Trófea Grill Étterem

Még novemberben ajánlották a »Trófea Grill éttermeket«, és azóta szemeztem vele, míg végül ma »Bodies« után elmentünk vala, méghozzá a Visegrádi utcában található egységbe.

Kicsit tartottam tőle, hogy az árért nyújtott rengeteg finomság nem is lesz annyira finom, valamint hogy az egésznek menzahangulata lesz, egyél-igyál-fizessél-menjél. Pedig erről szó sincs. Mikor beléptünk, kosztümös hölgyemény és öltönyös üzletvezető úr udvariasan megkérdezték hogy foglaltunk-e asztalt, majd odavezettek minket, miközben a háttérben Halász Judit születésnapi köszöntőjét énekelte CD-lemezről, valamint három pincér éppen tortát vitt három kisgyermeknek, majd Rod Stewart zenélt rekedtes hangján. Amint leültünk egy fiatal, mosolygós pincér odalépett: kérdezte, hogy voltunk-e már itt, nem voltunk, hát akkor elmesélem hogy mennek itt a dolgok.

Úgy mennek, hogy svédasztal van, az üdítőt a pincér hozza. Mész, szedsz enni, leülsz, ha megetted otthagyod a tányért, mire hozod a másik adagot, a pincér eltünteti az előzőt. És tényleg. A biznisz az egészben ott van, hogy más éttermekben is otthagysz ennyit, talán még kevesebbet is, de nem tudsz érte ennyi mindent megkóstolni. Csak én az alábbi szerény mennyiséget fogyasztottam el:

  • hideg előétel: igazi olasz sonka, olasz parmezánnal, és sárgadinnyével(!, tényleg az olaszok eszik így; egyébként olasz hetek voltak), paradicsom, paprika, uborka, tepertő, szalámi, fotó lentebb;
  • leves: hideg gyümölcs-, hideg joghurtos eperkrém-, pulykaragu- és tyúkhúsleves, mindezek négyen tettek ki egy tányért, kis csészék vannak kirakva egyébként, mondanom sem kell, hogy isteni finom volt, tényleg nem lehet panasz;
  • főétel: sült kacsacomb, zsályás borjúszeletek, csülök pékné módra, köretnek petrezselymes hajában sült burgonya: mámor;
  • desszert: aranygaluska vaníliaöntettel, gyümölcskosárkás sütemény, világverő oroszkrémtorta, gyümölcssaláta, fagylalt házi tejszínhabbal(!), továbbá megkóstoltam apum somlói galuskáját is.

Trófea Grill - Hideg előétel
Csak erről készült fotó.

Mindezt a hétvégi tarifa (ami a legdrágább) szerint 4 290 forintért, hozzá háromszor 2,5 dl ásványvízzel. Hétköznap délután három óráig ez 3 000, azután 4 000 forint.

Igazából kerestem én a kifogásokat, kerestem valamit, amibe majd úgy istenigazából belekötök mikor írom ezt a bejegyzést, mindhiába. A pincérek udvariasak voltak, a választék és a minőség nem hagyott kívánni valót maga után, egy percet sem kell várni, azonnal lehet enni, és azt beszéltük, hogy rég voltunk már olyan étteremben, ahol tényleg minden finom volt. Az árak persze elsőre soknak tűnhetnek, de belegondolva, hogy az ember sokfélét ehet, és ha az egyik nem ízlik, hoz másikat, valamint korlátlanul fogyaszthat (bort-sört-üdítőt is), egyáltalán nem rossz. Mondanom sem kell, hogy beleszerettünk a helybe, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó látogatásunk. Bátran ajánlom mindenki másnak is, és nem csak az ára, hanem a tényleg kiemelkedő minősége miatt.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.