Elmesélem a vicces sztorit, ami a minap esett meg velem.
Pörgős nap volt, háromszor étkeztem normálisan napközben, otthon meg éppen semmi nem volt, de mivel annyira tele voltam, nem is vittem semmit.
Éjfél körül mégis hihetetlenül éhes lettem, de olyan szinten, hogy a szemem nem kopogott vagy csengetett, hanem szabályos időközönként UDP-csomagokat küldött. A hűtőben volt kettő darab túró rudi és hat darab tojás, ezekből azonban nem állt szándékomban táplálékot varázsolni, így meglátogattam a netpincért. Azon túl hogy a rendelést csak harmadszorra sikerült leadni valamilyen technikai okból kifolyólag, a házhoz szállításra hetven percet írtak, ami egyenlő volt az éhhalállal.
Negyed kettőkor még csak sejtettem, fél háromkor már biztos voltam benne, hogy túró rudis tojásrántotta lesz a vacsorám (nem, a rudikat már sokkal korábban befaltam), kimentem hát a konyhába, és:
Mefi: csinaltam magamnak tojasrantottat Mefi: hat tojasbol Mefi: es megszortam egy kis pizza fuszerkeverekkel a hatas kedveert shamalt: megeszed es csenget a futar :D Mefi: akkor Mefi: megetetem vele a pizzat Mefi: kihanyatom vele Mefi: ujra megetetem vele Mefi: majd meggyalazom a hullajat tobbszorosen Mefi: mikozben elmagyarazom neki az analog ora mukodeset
Ahogy ezt a sort leírtam, el sem hiszitek mi történt: csöngetett a futár, hogy jaj lerobbant, és így meg úgy röstelli, hogy csak most ért ide. Ekkor már háromnegyed három volt, szóval hajnal háromkor még megettem a pizzát, majd lefeküdtem aludni.
Azért mondjuk hívhattak volna, meg ilyenkor illene azt mondani hogy mínusz x százalék, ami most kimaradt, de hát ez van.
A vicces az volt, hogy közben értékeltem a rendelést felháborító-katasztrofális-soha-és-többé jelzőkkel, valamint a Netpincérnek is írtam egy szívhez szóló levelet, hogy tudom én, nem az ő hibájuk, de azért tudják. Még zárójelben azt is odaírtam, hogy nem baj, túléltem már máskor is az éhen halást.
Amúgy melyik volt ez, ha szabad tudni? :)