Babiloni zűrzavar

Történt tegnap, hogy ételt akartam rendelni az internetről. Gondolnánk, hogy 2011-ben ez egy viszonylag egyszerű művelet, különösebb komplikációk nélkül. A figyelmes és régi olvasó persze tudja, hogy »nem ez a helyzet«, hiszen főhősünknek érzéke van kifogni hasonlókat.

Múltkor már rendeltem a Babylon ételbárból, finom volt a kaja, gondoltam most is jó lesz. Pizzát, levest, főételt rendeltünk, és másfél óra, illetve ezután még tizenöt perc elteltével már kezdtünk gyanakodni, hogy nem lesz valami oké, de végül megszólalt a kapucsengő, hatalmas jóllakást sejtetve.

A futár azzal kezdte, hogy elnézést, és egyébként ő egy jó futár, de összekeveredtek a rendelések, és nem tudja elérni a központot, de valószínűleg nem rakták hozzá a pizzához a többit, szóval csak egy pizza van nála. Hát jó, hozzad, újabb másfél óra várakozás a második adagra.

A pizza minősíthetetlen volt. Tudom, én idióta vagyok, mivel Olaszországban megmutatták milyen A Pizza, és azóta nehezen fogad be az arcom mást, de nem erről van szó. Én csak belekóstoltam, Ingrid volt az áldozata a remek gasztronómiai alkotástnak. A széle szenes; a szósz sehol; feltétnek elvileg lett volna sonka is, de ezt nem találtuk; a kukorica olyan volt, mintha egy éve tették volna rá és ennek tetejébe még ugye jéggé is volt fagyva.

Na, újabb egy óra és negyven perc múlva becsenget a futár, hogy itt a második adag. Vártam, hogy lesz-e valami elnézést-ajándék, vagy kezdvezmény, de semmi, mondja a végösszeget. Mondtam neki, hogy oké, de ezt a pizzát nem szeretném kifizetni, és nem vele akarok kicseszni, vigye vissza, és mondja meg, hogy ha 2011-ben ezt komolyan gondolja egy étterem, akkor nagy a baj. Telefonálgatás a diszpécserrel, és jaj, a céges politika az, hogy három harapásig vesznek vissza pizzát, és akkor sem adnak pénzt, csak levásárolható vagy hoznak egy másikat. (Gondolom sok nyállal.) A pizzából egyébként egy szelet (a szélét leszámítva) fogyott el, éhezésünk ellenére. Végül persze nem kellett kifizetni, de az egész kálvária után már-már én éreztem magam kellemetlenül.

Szóval ez. Úgy látszik, a testem egy hatalmas mágnes, ami az ilyen dolgokat magához vonzza.

Magyarország pedig egyre inkább az a hely, ahol mindenki ért mindenhez, és mindenki céget csinál, hogy aztán ezt a mindent árulják. Ötvenmillió helyről lehet rendelni a NetPincéren, bele sem merek gondolni, mennyi ilyen lehet, és hogy például mi lehet a konyhán, a »csótányokon« túl.

Kicsit hiányolom a minőséget, mint olyat, de biztosan velem van a baj.