25 zene az életemből

Ingrid dobta be ezt a „játékot“, nem is tudom, mikor írtam utoljára hasonló bejegyzést, talán évekkel ezelőtt. A címe persze rémesen komolynak tűnik, de semmi mély tartalom: csak 25 olyan zene, amely valamilyen módon hatással volt rám, kapcsolódott az életem valamelyik szakaszához vagy csak egy időben rongyossá hallgattam mindenféle ok nélkül. De a lista hosszú, és tele iszonyattal, úgyhogy csak a folytatás mögött bombázok YouTube-videókkal!

1. Zene, amely a gyerekkoromra emlékeztet

Eiffel 65 — Blue

Nem emlékszem már, hány éves voltam, amikor a kilencvenes évek végén az Eiffel 65 láz tombolt az általános iskolában. Jáksónak volt valamilyen műsora talán még a Danubius Rádión, ahol minden este leadták a húsz legnépszerűbb számot, és hónapokig ez volt az első. Valahol talán megvan még a kazetta, amire felvettem az összes adás végét, amikor Jáksó hitetlenkedve morgott, hogy rekord ideig, több hónapig vezette a szám toplistát. (Ez a mondat már önmagában egy csodás visszaemlékezés, nem is tudom, mikor hallgattam kazettáról zenét utoljára.)

2. Zene, amely valamelyik volt barátnőmre emlékeztet

Miles Davis — Two Bass Hit

Régebben együtt voltam egy lánnyal, aki rengeteg jazzt hallgatott, szerintem a legtöbb előadóval és számmal akkor ismerkedtem meg. Ez az egyik kedvencem abból az időből.

3. Zene, amelyről a szüleim jutnak az eszembe

Guns N’ Roses — November Rain

Egy pszichológus (vagy pszichiáter?) biztosan sok dolgot bele tudna magyarázni, de nincsen különösebb jelentősége, csupán annyi, hogy szintén a 90-es években az aljas rádiódiszkó mellett szüleim túlnyomórészt Guns N’ Rosest és hasonló előadókat hallgattak. Minden bizonnyal a November Rain volt az első ilyen szám, amit hallottam, és emlékszem, akkor elképesztően nagyot ütött, hogy egy gitáros-dobolós-éneklős rockzene hátterében szimfonikus zenekar muzsikál.

4. Zene, amelyik megnyugtat

The Who — Baba O’Riley

Ez a kategória volt az egyik legnehezebb. Sosem hallgatok azért zenét, hogy megnyugodjak, és tényleg sokat kellett gondolkodnom, mi lehet ez a szám, ha volt egyáltalán ilyen. Aztán eszembe jutott, hogy 2007-ben, amikor érettségiztem, és a kora reggeli helyközi busszal indultam az első megmérettetésre, ez a szám szólt a fülemben, és néhány másodperc alatt az összes idegeskedés és aggodalom eltűnt, miközben bámultam a 21-es számú főút vonalait.

5. Zene, amelyik „dallamtapadást“ okoz, akárhányszor hallgatom

Bee Gees — Stayin’ Alive

Amúgy is hajlamos vagyok rá, hogy beakadnak számok, de a Stayin’ Alive különösen ilyen. A dallamtapadás egyébként a kedvenc szavaim egyike: ha nem ismered, kedves olvasó, a jelenség biztos eszedbe jut, ha megpróbálod kitalálni, mit jelenthet.

6. Zene, amelyik egy közeli barátomra emlékeztet

Imagine Dragons — Demons

Tomi barátommal rengeteget hallgattunk egy időben Imagine Dragonst, Szigeten is sikerült élőben látni őket; szerintem egy időben többször énekeltük ezt kevésbé szomjas állapotban, mint bármi mást.

7. Zene, amelyik az előző nyárra emlékeztet

Major Lazer & DJ Snake feat MØ — Lean On

Persze a nyári zenéket említve sosem a korszakalkotó és világmegváltó művekre kell gondolni, nekem a tavalyi év kedvenc vonaglós-mekegős-tücctücös zenéje a Lean On volt.

8. Zene, amelyik az első szerelmemre emlékeztet

Hurts — Stay

Azok az első szerelmek, ugye.

9. Zene, amelyik reményt ad

Ezen is majdnem annyit agyaltam, mint a „zene, amelyik megnyugtat“ kategória győztesén, de szerintem tényleg sosem volt olyan, hogy egy zene hallgatásával reményt kapjak vagy érezzek. My bad, de ezt kihagyom.

10. Zene az egyik kedvenc bandámtól

Gorillaz — Stylo

Persze a leggyakoribb válasz a „kedvenc zenekar“ kifejezésre gondolom az lenne, hogy „rengeteg zenekart szeretek, nincs kedvencem“, ami nagyjából igaz, de valamikor 2013 környékén jöttem rá, hogy a Gorillaz nekem kicsit több a „szeretem“ zenénél, és kifejezetten merném a kedvencemnek nevezni. Főként azért, mert a hangulata azonnal beszippant, függetlenül attól, milyen kedvem van. És nem is igazán sikerült hasonlót éreznem még zenétől.

11. Zene az egyik kedvenc filmemből

The Chordettes — Mr Sandman

Természetesen filmek közül is van olyan igazi kedvenc, és ide most nagyon sok Tarantino-jelenet zenéjét el tudtam volna képzelni, de mégis, ha van film, amit már legalább ötvenszer láttam, és szinte minden képkockáját ismerem, az a Vissza a jövőbe trilógia, ez a szám pedig a fejemben gyakorlatilag elválaszthatatlanul összeforrt az időutazás fogalmával.

12. Zene, amit a legutóbb hallgattam

Visage — Fade to Grey

A Spotify Discover Weekly-jében (ami egyébként egy nagyon menő cucc, néha mellényúl, de túlnyomoórészt sok jó ajánlást ad) volt ez a szám, eléggé rákattantam, végig is hallgattam pár albumukat.

13. Zene, amely egy barátra emlékeztet, akivel már nem vagyok jóban

Iron Maiden — Fear Of The Dark

A „nem vagyok jóban“ túlzás: inkább a távolság, a megállás nélkül pörgő évszámok és a rohamosan fogyó közös témák sodortak mindkettőnket a világ két különböző pontjára, ahonnan nem is annyira a fizikai, mint inkább a világképbeli távolság akadályozza a folyamatos kapcsolattartást.

14. Zene, amely a szerelmemre emlékeztet

Kovács Kati — Nem leszek a játékszered

Most éppen ez, de leginkább azért, mert szinte naponta énekli. :]

15. Zene, amit szívesen éneklek

Simon and Garfunkel — The Sound of Silence

Nem tudok, sosem tanultam, de azért szeretek énekelni, a közvetlen közelemben élők és dolgozók szörnyű bánatára. A legtöbbször talán pont ezt a számot.

16. Zene, amely megríkatott

Romeo et Juliette — Les Rois Du Monde

Összesen kétszer sírtam kifejezetten a zene miatt, az első alkalom pont ehhez, a Rómeó és Júliua musical egyik dalához köthető, amit egy temetésen hallgattam. (A vicc, hogy mégsem ott törött el a mécses, hanem előtte pár nappal, amikor csak úgy vicceskedve bedobta a shuffle-re állított lejátszó.)

17. Zene, amitől táncolni támad kedvem

Parov Stelar — Catgroove

Pár éve, a VOLT-on hallottam először a Parov Stelart, előtte semmit nem tudtam róluk, de azonnal megvettek, méghozzá kilóra. Az egyik legjobb „ismeretlen zenére vadul ugrabugrálós“ fesztiválélményem kötődik ehhez a számhoz.

18. Zene, amit szeretek, de ritkán hallgatom

Tankcsapda — Akapulkó

Sok olyan zene van, amihez ritkán jutok oda, főként azért, mert igyekszem mindig bővíteni a repertoárt és nem csak ismételni a kedvenceket. A Tankcsapda is kicsit ilyen, régen rengeteget hallgattam és bizonyos albumokat, számokat még most is nagyon szeretek, de azért már inkább ritkán hallgatom mint rendszeresen.

19. Zene, amelyik első helyet foglal el valamilyen playlisten

Red Hot Chili Peppers — Under The Bridge

Van egy Sweet 90’s névre hallgató, egyébként publikus Spotify listám, azon az első helyet ez a szám foglalja el (prioritás nincsen, valami miatt ez volt az első, ami felkerült).

20. Zene, amelyik utolsó helyet foglal el valamilyen playlisten

Martin Solveig — Everybody

Szintén nincs prioritás, de a szintén publikus Partyshit nevű Spotify lista utolsó helyét jelenleg ez a szám foglalja el. Ezen a playlisten csak lealjasodós-házibulis zenék vannak, és folyamatosan nő a lista, így valószínűleg nem sokáig lesz ez az utolsó.

21. Mostani kedvenc zeném

Primal Scream feat. Kate Moss — Some Velvet Morning

Valahol hallottam valamelyik nap, és megtetszett, kb. ennyi a sztori mögötte.

22. Zene, amit valaki elénekelt nekem

Arctic Monkeys – I Wanna Be Yours

Egy csinos lány énekelte nekem.

23. Zene, amit ki nem állhatok

Katy Perry — Roar

Giccses, idegesítő, túltolt; de mivel nem szeretem, talán kár is kifejteni, mennyire és miért idegesít. Pár éve nem lehetett egy kocsmába úgy beülni, hogy egyszer legalább ne pörögjön le ez a videoklip, azt hiszem akkor utáltam meg igazán.

24. Zene, amire táncoltam a barátnőmmel

Emmerich Kálmán — A Csárdáskirálynő (Andre Rieu előadásában)

Lehetne sorolni végtelen „diszkóban lötyögős“ számot, de a legemlékezetesebb tánc-táncunk mégiscsak az Andre Rieu-féle Csárdáskirálynő volt.

25. Zene, amit akkor se unnék meg, ha egész nap hallgatnám

Franz Ferdinand — Take Me Out

Egyik kedvenc előadóm és az egyik kedvenc számom, rengeteget hallgatom egyébként is. Kicsit sajnálom, hogy a Szigeten mindkét alkalommal kimaradt, amikor jöttek, de majd!


És ennyi, elfogyott, nincs tovább. Ráadásul az elején füllentettem, mert csak 24 zene lett. A zene ízlésem egyébként mókás spektrumot tud ölteni: a klasszikus rockzenétől a klasszikus zenén át a technóig minden jöhet, csak valami fogjon meg. Ha követsz Spotify-on, akkor láthatod, miket hallgatok, és a pár listát, amit folyamatosan szerkesztek. Ha pedig van kedved (és időd) összegyűjteni a te 25 számodat, dobd át a linket vagy írj kommentet, érdeklődve fogom olvasni!

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2020

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.