Pár hónapja kedvenc új előadom a Gotye. A Somebody that I Used to Know az egyik legnépszerűbb száma, amellyel mostanában hájpolják:
A klipp is minőségi, az egész Making Mirrors album nekem egy falat nyolcvanas évek, ezzel a minimalista festészeti koreográfiával különösen.
Adele-nek már a 19 című albumát is szerettem; nem mondom, hogy az összes szám száz százalékig tetszett rajta, csak mondjuk három-négy, azok viszont a szokásosnál is jobban. Adele szerintem egy karizmatikus egyéniség, olvastam néhány vele készült interjút, és nem csoda, hogy annyian kedvelik őt: nem csupán a dalaiban, hanem általánosságban a világgal kapcsolatban alkotott véleményiben is sok igazság van.
Erről az albumról leginkább a Rolling in the Deep, a Someone Like You és természetesen a Set Fire to the Rain címűek jöttek be legjobban.
Egy nagyon régi tartozást törlesztek most: hónapokkal ezelőtt keresett meg , hogy írnék-e néhány sort az After Morning című igazi chillout muzsikájáról, bemutatva a mélyen tisztelt nagyközönség előtt. Kicsit megkésve, de sikerült időt szánnom arra, hogy végighallgassam, és habár a műfaj teljesen más, mint az én igazi érdeklődési köröm, őszintén nagyon tetszett.
by
Egyébként még így sok-sok év után is tök jól esik, ha valaki írja, hogy évek óta olvassa a blogomat, mégha nem is kommentál.
Ma (illetve már tegnap) egy fontos esemény évfordulóját ünnepelhettük; 1991-ben pontosan ezen a napon jelent meg a Guns N' Roses nevű zenekar egyik legsikeresebb dupla lemezes albuma, a Use Your Illusion. A képen a második lemez borítója látható:
A GN'R számomra a legkedvesebb zenekar, mindig az első helyet foglalják majd el a zenekarok fiókban. Az albumon a legnépszerűbb és talán legjobb számok kaptak helyet, sorolhatnék számcímeket, de fölösleges két album összes számát listázni. Inkább kattinthatón legyen itt a számomra három legfontosabb szám.
Egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy az igazi felállás koncertjére már sosem juthatok el.
Régóta le akartam már írni, de csak most jutottam el idáig: az idei Sziget óta a Kaiser Chiefs lett a nagyon kedvenc zenekar. Alapjáraton ezt a zenét nyugisnak mondanám, ráadásul ha megnézzük a klipeket, hatalmas zúzás nincsen bennük. Szóval úgy voltam vele, hogy biztosan jó lesz a koncert, de nem voltak hatalmas elvárásaim. A Kaiser Chiefs meg feljött a színpadra, semmi extra stroboszkópos látványvilág, mint a 30 Seconds to Marsnál. Viszont vessük össze ezt a klipet:
Ezzel a nem túl jó minőségű, az idei Szigeten készült felvétellel:
A szám majdnem kétszer annyi ideig tartott, a kamerára tekert mikrofonnál szakadtam a röhögéstől.
Szóval zseniális ez a már-már modern bitliszi felállás, kedve felebarátaim, zseniális! A fesztivál után gondolkodtam rajta, hogy rákeresek, hol játszanak legközelebb, és az első repülővel megyek utánuk, de aztán nem tettem.
Apró adalékok még: a közönség felemelt egy kerekesszékes csajt a magasba, ekkor még a banda is meglepődött egy pillanatra; a dobost pedig előző koncert során Hawaiin megmarta egy pók, ami miatt gennyes gyulladással küszködött, így nyomta végig az estét. Nice!
A Hurts nevű zenekart még nem is olyan régen Ingrid mutatta, már akkor is tetszett, és mikor hallottuk hogy jönnek a Szigetre, egyértelmű volt, hogy megnézzük. Kicsit érdekes, manapság persze már közel sem egyedi hangzásvilág és kiváló hangszerelés jellemzi a bandát, amolyan igazi brit stílussal (azt már tavaly is megbeszéltük, hogy a Sziget olyan fesztivál, ahol brit vendégek brit fellépőket néznek).
Mivel a koncert nem valamelyik nagyszínpadon, ráadásul 23.30-as kezdéssel került megrendezésre, ami nekem kicsit a főműsoridő utáni időszaknak tűnt, azt gondoltam, hogy csupán egy szűk réteg képviselteti majd magát. Ehhez képest a sátorban levegőt nem lehetett kapni, annyian voltunk, és a Hurts bizony hatalmas bulit rendezett, a hangulat pedig minden számnál csak fokozódott.
Hiába na, ezek a kedves britek nagyon tudnak, ha zenéről van szó. (Reméljük ez ma a Kasabian alatt ismét beigazolódik.)
A Motörhead is szintén nagyon jó volt, most láttam őket először, de hihetetlenül jól tolják, ami elég figyelemre méltó, tekintve hogy 1975-ben alakult a zenekar, és azóta megállás nélkül zenélnek. Király az is, hogy idén nem sátorban vannak az ilyen rock-megmozdulások, hanem egy viszonylag nagynak mondható színpadon, előtte hatalmas homokos-dombos placcal. Egyszóval nagyon rendben volt.
Quimby-ék is nagyon jók voltak, bár az első néhány számról sajnos lecsúsztunk (de persze vittünk »Túró Rudit«). Különösen tetszett a közönség-éneklős rész, amit ha jól vettem ki, fel is vettek. A legviccesebb, hogy az MR2 színpadnál a legjobb hangosítás, ahogy hallottam.
Sajnos a többiről lecsúsztunk, pedig az Interpol például kifejezetten érdekelt volna. Ma este Judas Priest és Kasabian, meg még ki tudja mi.
Engem azért meglepett picit még anno, mikor láttam hogy ez egyik kedvenc zenekar, a Kasabian Club Foot című klipjét itthon forgatták, de nem csak hogy itthon forgatták, hanem még hazai témában is:
Mondjuk a 2010-es »Szigeten« elég jó volt ez, azt kell hogy mondjam.
Illetve még azt is, hogy az idei nyári célkitűzés megnézni kedvenc csigafalóink fővárosát, ahol Eiffel tornya áll.
Itt ez a szám, aminek még a műfaja sem érdekel, de úgy ahogy van, imádom, minden porcikámban pezsgek ha meghallom:
When you're all alone
We become your home
We're the music, we're the music
Van egy szám, amit szerintem már több mint egy éve dudorászok folyamatosan. Valami tévéreklámban hallottam fél-füllel, aztán teljesen megfeledkeztem róla, és mikor újra hallottam, még Finnországban, egy kedves angol ismerős elmondta melyik előadó melyik száma, de utána szintén elkallódott az agyamban az infó. Múltkor valahogy eszembe jutott a nóta egy része, ami megragadt (ez a néhány dallamból álló szintihang, amit a háttérben lehet megfigyelni), és ismeritek biztosan az érzést, mikor napokig nem tudjátok kiverni a fejetekből. Már szinte fájdalmat okozott, hogy nem találtam meg sehol. Dudorásztam a , de egyszerűen nem találtam meg.
Végül Olaszországban egy ruhaüzletben, pont a belépéskor szóltak az utolsó akkordok. Gyorsan előkaptam a telefont, és a nevű csodálatos alkalmazással felvettem amennyit lehetett. Itthon végre netközelben azonnal rákerestem, az eredmény ez lett: MGMT - Time to Pretend. Íme:
Azt hiszem, most már nem fogom elfelejteni. :)
Rögtön egy zenés jellegű videóanyaggal nyitjuk a bejegyzést:
Nem ismertem ezt a zenekart, annyi volt a történet hogy az X-Faktor nevezetű műsorban egy srác énekelte ezt az Ümbrélia című számot, amire rákerestem, de csak valami Riherongy által előadott akármit találtam, nem azt a gitáros klasszságot. (A klasszság szót egyébként elfogadja a helyesírás-ellenőrző, jó vagyok.)
Aztán belefutottam ebbe a videóba, és annyira bedőltem A Trükknek, hogy azt hittem ez az eredeti szám, a Rohanó hölgyemény meg csak feldolgozta. Aztán kis wikiböngészés után tudtam meg, hogy nem erről van szó.
A The Baseballs banda ismertebb, viszonylag fiatal számokat dolgoz át klasszikus rákenroll stílusban. Mint a klipben látszik, tökéletesen megy nekik, én tényleg azt hittem hogy ez egy régi valami, annyira sikerült átadni a zenei stílust meg az egész fílinget.
Ilyenek vannak.
Viszont ez holnap remélhetőleg nagyon adja majd, ahogy mondani szokják:
Tudom, hogy a saját blogban való videoklip-mutogatás nem menő, de ettől függetlenül mégis beraknám most ezt a számot, ugyanis akárhányszor meghallom a rádióban vagy bárhol máshol, mindig elmosolyodom, több okból kifolyólag is, az egyik pedig az, hogy az egésznek olyan hangulata van, mintha beletunkolták volna valami 90-es évek pácba. Tíz évvel ezelőtt lehetett ilyen jellegű buborékzenéket hallani, és nekem néha azért picit hiányoznak, mégha az ízlésemtől rettenetesen távol állnak is.
mutatta:
Még néhány napja is írt erről a számról, most meg Gergő barátom mutatta.
Több dolog miatt is érdekes, egyrészt maga a zene jóféle, ami ugye nem elhanyagolható egy videoklipnél, de a képi anyag is igazán finom, ugyanis roppantmód színes, részben stop-motion technikát használ, meg első blikkre úgy tűnik, hogy fényképezőgéppel van rögzítve, ez nálam kicsit emel a fényen. Valamint általánosságban rajongok az olyan megoldásokért, melyek minimális befektetett pénzösszegből hoznak össze kvázi profi eredményt. Megtöltve rengeteg kreativitással. Egyszerűen zseniális, na.
Megjelent az egyik legjobb hazai rockbanda legújabb lemeze, vagy mi. Lehet mondani jót meg rosszat, a cím viszont egyértelműen a Tankcsapdáé, mégha mániákust idézve igazat is adunk a mondatnak, hogy az Agyarország óta nem volt jó TCS-album.
A Minden jót! meg elég vegyes érzelmű lett. Mindenképpen jobb a fekete folt Élni vagy égni! után, de azért mégsincs meg az a rákenroll fíling. Talán amiatt, mert az album az egyik számban próbálja a régi punkos hangulatot hozni, másik számokban a fénykor zúzós hangulatát és eközben az egész vegyül egy nyugodt, lehiggadt stílussal. Valahol megrekedtek, vagy nem tudom, nem értek hozzá, én csak ennyit érzek.
Vannak azért jó számok, például a Mire vagy kíváncsi?, bár hozzá is kell rögtön tennem, hogy koncerteken sokkal zúzósabb és pörgősebb szám volt, lemezen meg ilyen nyugdíjastempóban zajlik, pedig annyira nem ez illene hozzája. De ott van az Új nap vár, amit tényleg csak dicsérni lehet.
Szóval hát ilyen lett, nem is jó, nem is rossz.
Biztosan mindenki emlékszik erre a kiváló zenei alkotásra a magyar popzene hajnaláról, egészen a 90-es évek végéről, Nina művészasszony és Kiscsávó művészúr előadásában. Figyeljük meg a tökéletesen kidolgozott, már-már lírai dalszöveget (magas valóságtartalom!) és a hibátlan színpadi koreográfiát:
Mi lehet vajon a fiatal előadókkal, akik ilyen korán belecsöppentek a hírességbe? Ismertek lettek-e más néven vagy elvesztek a süllyesztőben?
Voltunk tehát a múltkor ELTE egyetemi napokon, azt nem részletezném most hogy a GDF-nek százszor igényesebbek a mellékhelyiségei, és nem arra gondolok, hogy szebb a csempe mintája, hanem hogy nincs három méter barna ívvel összekenve a vécékagyló, meg mondjuk nincs telibehúgyozva a csempe. De a lényegi felfedezés az volt, hogy Kaukázus koncertre inkább ilyen helyeken illik járni, ellenben a Piros Bocsánattal (ami Zöld Pardon), utóbbiban ugyanis idegesítő tizennégyévesek visítozó illuminált tömege vár minket, akik a koncerteken való alapvető viselkedésről még nem hallottak. Például nem pogózunk első sorban, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban ha az nő, nem pogózunk első sorban emberrel a nyakunkban ha az nő és nem tudjuk megtartani, meg amúgy is: nem pogózunk alternatív zenére, mert az nem metál.
Sokszor kicsit sajnálom azért Kardosékat; mondhatni kicsit belecsöppentek abba, ami ellen kampányolnak a zenéjükkel, és kicsit idegesítő lehet, hogy olyan tömegnek kell előadni a számaikat, akiknek java része teljes mértékben leszarja azokat az elveket, amiket közvetítenek.
Az jut erről eszembe mindig, amikor még régebben egy punk srác tarhált borra, merthogy az igazi punkok tarhálnak, aztán apu meg jött érte hetes BMW-vel. Elvek, mi?
Viszont hogy a címnek is legyen értelme, a ®agar zenekar munkásságát, mert bár az efféle zene sosem állt közel hozzám, a ®agar számok többsége mégis határtalanul elszabadítja az endorfint szervezetemben. Például ez is:
Hehe, találtam ezt a videoklipet, melyben Shirley Manson énekel és szerepel, aki jelenleg a »Terminator: The Sarah Connor Chronicles« című sorozatban játssza a vörös hajú cseppfolyós robotnénit. Ennek tudatában, és hogy a szám az A világ nem elég című Bond-film főcímdala, érdekes megtekinteni.
Autósmozi, autósmozi, murva parkolóra,
gyömbér fagyi, tök rém gagyi kurva alkoholra,
Filmek, álmok, John Travolták, Kennedyk és Fordok,
Benzingallon termékcsalád, Spielberg, olajtornyok,
Ketchup, terror, mosoly, Ku Klux Klán, CNN, ronda kövér nő
Tévéshopok, Hollywood, Henry Fonda,
Sültkrumpli, happy end, saját autómárkák, tornyok,
Világrendőrség, CIA, Fehér Ház, mormonokNem-nem, így nem szabad…
Tojásból kell nézni vagy rögtön már a tyúkból?
Ki is kell-e venni vagy csak be kell tenni újból?
Majd kihúzod a gyufát és nézel tükörbe hogy
Beleszaladtál megint egy koncentrikus koncentrikus...
Koncentráció
Koncentráció
Koncentrikus koncentrikus
Koncentráció
Koncentráció
Koncentráció
Koncentrikus koncentrikus
KoncentrációNem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...
Nem-nem, így nem szabad...Konjunktúra, lerohanás, Lucky Strike és Zappa,
CNN, Walt Disney-varázs, pizza sonka-gomba
Atombomba, Manhattan, Washington és Chicago
Amerika nem hazudik csak nem tud magáról!
Az egyik kedvenc Kaukázus-számom, először valamelyik koncerten hallottam, és rögtön beleszerettem, egyrészt a szövege miatt, másrészt pedig megnyomta azt a kapcsolót az agyamban, aminek az eredménye az hogy minden különösebb ok nélkül tetszik. Havonta egyszer rám jön az autósmozizás, és ilyenkor minden csatornán a KONCENTRIKUS KONCENTRIKUS KONCENTRÁCIÓ szöveget nyomatom, de ami a rosszabb, hogy már élőben is előadom ezt, a környezetemben lévők nagy bánatára. Na de mindegy is. Itt van a szám is YouTube-ról, ha valaki nem ismerné:
Ezt a számot szeretném küldeni mindenkinek aki szereti. Mert tegnap hajnali fél háromkor ez ment valamelyik zenecsatornán, és egyszerűen megtetszett.
Már régóta szerettem volna írni a , illetve az ő első albumukról, mely mondhatni Bori szólólemeze, a háttérben az Amorf Ördögök névre keresztelt formáció tagjaival. Sokak szerint kicsit túlságosan is nagy a hájp körülötte; én erről úgy vélekedem, hogy ameddig nem hallom minden rádióban hetente legalább egyszer, nem látom-hallom tévéműsorokban, és nem az ő képük köszön vissza minden második óriásplakáton, addig szó sincs erről. És még ekkor sem érezném túlhájpoltnak, ugyanis ez az album kiváló alkotás, sokkal kiválóbb, mint amilyen nagyon sok, ennél jóval felkapottabb hazai előadó munkája. Elfogadom érvként, hogy Péterfy Bori és bandája nem jó, de ezesetben kérek példát konkurenciára, alternatívára, magyar, lehetőleg női énekessel, aki vagy akik tartják ezt a szintet, netalántán felé mennek.
A korongra 11 szám került, ez összesen 38 perc, meg néhány másodperc, és én személy szerint minden másodpercét élveztem, nem volt olyan szám, amit átugrottam volna. Mondhatni 100%-os. Hogy milyen zenéről van szó? Ez egy érdekes kérdés. Persze a legegyszerűbb azt mondani, hogy alternatív, ami nem is áll távol az igazságtól, ugyanis ebbe az albumba sikerült elég sok stílusirányzatot egyszerre belesűríteni, és ez még az én elborult ízlésemnek is nagyon bejön. Nem pop, nem rock, de mégis mindkettő jellegzetességeit érezni kicsit. Ha kulcsszavakban kellene jellemeznem, akkor: fiatalos, vagány, egyedi, szerelmes, megmondó, pörgős és nem utolsó sorban hangszeres muzsikáról van szó. Az album legjellemzőbb tulajdonsága a határtalan szabadság, amit hallgatása közben érezni lehet.
Nem lenne túlzás azt állítani, hogy egy nőies albumról van szó, hiszen szinte az összes szám szerelemről, párkapcsolatról, érzelmekről, romantikáról szól, mindezt sokszor kissé furcsa (de közel sem az Amorf Ördögök furcsaságú) szöveggel. Az egyetlen szám, amely nem konkrétan ezeket a témákat járja körbe, az a , itt – mint az valamennyire sejthető a címből – egy kis odamondás is hallható, mind zeneileg, mind szövegileg. De mégis, nőies albumként is teljesen jól esik a férfifüleknek, talán Bori gyönyörű hangja miatt, ami engem azonnal rabul ejtett.
A két legismertebb daluk a »Labamba« és a . Mindkettőhöz videóklip is készült (kattintva ezek tekinthetők meg), előbbit Bori férjével, Merényi Dávid fotóművésszel közösen hozták össze, csak fényképekből; utóbbit pedig Mundruczó Kornél rendezésében. Mindkettő minőségi alkotás, hozzáteszem. Továbbá még két klip készül, a Délelőttök a kádba' és az Ópium című nótákhoz.
A Zöld Pardon nevű fantasztikus szórakozóhelyen való legutóbbi fellépésük teljes egészében , ingyen és bérmentve, sőt, az Ópium című szám most készülő klipjéhez is forgattak itt néhány jelenetet. (Halkan tenném hozzá, hogy kétszázforintos belépőár mellett ilyen minőségi videóért emeljünk kalapot, mert ez bizony nagyon korrekt, sokszor több ezer forintos beugró mellett nem kapunk ilyet.)
Péterfy Bori egyébként művész családba született, dédapja Áprily Lajos. Az éneklésen túl színészkedik is, sőt, elmondása szerint a zenekar a hobbija, a színház a munkája. Néhány filmszerepe is volt, és a társulatának állandó tagja. Valószínűleg el is fogok menni valamelyik előadásra.
Szóval ha engem kérdez valaki, Péterfy Bori és bandája a magyar pop-rock-alternatív-akármilyen vonal egyik meghatározó alakja, bátran állíthatom, hogy hasonló formáció nem igazán sok van-volt-lesz, pedig igazán kellemes élmény, és nyilvánvalóan igény is van rá.
Értékelés: 5 pont
Most ezt dobta be a shuffle intézménye, és szerintem még mindig üt (igen, pocsék zenei ízlésről tesz tanúbizonyságot, lapozz):
Van aki hiszi és van aki vallja hogy
Van aki a hangját hallja és
Mindent lát a szívén át
És ha baj van, benyom egy szirénát
Ha kinyújtod, Ő majd fogja a kezed és
Mindenen keresztül vezet
Krumplit pucoltam éppen, »Kázmér« segítségével, (értsd: én pucoltam, ő meg lopta el a hajdarabkákat), a Filmmúzeumon pedig éppen Tankcsapdáékkal volt egy kis riportfilm. (A Filmmúzeum a Comic Sans ellenére például az egyik legjobb csatorna itthon, a régi vezetési oktatófilmeken konkrétan sírni szoktam, jobb mint kétórányi tömény stand-up, tényleg.)
És hát lehet oltani, de a Tankcsapda mai napig jól küldi, nekem az egyik kedvenc magyar előadóm, és hát gondolkodom is rajta, hogy kellene menni koncertre, aztán üvölteni, hogy adjon az ég. Csak mondjuk a sok pogózó jónép ne lenne, van a francnak kedve ott rugdalózni. De tényleg, mennyire primitív szokás már. A zenéért megyek, nem törött sípcsontért.
De te az orrodig se' látsz!
Neked jó a McDonald's!
Neked elég a Coca Cola!
Te ugyanúgy tehetsz róla
Hogy átbasznak a reklámmal
Ezzel az Amerika-lekvárral
Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el!
Mindenki tudja már, akit érdekel, hogy nemrégiben megjelent a Kaukázus legújabb albuma, Szalai Éva címmel. Meg kell mondjam, hogy a Kaukázus mint olyan egy teljesen új fogalom nekem, néhány hónapja ismertem meg, zenei főtanácsadóm, ZsuKov biztatására. Ami rendkívül dicséretes, hogy le lehet tölteni az összes számukat, ingyen, a . Meg az, hogy nem kicsit jó zenéket csinálnak, ezt persze mondanom sem kell.
A legújabb EP-ről többszöri meghallgatás után is csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus lett, megkockáztatom, hogy az eddigi legjobb. Ha nem magyarul énekelnének rajta, vagy mondjuk nem lenne ének, és a fülembe tolnák, azt mondanám valami amerikai indie (vagy hasonló) zenét hallok. Pedig nem, ők magyarok, nem kicsik, nem sárgák, és a mieink is. Az egész album egyébként teljesen helyén van, nincs olyan szám amit átugratnék. Egy régi ismerős szám, a is hallható, mondhatni ráadésként.
Az egyik legjobb és legbátrabb szám talán a , amiről nem túlzás azt mondani, hogy modern népzene. Az én kedvenc számom az , amit lazán elképzelnék egy film-sorozat aláfestőjeként. Végül az Agyhalál refrénjét betolom ide ha nem probléma:
Ne mondd hogy nem gondoltad még
Hogy ebből ennyi éppen elég
Ne mondd hogy nem gondoltad azt
Hogy engem soha el nem hagysz
Ne mondd hogy minden így a jó
És senki nem pótolható
Ne mondd hogy minden attól szép
A szerelem szíveket tép szét.
Értékelés: 5 pont
Megjelent a »Heroes« hivatalos zenei albuma, melyen a részek alatt hallható témákon kívül néhány indie és hasonló előadó, például a Death Cab For Cutie vagy a The New Pornographers zenéje is helyet kapott. Teljesen korrekt válogatás, egyetlen dolog nem tetszik: Maya témája felkerült (aki nézte a második évadot, tudja kiről van szó), ellenben a Hiróék története alatt hallható muzsika már nem. Pedig az egyik legjobb volt, szerintem.
A lemez átlag 10 USA dollárért (nagyjából 1 600 forintba) szerezhető be odaát, nem tudom itthon mennyibe fáj majd, ha bejön egyáltalán.
Értékelés: 4 pont (Hiro miatt. De rajongóknak kötelező. ;])
Hogy Chris Rea nemsokára tőlem pár kilométerre fogja énekelni, hogy Take me back to the place that I know / On the beach
, vagy azt a populárisabbat, hogy This ain't no technological breakdown / Oh no, this is the road to Hell!
, én meg nem vagyok ott. De hát így jött a lépés, majd legközelebb.
Viszont azt hallottam, hogy a Guns N' Roses az eredeti felállásban(!) rendezne egy turnét(!!) és esetleg érintené kishazánkat is(!!!). Értelemszerűen arra ha törik, ha szakad.
És akkor Slash bácsi megmutatja, hogy azért mert tudsz játszani valami gitáros játékkal, még nem biztos, hogy tudsz gitározni; vagy mondjuk biztos, hogy nemg így:
És ha már Slash, meg gitár és hasonlók, akkor szeretném megmutatni egy másik kedvencemet, sőt mi több, két kedvencem találkozását:
»A profi« című film zenéjét, melyet Ennio Morricone szerzett, Shamalt még anno blogolta, én pedig most ezt találtam, Illényi Katica néni előadásában, ami hát legfinomabban is szólva kibeaszaltul szép:
Valamint muszáj vagyok ezt is iderakni, akcióba lép ez a geng:
Bár ezt a videót már posztolta, meg azóta még ezer másik oldal, de még így is sokaknak ismeretlen, én meg mostanában annyit hallgattam, hogy már kezd tetszeni. Tud a srác, minden iróniát mellőzve, na!
Tudom, hogy sláger, meg hogy te már ezt akkor hallgattad, mikor '42-ben a lövészárokban snapszeroztál, de azért most beposztolom, mert tényleg jó. (A zenekarral eddig úgy voltam, hogy sehogy, mostanában viszont egyre szimpatikusabb, a Hevan Street Sevennel együtt.)
Apropó, ezt régen imádtam:
Többek között azért is, mert olyan harmincas évek fílingje van (élj a mában, papa!), a Mafia nevű játék alatt lehetett ilyen mókás számokat hallani, ének nélkül.
Ezt is megértük huszonhat év után: kis hazánkban is magyar nyelven látható-hallható a világ talán egyik legjobb zenei csatornája, az MTV. Sajnos tesztelni még nem volt lehetőségem (éljenek az amerikaiak, akik eldöntik, hogy én Salgótarjánban milyen csatornákat nézhetek!), de azért ez mindenképpen egy jó dolog. Persze más kérdés, hogy a szinkron mennyire színvonalas (pláne, hogy ha jól tudom, ugyanaz a cég üzemelteti, mint aki a VIVA nevű zenei csatornát
is), ellenben aki nem tud angolul, az örülhet, mint majom a farkának. A tévé reklámjaival egyébként rengeteg helyen lehet találkozni, ilyen viccesek, hogy például: |----------------| A Metallica jogdíja. |----| A Tankcsapda jogdíja. – Vannak különbségek, mégis egyformán szeretjük őket. És tényleg.
.
Szóval van rá esély, hogy végre van egy igényes magyar zenei csatornánk. (Mert régebben a Z+ (vagy mi volt a neve), most meg a VIVA, hát nem tudom…) Ha valaki látott már valami műsort szinkronizálva, akkor kommentálhatná.
A tenger mélyén élt egy tintahal,
ő volt ott a mintahal.
Nem nőzött, nem cigizett, nem vedelt,
a templomi kórusban is énekelt.
Az öreg polip, a kántor nyugdíjba ment,
sokéves munka után megpihent.
Az új kántor nem lett más, mint a tintahal,
a tenger mélyén ő volt a mintahal.
A vasárnapi misére, mint a fergetek,
beúsztak a kék cápák, a rockkerek.
Hallgatták, hogy a tintahal orgonál,
csengőhangon elénekelt egy zsoltárt.
Mise után a tintahalat megvárták,
rögtön egy házibuliba cibálták.
Az áldomást bőségesen megitták,
a békepipát kollektívan elszívták.
Következő misén a tintahal,
úgy döntött nem tart már a papokkal.
A fejére ráhúzott egy gumibugyit,
az orgonán játszott egy bugivugit.
A pap eldobta a szentséget,
ráadásul hangosan is szentségelt.
Kiátkozta a tintahalat,
neked öcsi a templomban nem jut falat!
A tintahal nem esett kétségbe,
hangszerboltba ment és nem pékségbe.
Csúcsszuper mikrofont vett magának,
lelkét ajánlotta a sátánnak.
Azóta a cápák között énekel,
elöl áll és középen és frontember.
Pár hét alatt ő lett a legnagyobb sztár,
a tengermélyi halhatatlan rockkirály.
Tengermélyén a rockkirály. Ooo-ho
Király, király, rockkirály.
Tengermélyén halhatatlan rockkirály.
Csereszenye (aki a Tankcsapda szólógitárosa) , jól, és nem mond hülyeséget.
Vannak azért arcok rendesen az Euróvíziós Dalfesztiválon. Előbb bejött egy szerb csaj, akiről smv-vel megállapítottuk, hogy hasonlít Hiro Nakamurára a »Heroesból«, aztán jött egy csávó, aki valami halandzsát (tényleg) énekelt, de abban a cuccban látni kellett volna. Egyébként bejövős a dolog.
És az amúgy mért van, hogy szerbül a szerbek énekelhetnek, de A Rúzsa Magdikának a magyar dalszövegét át kellett írni angolra. Elvileg ez nem pont erről szólna, hogy a nemzeti értékeket ápoljuk és a többi?
2007. május 12. 22.51 – kiegészítésJah, gondoltam küldök egy SMS-t a Magdikára, figyeld csak:
Köszönjük reszvételét! Magyarorszagra leadott szavazatat sajnos nem vehetjük figyelembe.
Mit vártatok, majd a románokra szavazok? :P Jó, van valami alapja, de ezt azért illene jelezni a tévében…
2007. május 13. 0.05 – kiegészítésNa, végül is 128 ponttal a kilencedikek lettünk, illetve lett Magdika; azért a szerbektől befigyelt 12 pont, köszönet nékik. Ami pedig még jobb, hogy jövőre a magyar versenyző(k) biztosan döntősek lesz(nek).
új (számomra, egyébként 2004-es kiadás, hehe :D) albuma, a Trading Snakeoil for Wolftickets pedig nagyon bejövős. Anno még a »Mad world« című számával kezdtem, aztán hirtelen felindulásból (ez annyira jó fogalom) beszereztem az egész albumot. Megérte, mostanában egyébként is ilyen nyugisabb zenékre vágyom, és ez valahogy pont passzol. (Elvileg rock, de azért annak nem nevezném, inkább valami nagyon laza poprock vagy ilyesmi.)
A blogra mutató hivatkozások mostantól ilyen »szekszi kis nyilacskákkal« lesznek bekerítve, mert az jó. A régi bejegyzéseket viszont nem (vagy csak nagyon soká) javítom, mert az nem jó.
Minden fejre áll holnap, ránk már senki sem szólhat!
Nem kell, többé a szentbeszéd! Ez egy másik nemzedék!
Tulajdonképpen, bevallom őszintén: nekem bejön ez a No Thanx. Nem olyan agyonsztárolt műanyag téma, mint a Peking Szálló (közismertebb nevén Tokio Hotel), és a zenéjük is sokkal jobb. Olyan mint a legtöbb popzene: egyszerű, fülbemászó. A legjobb számuk persze az Egy másik nemzedék, a bandából meg a legjobb szerintem az Énekes Erik, valamint nagyon bejön a háttérben Ez egy másik nemzedék!
vokált üvöltő Dávid, az ő hangjától a hideg futkos a hátamon, meg libabőrös leszek, de tényleg.
Kíváncsi vagyok, lesz-e belőlük valami.
Laura Branigan ma estére szeretné bemutatni nekünk a Self control című számát, egyenesen a nyolcvanas évekből, dús punciszőrrel, gyönyörű lábakkal, nagyvilággal, nájtlájffal, rokkos beütéssel, meg ilyenekkel.
Ettem kefirt, ami ilyen fura volt, mert a tetejére az volt írva, hogy Kefír
, az oldalára meg az, hogy Kefir
, biztonság kedvéért, nehogy valaki rájuk merjen szólni, vagy ilyesmi. És még az is kiderült róla, hogy Norbi ápdétes (gondolom a 4 g / 100 g zsírtartalma miatt), szóval nem kell félnem, hogy elhízom (ami mostanában amúgy sem veszélyeztet, mert szinte csak hideg kaját zabálok, egyszerűen nem csúszik a meleg). Most így ezek jutotak eszembe.
Kedves hallgatóink! A péntek Guns N' Roses-é, itt a mefiblog LIVE-on! Aki szeretné a nagyszerű banda klasszikus számait (mint például a Civil war, a Don't cry, vagy a Paradise city) hallgatni, az kattintson a zenegép alatt található linkre! Kellemes rádijózást!
Van egy zene, aminek feldolgozott (diszkósított?) változatát többször hallottam már az iskolarádióban, és valami érdekes hatást váltott ki belőlem. Ha a sok tücc-tücc (és nem kell támadni, ez most nem kötekedés, pusztán személyes ízlésem), és az iskolai zsivaj nem lett volna, még talán tetszett is volna.
Aztán egyszer hallottam nyugodtabb körülmények között, az eredeti verziót, és még érdekesebb hatást váltott ki belőlem. Valahogy úgy tudnám jellemezni, hogy több részre szakadtam. Egyik részem üvöltött, hogy valaki kapcsolja már ki, a másik részem zokogott, a harmadik részem mosolygott, egy negyedik részem pedig teljesen elvarázsolt állapotba került. És azt hiszem, valahogy így lehet tökéletesen jelelmezni című száma, mely tulajdonképpen József Attila azonos című versének zenésített változata
.
Valahogyan így kéne megszerettetni az emberekkel a verseket. Én például sokáig nem szerettem verseket olvasni, versekről tanulni, mert irodalomórán legtöbbször csak beleverik a hülyeséget az ember fejébe, szó szerint bemagoltatják a versek lényegét, tartalmát, és nem hagyják, hogy csak mindenki elolvassa, aztán érezze, amit érez. Ezzel a verssel például nem is foglalkoztunk, mikor József Attiláról tanultunk, pedig nem egy, és nem két versét vettük át.
Én sem vagyok egy irodalmi zseni; nem tudnám megmondani, hogy milyen szépirodalmi stíluselemek fedezhetőek fel ebbben a verseben, de ahogy elolvasom, egyre többször és többször, megfog benne valami, és érzek valamit, ami jó; érzelmeket vált ki belőlem. És azt – többek között – ez lenne egy vers lényege.
Érdemes megfigyelni a remek énekest, aki volt olyan kedves, és a vokálosok szerepét is . Nagyon jó, én mondom tehetségesek a srácok!
A linket egyébként Lori küldte, a Linkeldébe.
A film (és egyben a játék) zenéje pedig lenyűgöző, szerintem érdemes !
zenéjével eddig úgy voltam, hogy egészen kis koromban (olyan hat-hétéves szerkezet lehettem) már találkoztam, és akkor talán tetszett is. Aztán egészen más zenei stílusok felé húzódtam, mígnem a minap unszolására megtekintettem az című szám videoklipjét, és hát nagyon megtetszett. Tiszta, szép és finom zene – leginkább így tudnám jellemezni. Akit érdekel, ajánlanám még figyelmébe az alábbi klipeket:
Ma reggel szép napra ébredtem,
Úgyhogy a megdonálcba elmentem!
Nyitottam az ajtót, majd becsuktam,
Egy kínai családot megláttam.
Olyan szépek voltak, hogy öröm volt nézni,
A ferde szemükrő', nem kell beszélni.
Csak hatan voltak, nem többen,
Hogy nyalnák ki, a szaros seggem!
Beálltam ma is, a százas sorba:
Mire várunk már, disznótorra?
Nekem csaj egy baszott, sajtos tószt kéne,
Reggelihzetnék, már mcvégre.
Hát ilyen nincsen, sorra kerülök,
A pultos nyanyának oda üvöltök,
A sajtosból kéne, meg két deci víz,
Mielőtt pofán rúglak, mondd azt, hogy csíz!
Meg még mi kéne?
Egy kis sült krumpli, ne maszturbáljál a pult alatt lécci.
Mingyárt viszem, ülj le a székre!
Mingyárt bepirosítom az arcodat,
A fejkennel(?) nyomom, mert úgy szabad!
Leülök a székre, fél órája várom,
Hogy a nyanya a tósztommal kivászonrogjon.
Végre kihozta a kajámat,
Hol voltál, te rohadt szemét állat?
Ahhaha, ez nagyon készen van, ott hagyja Hörét, meg a cuki csajt is. , a hipháp királya, nigga!
találtam.
nemrég írt a Depresszió zenekar legújabb albumáról. Nemrég én is hallottam az című számot, és levontam a következtetést, hogy a stílus leginkább az Egy életen át albumhoz hasonlítható, ami személy szerint nekem nem tetszett. Az Amíg tart albumuk nagyon jó volt, én ezt hallottam először, és megmondom őszintén, hogy minden szám tetszett róla, a laza zenei stílusa és a szókimondó tartalma miatt. Aztán jött az Egy életen át, amiben én személy szerint csalódtam (mint az előző albumaikban is, ahogyan később megismertem).
A Depresszió új albumával leginkább az a baj, mint a Road – Második harapás albumával: próbálnak egy keményebb stílusba beilleszkedni, ami nem igazán sikerül nekik. Én legalábbis így látom.
Értékelés: 3 pont
Hogy mért szeretem a jó rockzenét? Mert imádom, ahogy szólnak a cintányérok, ahogy határozottan és pontosan csattog a pergő- és a lábdob, ahogyan búgó dallamával megindul a basszus, és amint visít a szólógitár, mert hozzáértő kezek játszanak rajta, és ahogy az egész együtt szól, feeling öcsém, életérzés! Persze, nem mondom, ebben a műfajban is vannak ténylegesen gyenge produkciók, de hol nincsenek?
Kiskorom óta a rockzene az, ami legközelebb áll a stílusomhoz (nem mondom, meghallgatok más zenét is, például az Alphaville-t is), és többek között ezért (is) esik szarul, amikor valakinek előítéletei vannak, vagy csak szimplán leszarozza teszem azt a világ egyik legnépszerűbb rockbandáját.
Lets dance in style, lets dance for a while
Heaven can wait were only watching the skies
Hoping for the best but expecting the worst
Are you going to drop the bomb or not?Let us die young or let us live forever
We dont have the power but we never say never
Sitting in a sandpit, life is a short trip
The musics for the sad menCan you imagine when this race is won
Turn our golden faces into the sun
Praising our leaders were getting in tune
The musics played by the madmenForever young, I want to be forever young
Do you really want to live forever, forever and everSome are like water, some are like the heat
Some are a melody and some are the beat
Sooner or later they all will be gone
Why dont they stay youngIts so hard to get old without a cause
I dont want to perish like a fading horse
Youth is like diamonds in the sun
And dimonds are foreverSo many adventures couldnt happen today
So many songs we forgot to play
So many dreams are swinging out of the blue
We let them come true
Bár annyira nem rajongok a hasonló zenékért, Shakira számai általában bejönnek. pedig fantasztikus lett, érdemes megnézni!
()
Megmutattam apumnak a fönt említett zenekar Meds című albumát, és azt mondta, kifejezetten tetszik neki. Anyu pár hete ugyanilyen véleményen volt. Érdekes, ez a Placebo a legtöbb embernek tetszik; véleményem szerint az idei Sziget legnagyobb föllépői ők lesznek.
Egyébiránt az album nekem is tetszik, és nem nagyon, vagy inkább nagyon nem érdekel, hogy az énekes melyik nemhez vonzódik (magánügye, én a zenéje miatt kedvelem, nem nemi identitása végett), sem az, hogy mennyire nőies vagy férfias a hangja.
Ozzy Osbourne-nak pedig akkor is jó hangja és bandája van, ha füvezik, drogozik, iszik és bunkó a stílusa – vagy legalábbis ezt mondják róla mások.
Legelső Ozzy Osbourne számként a Dreamert hallgattam meg, úgy nagyjából egy éve, és már akkor tudtam, hogy ez a stílusú zene nagyon bejön, bár általában nem szeretem az ennyire keményebb vonalakat, néhány kivétellel (Cradle of Filth például).
Volt régebben egy műsor, Ozzy volt a címe. Ez vollt az, amit a Győzikével lekoppintottak. A történet ugye ismerős: Ozzy egész házát bekamerázták, és hónapokon át sugározták az ő és családja életét. Néhány részt a Viasat3 is leadott, sokkal jobb volt, mint a Győzike – bár utóbbiból egyetlen részt sem láttam, hál' Istennek.
Meghallgattam a létező összes Most élsz feldogozást (igen, ez egy Máté Péter szám). Volt egy ilyen diszkós, az egyszerűen szánalmas lett; még az előadóját sem jegyeztem meg. Nem a műfaj iránt érzett ellenszenvem miatt (sőt, a nyolcvanas évek diszkós zenéit imádom), hanem egyszerűen gagyi lett, nem illik egy eredetileg szép számot elcsúfítani. Az exmegasztár Gáspár Lacika egész tűrhetően adta elő, bár azért mégsem az igazi, a majdnem megasztár Varga Ferenc egyszerűen nevetséges volt, pláne, amikor elkezdett visítozni. Rúzsa Magdolna pedig egyszerűen zseniális, én mondom, ha Máté Péter élne, és látta volna, elsírja magát.
Elfogult zenei ajánlónkat olvashattátok.
Nem tudom, hogy a bizonyos tízes skálán mennyire meleg tevékenységnek minősül eredeti Máté Péter bakelitet hallgatni, de igazándiból nem is érdekel, mert az ország egyik legkiválóbb zenei egyénisége, akinek felvételeit mai napig hallgatják, digitalizálják, újra rögzítik, földolgozzák stb., akinek egyik számát több nyelvre lefordították, és az ország határain kívül is sikeres volt, akinek szomorkásabb nótáit végigzokogják. Szerény véleményem szerint, aki legalább egy Máté Péter nóta dallamát nem tudja eldúdolni, az szívjon egy nagyot és köpje arcon magát, bizony.
Egyszer véget ér, Azt súgta a szél, Hozd vissza, Ott állsz az út végén és az én személyes kedvencem, a Most élsz. A bakelitre rögzített zene hallgatásának pedig van valami leírhatatlan hangulata, hogy jobb szót ne írjak, feelingje, ami egyszerűen fölülmúlhatatlan.
Őszintén megmondom, amilyen kíváncsi voltam, és amennyire vártam ezt az albumot, annyira csalódtam benne. Kezdjük ott, hogy a Roadra jellegzetes, hogy a számok elején valamilyen effektet alkalmaznak (remek példa erre a Balhé című szám a Nem kell más albumról, aminek elején jó tíz-húsz másodpercig csak a bugyborékolást
lehet hallani), ami először mókás, másodszor még elmegy, de mikor ül az ember a buszon, és hallgatná a zenét, vagy akármi, akkor kicsit zavaró, hogy bugyborékol, csilingel, zene meg sehol.
Ez persze apróság, mert a Nem kell más album emellett nekem nagyon tetszett, ellenben a Második harapással. A fiúk próbáltak felvenni egy metálosabb (ha mondhatom ezt) keményebb vonalat, ami nem igazán áll nekik jól. Az Ezer lépés című számot konkrétan kiröhögtem, tudom, csúnya dolog, és nem is szeretek ilyet csinálni, mert tisztelek valamilyen szinten minden zenekart, a belefektetett munka és idő miatt, de ez a szám egyszerűen mulatságos, ahogyan próbál keménynek hatni.
Nem zenei elemzés ez, ne értsen félre senki, pusztán néhány gondolatomat leírtam, amit zavarónak találtam a Road – Második harapás albumában. Ettől függetlenül meg lehet hallgatni, de nagyon hangulatfüggő.
Értékelés: 3 pont
Jó, a Szigetre valahogy nem akartam soha kimenni különösebben (még leütnének ott, ehhe), de mikor meghallottam az idei sziget reklámjának zenéjét, és a hangulatot, erősen elgondolkodtam. Senki nem tudta nekem megmondani, hogy melyik ez a banda. Mániákus annyit említett, hogy szerinte a Placebo, de ott ugye pasi énekes van, én pedig meg voltam győződve, hogy egy csajt hallok énekelni (és a videón egy csaj rohangál). És akkor mondta, hogy ez bizony Placebo – Meds című száma. Na, gyorsan dalszöveg megkeres, és mint kiderült nem az. Már-már elszomorodtam, de addig kutattam, míg megleltem azt, amit kerestem:
Én például ezt a lemezt vártam, nagyjából az előző album megjelenése óta, ami valljuk be, hogy förtelmesre sikeredett. A Mindenki vár valamit
viszont teljes kontrasztban áll az Élni vagy égni
-vel. Szövegek tekintetében leginkább az A legjobb méreg
című lemezhez tudnám hasonlítani: szókimondó, anyázós tartalmak, míg zeneileg Tankcsapda történelmében vegyesen fellelhető motívumok uralkodnak. Persze, lett egy-két rádióváltozat is, de akinek nem tetszik, nem hallgatja, ugye. Aki az előző albumban csalódott, és kárpótlást várt, az most megkapta.
Más a véleményem az új P
-ről, azaz a Tankcsapda logójáról, mert egyszerűen hányadék lett. Erről bárki meggyőződhet .
Boldogság, örömérzés tölt el, ha arra gondolok, hogy ezentúl bármelyik reggelen Rúzsa Magdolna gyönyörű hangjára ébredhetek, mint például ma, mikoris a Slágeren az AC/DC – Highway to Hell című számát énekelte el. Megkockáztatom, hogy az ország tíz legjobb énekesnője között szerepel.
Ievan äiti se kammarissa
virsiä veisata huijjuutti,
kun tämä poika naapurissa
ämmän tyttöä nuijjuutti.
Nem tudom, mi baj van , nekem kifejezetten tetszik. Bár az egyszerűsített verziója egy idő után idegesítő, mégis azért marad a fülben, mert egyszerű, és az egyszerű nóták mindig populárisabbak, mint a komolyabb zenék. Lásd: Tankcsapda – zeneileg bűn egyszerű, mégis, hallgatni isteni. Már amelyiket.
(via és sokan mások)
It's my life
And it's now or never
I ain't gonna live forever
I just want to live while I'm alive
It's my life
My heart is like an open highway
Like Frankie said
I did it my way
I just want to live while I'm alive
'Cause it's my life
Itt kezdődik a rockzene, itt kezdődik a zene. Ezt hallgassátok, ne győzikét, tokióhotelt meg a többi műanyag szart!
Fergeteges koncertfelvétel, 1986-ból. fantasztikusan jó hangulatot teremt, a hangja egész végig hibátlanul szól. Egy isten volt ez az ember, én mondom.
Természetesen van gitárszóló és egy rövid dobszóló is helyet kapott lemezen. Amit hiányolok, hogy extrák (tehát képek, ajándék felvétel stb.) nincsenek.
Már csak a '93-as budapesti fölvételt kéne megszerezni, azon még a Tavaszi szél
című számot is eljátszották - magyarul.
Értékelés: 5 pont
Nézek rád, és egyre inkább nem értem meg,
Veszni így a dolgot vajon miért engedted.
Időt s helyet miért pont így választottál?
Későn jött az áldozat, vagy nagyon korán?
Na, hol, vagy inkább miben hallotta ezt a mefi?
Esemvé nem mondja meg, mert leragasztom a száját. ;]
Bár a Pink Floyd új albumának nevezik, ez - tudtommal - David Gilmour szólóalbuma, aki ugye a Pink Floyd frontembere. Egyszerűen fantasztikusra sikeredett, az a fajta zene, amit tanulás, olvasás vagy lazulás közben hallgat az ember. Lágy és megnyugtató, kellemes gitártémák és mérsékelt hangerő. Kedvencem az On an Island, valamint a Smile című szám, előbbit egy fátyolos, lebegő már-már mámoros hangulat, utóbbit boldogság és szeretet jellemez.
Ajándékoznék egy podkesztet, de .
Értékelés: 5 pont
Mindhárom Megasztárt néztem, (bár az utóbbit csak az elődöntőkig) és meg kell mondjam, hogy az idei versenyzők a legeslegjobbak. A múltkor ugye „az ország legjobb előadóinak” dallamait hallhattuk. Bár nem tudom, hogy lehet Gáspár Lászlót, Oláh Ibolyát vagy mondjuk a Fekete Vonatot (csak én vettem észre, hogy túl „sötét” zenekarok voltak?) az ország legjobb előadóival, vagy legalábbis Lukács László és a Tankcsapda zenekarral egy napon említeni. A kezdeti felháborodás ellenére végignéztem, és egyszerűen tátva maradt a szám.
7th HeavenTessék.. ;]
When I see their happy faces,
smilin' back at me...
7th Heaven
I know there's no greater feelin' than the love of family
Where can you go
When The world don't treat you right?
The answer is home!
That's the one place that you'll find,
7th Heaven.
Ooh!
7th Heaven
7th Heaven
Blogban zeneszöveget írni jó dolog.
Azt hiszem fáj, de mégis mosolygok
Arcomra ráfagyott dolgok
Látszik, hogy nincs minden rendben
Minden amit tőled kértem
Ágyamban kihült testem
Képedet a falra festem
Szavakkal ha élni tudnék
Velükegyütt ugyanúgy égnék
Szép, ahogy parázs a tűzben
Izzik itt bent a fejemben
Álmom ha másról szólna
Mindened enyém volna.
Sötétebb lett az ég igen
A fű sem olyan zöld , mint rég
Te sem fordulsz már felém
Bárkitől kéred is számon
Minden este ugyanaz az álom
Ugyanaz talán vagy szürkébb.
Egyszerűen imádom a Rómeó vérzik - Sötét ég. c. számát. Jó. Jó. Nagyon jó.
