Belgiumban jártunk

Végre összeszedtem az energiámat egy nagyobb lélegzetvételű beszámoló megírására, illetve feltöltöttem az összes képet és még a videót is befejeztem, ami ugyan rázkódik a sok kézben tartott kamerázástól (sajnos utazásnál nem vihet magával az ember mindenféle felszerelést), de azért nekünk tetszett:

Nemlátom, kattintok, meglátom!

Főként Brüsszelben voltunk, itt, egészen pontosan Ixelles-ben szálltunk meg. A szállást az Airbnb-n találtuk, öt főre és négy éjszakára 25 000 forintra jött ki, fejenként. Ami rögtön meglepő volt Brüsszelben, hogy egyáltalán nem olyan mint Bruges; ugyan van pár régi, nagyon szép ház, de ha lehet, a város szedettebb-vedettebb mint Budapest, két klasszikus épület mellett lazán találsz egy panelházat és egy üvegpalotát. Arról nem is beszélve, hogy minden második ház tele van graffitivel, és nem olyan egyszerű firkákkal, mint itt, hanem kőkemény, több méter magas művészi alkotásokkal, itt-ott betörött üvegekkel. A háztartási szemétnek nincsenek kukák, így mindenki kirakja (egyébként szelektíven) a kukazsákot az ajtó elé, ami aztán ha valami miatt kiszakad, ott bűzölög.

Mégis, egyáltalán nem mondhatjuk, hogy csak a turistarégiót néztük meg, mégsem ért minket semmilyen rosszindulatú esemény, nem próbáltak meg minket kirabolni, pedig telefonokkal, fényképezőkkel, kamerákkal és mindenféle egyéb modern és értékes hülyeséggel rohangáltunk, hol az általunk csak Harlemnek nevezett helyen (abban azért van valami érdekes, amikor több száz ember között csak ti néhányan vagytok fehér bőrűek, vagy ha egy kávézóban csak színes bőrűek ülnek, és rád néznek furcsán az ablakból), hol pedig az albánoktól és araboktól hemzsegő Sztálingrád úttól nem messze. Lehet, hogy csak szerencsénk volt, de nem úgy tűnt. Egyik kedvenc jelenetem, amikor bementünk egy night shopba (ezek kvázi olyanok, mint itthon az éjjel-nappalik, annyi kivétellel, hogy nappal nincsenek nyitva), nem találtunk vajat, és az arab eladósrác nem győzött hajlongva bocsánatot kérni, hogy holnapra lesz.

A tipikus belga házak egyébként inkább keskenyek és magasak, a lakás végül ugyanakkora, mint itthon, de három emeletre szedik szét. Ez nekem kifejezetten tetszett. Függönyt nem nagyon láttunk, teljesen természetes, hogy mindenki az utcára néző ablak előtt eszik-iszik-tévézik-vetkőzik.

Metrózásunk során az tűnt fel, hogy kint a jegyautomatákat kicsit nehézkesebb kezelni, és nem is találtunk működőt, ellenben az infópultnál a srác folyékonyan tudott angolul, és még javasolt is egy jobb árú jegyet, mint amilyet mi vettünk volna. Maga a metró egyébként semmi extra, egyáltalán nem olyan elegáns mint itthon a kettes metró, de ez teljesen szubjektív.

A gasztronómiai varázs nekem elmaradt; a sült krumpli tényleg nagyon finom, főként a szószók, de azért ebből is ki lehet fogni rosszat, egészen konkrétan Brüsszel turistaközpontjában háromszor annyiért ettünk katasztrofálisat, egy kvázi gyorsétteremben. Amennyire én levontam a következtetést, olyan, hogy belga konyha nem igazán van, inkább az adott nyelvterület ízvilága jellegzetes. A sült krumpli és a gofri az ő királyságuk; érdekes apróság, hogy előbbit mindenki french fries néven ismeri, viszont elvileg a világháborúban az amcsik akasztották rá ezt a nevet, mivel nekik a belga katonák a francia beszéd miatt csak franciák voltak. Aztán ki tudja, mi az igazság, valószínűleg olyan ez, mint a pizza.

Belgiumra amúgy nagyon jellemző a nyelv és a kultúra miatti megosztottság, biztosan érdekes élmény lehet ilyen helyen élni vagy ide születni, azonban ezt annyira nem érezni a flamandról vallon területre váltáskor pár változást észrevesz az ember, de negatívumot sosem tapasztaltunk, és a legtöbb helyen jól megértették az angolt.

Bruges nagyon szép város, igazi ékszerdoboz, ennélfogva természetesen tele van turistákkal, és az egész városon érezni, hogy Belgiumban inkább ide kell jönni nézelődni és ajándékokat szerezni.

A csokoládék nagyon-nagyon finomak voltak, csak néhányat (és végtelen kóstolót) ettünk a végtelen választékhoz viszonyítva, és én a tejcsokoládékért annyira nem is vagyok oda, itt viszont mindegyiket kétpofára ettem. Ha az ember nem az egyébként rendkívül kisméretű pisilő szobor mellett veszi őket, egész jó áron lehet beszerezni, és majdnem minden boltban nyomják az upsellinget, bementünk az egyik helyre két doboz bonbonért, végül 15 dobozzal jöttünk ki, mert úgy olcsóbb volt.

Szombaton megkérdeztük pár helyen, vasárnap mennyire jellemző, hogy zárva vannak a dolgok, de azt mondták, a turistáknak szánt helyek nyitva tartanak, egyébként ott is inkább bezárt üzletekbe fogunk futni. Vasárnapra Antwerpen megnézését terveztük, korán elindultunk, viszont már a parkolóházban akadályba futottunk. Történt ugyanis, hogy mint kiderült, a mélygarázs vasárnap zárva van. Ez azt jelentette, hogy a fizetőautomatát kikapcsolták, de a sorompók a bérleteseket egyébként be- és kiengedték. Nem értettük a logikát, megnyomtuk a segítség gombot, ami a mellettünk lévő üres irodában található telefont hívta. Az automatára kirakott mobilszám szintén. Végül hagytuk az egészet, és inkább nézelődtünk Brüsszelben, de az egy komoly tanulság volt, hogy ha vasárnap jött volna a gépünk, akkor kellemetlen helyzetbe kerültünk volna.

A sörök isteniek voltak, a Delirium Café nevű helyen 2400-féle (ezzel amúgy Guinness-rekordot döntöttek) üveges és mindennap 30-féle különböző csapolt sört lehet kapni, átlag háromeurós áron. Érdemes öt-hat körül érkezni, nyolc után beindul a buli, sokat kell sorbaállni és nehéz bejutni.

Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, és habár én nem laknék Brüsszelben, Belgiumnak mint turista simán adnék még egy-két lövést, főként Antwerpen és Bruges további megismerésére.

A fotók erre: