Múltkor hosszú tervezgetés után végül Tarantino-estét tartottunk, megnéztük a Ponyvaregényt és azt a kettőt is, amiben valami kisgyermek-vécére hasonlító nevű emberkét kellene megölni.
Emlékszem, hogy amikor a Ponyvaregény megjelent, én nem voltam több hatévesnél, és akkoriban nem igazán engedték hogy megnézzem, de végül csak belógtam a nappaliba, és hatévesen annyira nem értettem. Ami viszont érdekes volt, hogy később, azt hiszem tizenkét-tizenhárom éves koromban ismét megnéztem, és akkor úgy álltam fel, mintha értettem volna. Mégis mikor most huszonegy évesen újra megnéztem, teljesen más volt a kép ami kialakult. Persze valahol ez így van rendjén, mégis furcsa volt. Kíváncsi vagyok öt-hat év múlva hogy fogok vélekedni róla.
Nem tudom akkoriban milyen volt a visszhangja a filmnek, de van egy olyan érzésem hogy a korszakalkotó lenne rá a legjobb szó. Tény hogy a film annyira nincs egyben, mint például a »Becstelen Brigantyk«, nem véletlen, hogy annak a végén volt egy ilyen mondat, miszerint ez az én mesterművem
. Ettől függetlenül a Ponyvaregény kultfilm, ha bármelyik embertől kérdezünk tíz nagyon jó film címét, biztos vagyok benne hogy mindegyiknél ott lesz.
Tarantino pedig egy ilyen személy: nem találtam még olyan embert, aki semleges lenne a filmjei iránt. Vagy eszetlen barbár idiótának, vagy zseninek tartják – én inkább az utóbbi felé húzok, mert aki ilyen történeteket megír, majd vászonra helyez, az inkább zseni, mint őrült, mégha a kettő között csak nagyon vékony is a határvonal.
A filmről mondjuk nem sokat írtam, bár ez annyira nem véletlen, ugyanis nem igazán lehet szavakban összefoglalni. Tényleg, ez egy olyan darab, amit látni kell, aki pedig látott, az biztosan idézni fog belőle és beszélni fog róla. Olyan játék ez, ami magával ragadja az embert, és bár az nem igazán tudja merre van arccal, a végén pár percig még ül, miután már az utolsó felirat is elkúszott a képernyőről.
Eredeti cím: | Pulp Fiction |
Műfaj: | thriller, krimi |
Időtartam: | 154 perc |
Megjelenés éve: | 1994 |
Főszereplők: | John Travolta, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Uma Thurman, Quentin Tarantino |
{{5csillag|(Alapmű, azt hiszem.)}}
SirWale
2009. december 28. — 21:44:32
Sose bírtam ezt a filmet.. túlajnározott film, nagy színészekkel.
Aurus
2009. december 28. — 22:25:10
Szerény véleményem szerint sokkal jobb, mint az Inglorious Basterds.
ZsuKov
2009. december 28. — 22:37:27
hat szerintem egy lapon nem lehet emlegetni az basterdset ezzel. pont attol jo, hogy nincs annyira egyben.
nemtudom mar, hogy hol olvastam, de kurvanagy igazsag: zsenialis az elejetol a vegeig – egyedul a pinces resznel erzodik hogy tarantino erolkodott picit vele.
Mainframe
2009. december 28. — 22:54:09
[re=6058339]Aurus[/re], [re=6058340]ZsuKov[/re]: +1. Sokkal-sokkal jobb filmjei (mondjuk itt nem csak a rendezéseire gondolok) vannak Tarantinonak, mint a Basterds. Élükön a Ponyvaregénnyel.
wing
2009. december 29. — 01:10:21
a becstelen brigantikra 5 ev mulva mar senki nem fog emlekezni, a ponyvaregeny 25 ev mulva is kult lesz
hakkni
2009. december 29. — 02:07:06
szemely szerint a kutyaszoritoban tudott egyedul másodszorra is lekötni.
A brigantikrol meg többet szó se essék, kevesebb feleslegesebb dolgot tudok elképzelni.
sylverdevil
2009. december 29. — 09:18:01
én csak azt tudom, hogy a magyar érettségin volt egy ponyvaregény tételünk (a kortárs irodalomhoz valahogy be lehetett csempészni, a tanárúr nagy filmb.zi volt), amit mindenki ki akart húzni és piszokul mérges voltam amikor reggel az első ember kihúzta, nekem meg maradt a java.
az újat nem láttam, a ponyvaregény viszont zseniális
thgab
2009. december 29. — 09:25:02
[re=6058339]Aurus[/re]:
Szerintem is.
A brigantikat nem nézném meg mégegyszer.
Gergo
2009. december 29. — 10:45:47
Anno a Blöffel együtt rongyosra néztük DVD-n, rengeteg röhögős percet szerez azóta is mindkettő. Á, puska kellett volna bazmeg. A Becstelen brigantikat én nem nagyon értettem, de a cimbim másnap visszament és megnézte még egyszer a moziban, úgyhogy ha nagyobb leszek, nekifutok megint.
Mefi
2009. december 29. — 11:59:50
En a brigantykat haromszor lattam eddig, meg a forgatokinyvet is elolvastam; teny hogy masvilag es nem hasonlithato, de szerintem human fogalmazta meg jol, hogy a brigantyk elott Tarantino csak jatszott – ez nem mintha baj lenne.
Nekem mindketto egyforman tetszett.
[re=6058343]hakkni[/re]: azert talan eldontom majd en, hogy mirol essek sz, okeka? ;]
Lev
2009. december 29. — 12:38:31
[re=6058338]SirWale[/re]: amikor ez a film készült, annyira még nem voltak nagy színészek
maniakus
2009. december 29. — 14:46:07
Érthető egyébként, hogy sokaknak nem jön be Tarantino munkássága. Ez amiatt van, mert még mindig elvárja mindenki a filmektől, hogy legyen eleje, közepe meg vége, lehetőleg ebben a sorrendben, mert egyébként jön a bélyeg, hogy ez bizony művészfilm és mint olyan, fos.
Persze nem azt mondom, hogy nem lehet szeretni a tömegfilmeket, csak arra próbálok rávilágítani, hogy a magyar ember ízlését a tévékettő meg az ertéell formálja, és mint ugye tudjuk ott egy héten egyszer van jó film, vasárnap éjjel 1-kor a képírókban.
A Basterdsről pedig annyit, hogy a legzseniálisabb filmek egyike, amit a Ponyvaregény óta elkövetett rendező, és nem véletlenül mind a kettő Tarantino.
Persze szokás mindent nagyon komolyan venni, mert mi ilyen komoly nemzet vagyunk, meg hátrafele nyilazunk, előre meg nem nézünk, aztán ha valami nem történelemhű, akkor már egyből jön a fikázás. (érdemes elolvasni a fórumokat, ahol véresszájúan kérik számon nagyon-nagyon sokan a történelemhűség megközelítőleg teljes hiányát a Basterdsen.)
A legfőbb érv, hogy nem is úgy halt meg Hitler, ahogy a filmen van. Oszt’ akkor mivan? Az autók sem alakulnak át robottá, csak hát ott a fasznak van kedve gondolkodni.
Mefi
2009. december 29. — 19:17:37
[re=6058350]Lev[/re]: ja, ezt akartam is írni.
[re=6058351]maniakus[/re]: ezek a robotok nagyon felbasszák a te agyadat, én látom. 😀 Amúgy mikor kijöttünk a moziból az volt az első mondatom, hogy “Tarantinónak volt bátorsága megölni Hitlert”, ami szerintem elég memorable-qoute, ahogy az angol fogalmaz, ugyanis nagyon kevés olyan film van, ahol ennyire bátran el mertek térni és mellette ennyire bátran be mertek mutatni bármit is.
Hasonlóképpen a Halló, halló!, ami tudom hágy teljesen más világ, mégis kevés olyan film volt, ahol egyszerre kifigurázták a németeket, a franciákat, az amcsikat és az angolokat, úgy, hogy főként egy angol-amcsi produkcióról van szó.
hakkni
2009. december 29. — 19:27:06
[re=6058348]Mefi[/re]: Könyves Kálmán már eldöntötte, de minek küszködöm…
Mefi
2009. december 29. — 20:28:17
[re=6058355]hakkni[/re]: azt mondjuk én sem értem hogy minek köszködsz itt, mikor nyilván senkit nem érdekel, Zsukin kívül mármint, mert ő rajong érted, de hát mit várunk valakitől aki rajong a pacallevesért. 😀
Aurus
2009. december 29. — 21:51:07
Mondjuk én a Basterds-en egyáltalán nem a történelmi hűséget követelem meg – hiszen film. Megvannak a momentumai, ezzel egyetértek, legtöbbször Herr hristoph Waltz-hoz köthetően. Például az első jelenet a tanyán zseniális, és az is, ahogy Tarantino felmerte vállalni a többnyelvűséget – szerény véleményem szerint ez hatalmas lépés és én nagyon élveztem (franciát sajnos nem értettem).
Viszont nem láttam (időbeli) csavarokat és igazi történetet sem, sőt a tipikus filozofálgatások is hiányoztak. Összességében jó és teljesen vállalható film, a gond csak az vele, hogy ha nem tudnám, hogy ő a rendező én alapból nem kötném hozzá (oké zenék, de a rendezésre értve).
Lev
2009. december 29. — 23:20:23
Az se normális, aki Tarantino-mozból akarja tanulni a történelmet
wing
2009. december 30. — 10:37:43
[re=6058353]Mefi[/re]: Én abban nem látok semmi fantasztikusat, hogy Tarantino meg merte lépni, hogy megöli Hitlert. Ez már megtörtént az Időzsaru c. sorozatban is, sőt a Red Alert 1-ben is meghal Hitler még az intróban. Ugyan, a mai világban nem ahhoz kell bátorság, hogy minél durvábban nyírjuk ki a nácikat és Hitlert. Mire alapozod azt, hogy ehhez mégis kell? 🙂 Ha igazán tökös akart volna lenni Tarantino, akkor csinál egy filmet a világháborúról, német szemszögből, amiben a németek szerethető, pozitív szereplők. Na, ahhoz kéne bátorság.
Mefi
2009. december 30. — 16:23:51
[re=6058371]wing[/re]: igazad van, ehhez szintén kellene bátorság, de azért ha veszed az összes második világháborúval kapcsolatos filmet, ami lenne mondjuk ezer (nyilván nem ennyi), és megnézed mennyiben ölték meg Hitlert például, akkor kapsz eredményül maximum tíz filmet. Amiből azért szintén lehet arra következtetni, kell hozzá bátorság.
Amúgy kifejtettem talán neked anno a bejegyzésnél is, nem emiatt nagyszerű a brigantyk, hanem a kiváló jelenetek miatt, például rögtön az első fejezetben, amikor a tejgazdát hallgatja ki Landa, És ez csak egy a sok közül.
Láttad amúgy?
wing
2009. december 30. — 17:38:38
[re=6058374]Mefi[/re]: Persze, még moziban, aztán itthon is, máskülönben nem beszélnék róla 🙂
Hidd el, Mefi, a világon SENKI nem akadna fent azon, ha Hitlert zongorahúrral, macsetéval vagy plüssmackóval ölnék meg. Más filmekben nem azért nem ölték meg Hitlert, mert féltek attól, hogy a világ megbotránkozik Hitler emlékének a meggyalázása ellen – ugyan már -, hanem azért, mert nettó baromság. Tarantino is tisztában van azzal, amivel minden második világháborúról filmet készítő tisztában van: a németek vagy a német kormány SOHA nem fogja felemelni a szavát az ellen, ha egy filmben a poén tárgyát a németek válogatott kivégzése jelenti. Fenntartom, manapság SEMMILYEN bátorság nem kell ahhoz, hogy Hitlert és a nácikat a valóságtól eltérő, hipergonosz / szupernevetséges módon ábrázoljuk, sőt inkább divatnak mondható, hiszen voltak már zombik (The Bunker), más misztikus lények (RtCW), biogenetikailag felturbózott pirszingállatok meg mittomén, mik nem.
Azt elismerem, hogy vannak benne jó jelenetek, de hát azok van sok filmben vannak. Ízlés kérdése, hogy kinek tetszik, kinek nem (nem is erről vitázok), de hogy bátorság kellett volna az elkészítéséhez, vagy akár azt állítani róla, hogy tabukat döntöget, baromság.
Aurus
2009. december 30. — 20:04:56
[re=6058375]wing[/re]: +1.
Mefi
2009. december 31. — 14:58:22
[re=6058375]wing[/re]: nem csak a jó jelenetekről van szó, inkább arról ahogy a jó jelenetek összefonódnak, és egészt alkotnak. Oké, nem bátorság kell hozzá, és az is igaz, hogy egy a németeket barátságosnak bemutató filmhez sokkal nagyobb bátorság kellene, mégis szokatlan volt ez az ábrázolás, és sokat emelet az élményen. Pontosan emiatt nem egy sokadik világháborús filmről van szó.