Majdnem elkapták a golyóimat

Az volt, hogy éppen léptem volna ki a kapun, miután kidobtam a szemetet, és hallottam hogy valaki pont jönne befelé. Én meg ugye jóarc vagyok hivatalosan, ezért kitártam lelkem a ház kapuját, ne szenvedjen már a kulccsal. Bejött három hatéves forma kisgyerek, az egyiknél valami zsebzokni-jellegű kutya-féle, ilyen bodri, vagy nem tudom, és nemes egyszerűséggel nekem ugrott. Az ingem alsó részét kapta el, és húzta lefelé, az volt a szerencse, hogy a kislány pont jókor húzta el, mert ha egy másodperccel később reagál, akkor kérdésessé válik a kis mefik sorsa.

Felvetődik azért néhány kérdés.

  • Ha a drágalátos anyuka-apuka-gondozó-nevelő (a megfelelőt aláhúzással jelöljük) tisztában van vele, hogy ebük egy nyomorult kis korcs, aki az első szembejövő embernek nem ugrik, akkor miért hagyják, hogy három kisgyerek sétáltassa?
  • De ha már hagyják, mért nem tesznek-tetetnek az állatra szájkosarat?
  • Mért abban a házban élnek ilyen lények, ahol én is?
  • Miért lélegeznek?

Egyéb kérdésem nem volna, bár mintegy mellékesen üdvözlöm az ő nemes-becses édesanyjukat.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.