Az volt, hogy éppen léptem volna ki a kapun, miután kidobtam a szemetet, és hallottam hogy valaki pont jönne befelé. Én meg ugye jóarc vagyok hivatalosan, ezért kitártam lelkem a ház kapuját, ne szenvedjen már a kulccsal. Bejött három hatéves forma kisgyerek, az egyiknél valami zsebzokni-jellegű kutya-féle, ilyen bodri, vagy nem tudom, és nemes egyszerűséggel nekem ugrott. Az ingem alsó részét kapta el, és húzta lefelé, az volt a szerencse, hogy a kislány pont jókor húzta el, mert ha egy másodperccel később reagál, akkor kérdésessé válik a kis mefik sorsa.
Felvetődik azért néhány kérdés.
- Ha a drágalátos anyuka-apuka-gondozó-nevelő (a megfelelőt aláhúzással jelöljük) tisztában van vele, hogy ebük egy nyomorult kis korcs, aki az első szembejövő embernek nem ugrik, akkor miért hagyják, hogy három kisgyerek sétáltassa?
- De ha már hagyják, mért nem tesznek-tetetnek az állatra szájkosarat?
- Mért abban a házban élnek ilyen lények, ahol én is?
- Miért lélegeznek?
Egyéb kérdésem nem volna, bár mintegy mellékesen üdvözlöm az ő nemes-becses édesanyjukat.
Kemény Husi
2009. szeptember 27. — 19:34:05
Talán megérezhetett némi kázmérszőr-illatot rajtad? Nem értek az ebekhez, de ha ostobább példányról van szó, lehet, hogy ez feléleszt bennük valami játékos vadászösztönt.
Rosszkor voltál rossz helyen, pech.
ZsuKov
2009. szeptember 27. — 20:18:39
igaza van a kutyának. vazektómia, míg nem késő. nem biztos, hogy ingrid szépségét és eszét örökli, lehed hogy rád ütne :DDDDDD
(csak viccelek)
Athos
2009. szeptember 27. — 20:36:46
Btw. úgy tudom, a szobacirkálók a neveléstől, pontosabban annak hiányától tudnak megvadulni. Képzeld el a világot az ő nézőpontjukból, 20 cm-rel a föld felett szemlélve: minden hatalmas és félelmetes a kétlábúak világában, és nekik 24/7-ben ebben a hozzájuk képest óriási, mesterséges világban (város) kell élniük, és az idő nagy részét óriási lények közt kell tölteniük, vagy egyedül, bezárva egy nagyon magas és nagyon szögletes lyukba. Ebből a szemszögből egyáltalán nem meglepő, hogy a szobacirkálók alapjáraton csak a gyerekeket szeretik (naná, hisz ők amellett, hogy kicsik, így kevésbé ijesztőek, még játszanak is velük), és ha a felnőttek nem éreztetik velük, hogy – a falka szabályainak betartása mellett (nem kakálunk a kanapéra, nem jelöljük meg a vendégek cuccait) – teljes jogú falkatagként tekintenek rájuk (a kutya nézőpontjából a család egy falka), akkor félni fognak. Ha pedig egy állat fél, és nem lát esélyt a menekülésre, akkor támadni fog, mert ha – önmagához képest – elég erélyesen lép fel, esélye van elbizonytalanítani a vélt veszély forrását. Összegezve: általában nem a kutya a hülye, hanem a gazdája.
Tofi
2009. szeptember 27. — 21:44:23
Minél kisebb egy kutya (nem korban, méretben), annál vadabb, kis vakarék mind.:D Ezt megúsztad!:))
Bezzeg az én kis Berni macim a 60 kilójával egy jámbor jószág!:D
Mefi
2009. szeptember 27. — 22:38:34
[re=6056526]Kemény Husi[/re]: nem hiszem, nem volt ideje megszagolni, amint berongyolt a kapun, már nekem jött. (Persze megérezhetett valamt, de nem hiszem hogy erről lenne szó.)
[re=6056527]ZsuKov[/re]: terasz.
[re=6056528]Athos[/re]: egyrészt nevelés hiánya, másrészt hatalmas beltenyészet harmadrészt pedig a legtbb ilyen kis kutya idegbeteg, pontosan a te általad említett okokból kifolyólag.
[re=6056529]Tofi[/re]: basszus pont azt néztem ma én is, hogy rottweiler-keverékeink vannak és egyszer nem támadtak meg senkit.
Tofi
2009. szeptember 27. — 23:11:58
[re=6056530]Mefi[/re]: Én mindig kutyasétáltatás közben veszem észre, hogy pont ezek a bruttó max. 10 kilós kutyák a legnagyobb pukkancsok kerítésen keresztül. Frusztrálja őket, hogy kisebbek. Emberben is így van…:P
béla
2009. szeptember 28. — 15:10:37
talán fürdened kéne , lehet nem bírja a pálott here szagot a kutyák 😉
Mefi
2009. szeptember 28. — 16:11:49
[re=6056531]Tofi[/re]: jah, nekünk majdnem ölt már meg a kutya ilyen kis vakarcsot emiatt.
[re=6056533]béla[/re]: nyáron fürödtem a Balatonban, karácsonyig nem tervezek újabb hasonló tevékenységet. 😀