A technológia fogságában

Nagyon régóta gondolkodom ezen a bejegyzésen, és talán ha jobban kifejtem, hogy mire gondolok, megbocsátható lesz a hatásvadász cím.

Nyomtatók

Valamelyik nap az iroda űrtechnológiás, féltonnás nyomtatóállomásán papír formába kívántam ölteni két oldalnyi PDF-állományt. Nagyjából húsz percig tartott, közben beszélgettem a géppel, megismerkedtünk, összeházasodtunk, megszoktuk egymást, megromlott a házasságunk, sokat veszekedtünk majd végül elváltunk. Avagy: tettem még be papírt, megnyomtam az OK feliratú gombot, egy másik tálcába is tettem több papírt, kinyitottam és becsuktam egy ajtót, de a gép csak tovább visított nyomtatás helyett. Már-már majdnem egy Mucsi-jelenet alakult ki, mígnem végül hirtelen a sokadik OK gombra csak beindult a nyomtatás.

Pénztárgépek

Aztán neked hányszor volt olyan, hogy valahol vásároltatok, és mondjuk bontva fizettétek volna az összeget: az egyik részét kártyával, a másikat készpénzzel? Nekem néhányszor előfordult, de mindig azt a választ kaptam: “jaj, azt a gép nem tudja”. Ugyanezzel találkoztam már éttermekben is, ahol nem tudtak pl. köretet cserélni az adott ételhez, mert “úgy nincs benne a gépben”. Azt meg már nem is mondom, hányszor fagyott le az orrom előtt a NAV-nak üzengető szerkezet, okozva ezzel néhány kellemetlen percet eladónak és vevőknek egyaránt.

Hiteligénylés

Oké, ez a pont talán sántít kicsit, de azért előveszem. Ha mondjuk lakáshitelt veszel fel, nem bankfiókvezető nézi meg az elmúlt egy évnyi bevételeid és kiadásaid alapján, a munkáltatódnál ellenőrizve, hogy hitelképes vagy-e. Fogja az adataidat, bepötyögi egy számítógépbe, ahol ha megjelenik a nagy zöld pipa, akkor majd egy adag hercehurca után voltaképpen egy gombnyomásra megjelenik a sok nullás összeg a számládon. Nagyon leegyszerűsítve egy gép dönti el, hogy kaphatsz-e pénzt. (És teljesen igaza van a nyájas olvasónak, aki megjegyzné, hogy azért a zöld pipa mögött komolyabbnak mondható algoritmusok dolgoznak a hitelképesség megállapításán, mégis.)

Automatizáljunk!

Automate all the things. Ez alapvetően egy jó hozzáállás, hiszen tényleg kényelmesebbé teszi az ember életét, ha néhány kötelező de kvázi felesleges mozdulatot megspórolhat a napi rutinja során.

Aztán amikor beállok egy piszoár elé, amit nem lehet lehúzni, mert automatikusan pár másodperc múlva lehúzza magát, de éppen nem látja rendesen, hogy odaálltam, ezért maximum majd a következő delikvens után jön az öblítő vízáradat, akkor elgondolkodom, hogy miért nincs legalább egy gomb, amit ha megnyomok, akkor orvosolhatom a problémát. (Valószínűleg azért, mert a gombot meg senki sem nyomkodta.)

Vagy amikor próbálsz kezet mosni a mozgásérzékelős csapnál, de folyton megáll a víz. Aztán meg mész szárítani a kezed, de sámán táncot kell járnod, hogy folyamatosan fújja a gép a levegőt.

Kezelő kapcsolása: 0-s gomb

Hányszor telefonáltál már valamilyen ügyfélszolgálatra, úgy, hogy azt érezted, szándékosan irgalmatlanul bonyolult a menü, és még egy tucatnyi “fontos információt” is elmondanak, mindezt csak azért, hogy minél nehezebben juss el egy hús-vér emberig, aki segít megoldani a problémádat?

Ha volt már ilyen érzésed, nem jártál messze a valóságtól: ezek a rendszerek (ha nem is azért, hogy megkeserítsék az életedet, de) szándékosan ilyen bonyolultak, ezzel próbálják megoldani, hogy kevesebb ügyintéző legyen vonalban, illetve, hogy amit lehet, te magad intézz el.

Az USA-ban ez olyan szinten áll, hogy a neten különböző táblázatokat lehet találni, hogy melyik szolgáltatónál hogyan jutsz el a leggyorsabban a kezelőhöz.

Lefagyott, pedig nincs hideg

Hányszor idegesített fel, hogy az okostelefonod vagy a számítógéped pont akkor fagyott le, amikor nagyon gyorsan kellett volna megnézned valamit? Vagy mondjuk pont akkor frissítené magát? Neked is megemelkedett a vérnyomásod?

Termékfejlesztés

Ez már egy összetettebb téma, ráadásul az átlagembert csak közvetve érinti, azonban ez az egész jelenség tökéletesen megfigyelhető a bonyolultabb rendszerek termékfejlesztésnél.

Az új szolgáltatások kialakítását, azok implementálását nagyban lassítja a technológia, ami körülöleli. Azt a kódot épp újra kéne írni, ezért sokkal több időt igényel a gyors feladat; ami a látványterven csak egy gomb, azt pont nem olyan egyszerű lekódolni valamilyen háttérben megbújó nehézség miatt; az adott termék mögött álló technológia nem is alkalmas az új ötlet megvalósítására és még sorolhatnám.

Fennakadás a szolgáltatásban

És akkor a végére tartottam az egész sztori habján a cseresznyére borított grillázst: az idegesítő leállások, amik megkeserítik az amúgy rendkívül kényelmes online szolgáltatásokat, például a jegyvásárlást (ami olyannyira kényelmes, hogy még kényelmi díjat is felszámolnak, igaz, a legtöbb felület használhatatlanul bonyolult és körülményes, mondjuk ki: kényelmetlen). Hogy jobb példát mondjuk a »Cinema City múltkori fiaskónál« ne is említsek.

A gépek azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket.

Ez persze triviális, és az esetek többségében tényleg igaz, túlnyomórészt viszont bevallhatjuk: rengeteget idegeskedünk feleslegesen a minket körülvevő technológia miatt. Lehet, hogy nincs ezzel baj, nem mondom, hogy dobjuk el az összes kütyüt, kössük ki az áramot és éljünk úgy, mint az amisok, mellőzve az ördögi technológiát. De érdekelne, hogy ha te is elkezdenéd megfigyelni, akkor hány olyan alkalmat számolnál, amikor  borsot tör az orrod alá valamelyik kütyüd, vagy hányszor kell segítened valakinek, aki így járt.

Valakivel pont múltkor beszélgettünk arról, hogy vajon a Terminátorból ismert Skynet vagy mondjuk a Mátrixból ismert programozott álomvilág csupán metaforája-e annak az életmódnak, amiben mostanában élünk. Ahol a mindennapi dolgaid határait sokszor a számítógépes programok, az azokat körülölelő eszközök és azok lehetőségei rajzolják.