindig csak a párommal (szóval 2 személy), de 4-5000 Ft-ból úgy megkajáltunk, hogy majd’ kipukkantunk!
Mefi
2008. szeptember 16. — 15:55:02
[re=53533]Tofi[/re]: ezért mondom, hogy a drága árkategória sem rögtön jelenti azt, hogy a minőség is arányosan magas.
Blogin
2008. szeptember 16. — 22:43:25
Vannak azért szintek. 5000-ért a Pizza Hutban eszel, 10 000-ért egy átlagos étteremben, 20 000-ért egy jobb(nak szánt) helyen, de van feljebb is, a csillagos égig. Általában egyébként van különbség is, bár ettem én már olyan jót 2000 forintért, hogy azt semmi sem fogja utánozni. (Értelemszerűen két főről van szó.)
Mefi
2008. szeptember 16. — 22:52:09
[re=53562]Blogin[/re]: így van. Fogok majd a napokban írni egy szegedi “tálcás” étteremről, fejenként kilencszáz forintért (leves, főétel, és négy deci ásványvíz) olyan jól laktunk, és olyan finomat ettünk, hogy csak néztünk.
Lala
2011. június 11. — 14:22:32
Kiváncsi lennék mi okozza az ennyire eltérő véleményeket!
Először is leszögezem, hogy személyesen még nem voltam, az alábbiakat rendeltem a Trófea újbudából. Kiváncsi lennék, hogy helyben fogyasztva jobb-e a minőség.
Milánói sertésborda:
A szósz nem egy fínom paradicsomos szósz amilyennek lennie kell, hanem valami sűrű, száraz, ketchupos valami.
Bécsiszelet:
Lehelletvékonyra kiklopfolva a hús, helyenként a panír vastagabb mint a hús és égett. A hasábburgonya puha, plöttyedt, íztelen. Ez nem sültkrumpli!
Rántott csirkemell:
Kívül a prézli sötétbarna, majdnem égett, belül a hús vastag és ízetlen.
Rántott trappista:
Sajt rendben, azon nincs mit elrontani 🙂 de a rizs ócska, iztelen, csak azért ettem meg mert muszáj volt enni hozzá valamit. Tartár ehető, de nem olyan amilyennek lennie kell, túl savanyú.
Összességében az a véleményem, hogy összecsapják az ételeket, ezért nincs megfelelő ízesítés, a fűszerezés nulla. Fáradtolaj miatt odaégnek a sültek és minden halízű. A köretek kritikán aluliak. Óriás adag, de minek???