Minden „recept” címkéjű bejegyzéshez jó olvasgatást!


Spenótos-medvehagymás gnocchi, sonkával és pisztáciával

Pénteken a város egyik legjobb olasz éttermében ebédeltünk, amit nem mellesleg nagyon ajánlok, Don Francesco a neve, az első kerületben van, és hogy egy kollégámat idézzem: a Pizza Forte árainak feléért ehetsz finom, házi pizzát és olasz ételeket. Az én ebédem egy sonkás-pisztáciás gnocchi volt, ami annyira ízlett, hogy gondoltam megpróbálom leutánozni a hétvégi főzöcske során.

A gnocchi voltaképpen az olasz nokedli, krumpliból és lisztből, gyakorlatilag bármilyen finom szósszal nyakon öntve ízletes és laktató ebédként funkcionál. Jellemzően későn üt be tőle a kajakóma, eleinte olyan érzése van az embernek, hogy éhes maradt, de aztán kis idő elteltével jöhet az emésztéssel egybekötött alvás.

A recept két bő adagra szól.

Mi legyen hozzá otthon?

Ezekből lesz a gnocchi:

  • krumpli: ½ kg,
  • tojássárgája: 4 db,
  • liszt: 15 dkg,
  • bors: ízlés szerint, frissen őrölve,
  • só: kb. egy kiskanál, de szintén ízlés szerint.

Ez a szószhoz:

  • medvehagyma: néhány levél,
  • spenót: szintén néhány levél,
  • friss tejszín: 5 dl,
  • gépsonka: 15 dkg,
  • olívaolaj: kb. két evőkanál,
  • fűszerek: koriander, majoranna, bazsalikom, fokhagyma, só és bors.

A tetejére:

  • pisztácia: egy adagra kb. négy-öt szem morzsolva,
  • parmezánsajt: forgács formájában egy kevés a végén.

Kezdd a szósszal!

De még előtte: dobd fel főni a krumplit szőröstül-bőröstül, kis sóval. Ha ezzel megvagy:

  1. a fokhagymát zúzd össze.
  2. A medvehagyma és a spenót leveleit kicsit aprítsd fel.
  3. Melegítsd meg az olívaolajat, és dobd rá a zöldeket meg a fokhagymát.
  4. Öntsd fel egy kis vízzel, és fedő alatt, lassú tűzön tíz-tizenkét percig párold.
  5. Ha a zöldek már elég pépesek, szórd meg őket a fűszerekkel.
  6. Hagyd egy kicsit rotyogni, majd öntsd rá a tejszínt.
  7. Ha a tejszín nem lenne elég sűrű, egy kis lisztet beleszórva folyamatos keveréssel tudod sűríteni.

Ha ez megvolt, jöhet a sonka:

  1. amit vágj fel csíkokra.
  2. Kevés olajon pirítsd meg ízlés szerint.
  3. Ha megvan, olajostul öntsd bele a szószba, és keverd jól össze.

Ha idáig eljutottál, valószínűleg megfőtt a krumpli

Ezt nekem kicsit sikerült tévesen felmérni, úgyhogy ne légy szégyenlős megbökni valami hosszúval a legnagyobbat: ha úgy megy át rajta a piszkálód, mint kés a vajon, akkor zöld a lámpa.

Tipp, amit Ingrid mutatott: ha hideg víz alá tartod a krumplit, csak egyszerűen csavarni kell rajta egyet, és ledobja a héját.

  1. Öntsd le a vizet a krumpliról, majd hámozd meg.
  2. Egy nagyobb tálban krumplinyomóval vagy botmixerrel zúzd össze.
  3. Add hozzá a tojások sárgáit, a lisztet, a sót és a borsot.
  4. Gyúrd jól össze. Az állaga akkor jó, ha egyben van, de könnyen tudsz belőle darabkákat lecsípni.

Ekkor ismét tegyél fel vizet forrni, fogj egy nagy tálcát, finoman lisztezd be, és tépkedj kis darabokat a tésztából. Gyúrj belőlük kis golyókat, és gyűjtsd őket a tálcán. Amikor elkészültél, dobd őket a forrásban lévő vízbe. Egyszerre annyit, hogy legyen helyük mozgolódni, nálam ez kb. 8-10 darab volt. Akkor főtt meg, ha a gnocchi-k feljöttek a víz tetejére. Szűrővel halászd ki őket.

A photo posted by Mefi (@mefiblogger) on

Mostanra már biztos kihűlt a szósz, így kicsit melegítsd fel. Szedj belőle a tányérba, dobd bele a golyókat, majd szedj a tetejükre is szószt, hogy jól ellepje azokat. Szórd rá a pisztáciát, a sajtforgácsot és akár díszítheted is, például madarásalátával és koktélparadicsommal.

Jó étvágyat!

A cover fotót Ingrid lőtte, a gnocchi receptjét pedig innen nyúltam.


Füstölt sajtos és magos aprósüti

Valamelyik nap  kitaláltam, hogy csináljunk valami sós sütit, ami elücsörög egy dobozban a spájz környékén, és rá lehet járni véletlenszerűen, betöltve az étkezések közötti űrt. Egy viszonylag klasszikus és nagyon egyszerű nassolnivaló receptje következik.

Oké, sütni jó móka, de azért én sokszor félek tőle, mert amíg a főzést nagyon elrontani nem lehet, a sütésnél az ember véletlenül benéz valamit, aztán dobhatja az összetevőket egy idióta állagúra sült formában a kukába.

Ez a süti viszont tényleg annyira triviális volt, hogy még én is bátran nekiálltam.

Az összetevők előtt egy gondolat. Már korábban is írtam róla, hogy »miért a piac a tuti«, most csak annyit írnék, hogy mi volt erre az újabb visszaigazolásom. Páran kóstolták a sütit, és mindenki mondta, hogy kifejezetten finom volt. Ez a dicséret pedig nem annyira szólt nekem, mint a jó alapanyagoknak. Szóval tudom, hogy közhely, de tényleg, érdemes kimenni a legközelebbi piacra beszerezni az itt szereplő összetevők nagy részét (talán a liszt volt az egyetlen, ami bolti).

Mi legyen hozzá otthon?

Ezekből lesz a tészta:

  • liszt: 380 gramm,
  • só: 1 evőkanál,
  • tojássárgája: 2 db,
  • igazi vaj: 200 gramm
  • habtejszín: 100 ml

Ezeket pedig a tetejére kell kenni-szórni:

  • hámozott napraforgómag: 10 dkg
  • füstölt sajt: 10 dkg
  • egész tojás: 1 db

Itt annyi csalás, hogy valójában ennél kevesebb megy rá, de húsz szem szotyit meg egy darabka sajtot macerás megvenni.

Először is: reszeld le a sajtot és verj fel egy darab tojást. Később hálás leszel magadnak.

Ha ez megvan, a tésztának való összetevőket egy nagy tálban gyurmázd össze. Amikor már egy gombócszerű valamit tudsz belőle formázni, gyúródeszkán vagy csak a konyhapultot belisztezve 1,5 centi vastagra nyújtsd ki.

A kész tésztán egy pizzavágóval vagy egy késsel jelöld be a rácsot, ami mentén majd kockákra vágod. Én a nyújtás után a körből négyzetet csináltam, a levágott darabokat újra nyújtottam és abból is egy kis négyzetet formáltam, így könnyebb volt a kockákat kivágni és több egyforma darab lett.

Ha megvagy, dobd be a mélyhűtőbe (vagy ha elég hideg van kint és van rá lehetőséged, akkor letakarva a szababa) kényelmes 20-30 percre. Vigyázz, ne fagyjon meg, csak legyen elég hideg és masszív állagú, amit még könnyen tudsz vágni, de nem olvad szét benne a vaj. Ha mégis túltoltad a hideget, várj kicsit, amíg vághatóra puhul.

A sütőlapot vedd ki, és tegyél rá egy sütőpapírt. A sütőt 200 ℃-ra kell előmelegíteni. Én tíz perccel azelőtt kapcsoltam be, hogy behoztam a tésztát, ezt érdemes úgy időzíteni, hogy mire elkészülsz az ízesítéssel, már be is lehessen tenni sülni.

A kihűlt tésztát vágd fel (a pizzavágóval gyorsan és kényelmesen lehet), rendezd el a sütőpapíron, lazán, szellősen, hogy maradjon köztük hely. Kend meg mindegyiket a felvert tojással, majd szórj rájuk a reszelt füstölt sajtból, és ízlés szerint a szotyiból.

20 percig kell a sütő fogságában tartani, ahol az alábbi folyamat történik:

Sütés történik.

A video posted by Mefi (@mefiblogger) on

Tipp: ha neked is légkeveréses sütőd van, és alul-felül tudod sütni, 18 perc után már kiveheted.

A kész sütit hagyd kihűlni (én persze azonnal megkóstoltam, de melegen annyira nem tuti), ha ez megtörtént, egy jól zárható edényben tárold. Vasárnap sült, ma még mindig tökéletes, de már alig van belőle. A receptben lévő adag az én méretezésemmel pont 60 darab sütire futotta. Mosogatással, sütéssel és a várakozással együtt sem vett igénybe többet egy óránál.

Készült tökmagos is, de az nekünk annyira nem jött be, maga a tökmag sem volt tuti, és kicsit rá is égett, mire megsült a süti.

Ha te is kipróbálod, dobj róla egy fotót és hogy ízlett-e!


Így csinálj otthon májkrémet

A májkrém talán az egyik legfinomabb dolog, amit az ember a kenyerére kenhet.

Mostanában igyekszem egy kicsit természetesebben, ha úgy tetszik, tudatosabban enni, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól csak a paleolit nyers mamuthúst vagyok hajlandó fogyasztani, sőt, nem álltam be a Nagy Tartósítószer és Ízfokozó Lobbi szektásai közé sem, ahol lehet, ott azonban kis lépésekben jobbra fordulok.

A minap egy nagyobb áruházban kíváncsiságból ránéztem, lehet-e kapni jó minőségű májkrémet. Ha te is ezt tennéd, előre szólok, hogy végignéztem nagyjából harminc fajtát, te ne tedd, segítek: nem lehet. Egyrészt a legtöbb nem is igazán májból van, másrészt nem találsz olyat a polcokon, amibe ne kerülne ízfokozó és/vagy tartósítószer. Nincs egyikkel sem, de azért egy májkrémben inkább íz legyen, mintsem fokozó.

Arról nem is beszélve, hogy múltkor az irodában majdnem lefordultam a székről, olyan jó illatú volt Ati házi májkrémes szendvicse, úgyhogy gugliztam, és találtam egy jónak tűnő receptet, amit ki is próbáltam.


Így néz ki a házi májkrém, recept is van hozzá.

Én végül így csináltam, ez kellett hozzá:

  • ½ kg pecsenye kacsamáj;
  • 4 db közepes vöröshagyma;
  • 2 gerezd fokhagyma;
  • libazsír;
  • fél csomag majoranna*;
  • só, fekete bors.

A hagymákat vágd apróra. Az eredeti recept igazi vajjal írja, én libazsírral csináltam, de legközelebb a mellé még fogok tenni vajat is, hogy kicsit krémesebb íze legyen (az állaga így is jó volt egyébként). A májat ízlés szerint darabold, én egycenti átmérőjű kockákat gyártottam. Ha a hagyma a fedő alatt megpirult a zsírban és a vajban, rászórod a májat, őrölsz rá borsot, megsózod, ráborítod a majorannát, picit megforgatod, aztán húsz percig hagyod rotyogni, néha megkavarva. Amikor elkészült, egy botmixerrel nekiesel mint tót az anyjának, de itt szintén ízlés kérdése: van, aki szereti, ha vannak benne egész darabkák, én krémesre zúztam.

Öntsd ki egy tálba, fedő nélkül hagyd kihűlni, ha megvolt, dobd be a hűtőbe, és két héten belül fogyaszd el.

Ebből a mennyiségből nagyjából 5-6 csomag kis bolti májkrém jön ki, az íze és az illata is nagyon finom, mosogatással együtt nem kér többet 40 percnél az életedből. Ha valaki megkóstolja, garantáltan vinni akar majd belőle haza is.

*: friss majorannával sokkal jobb lenne, de sajnos nem kaptam a piacon, ha te kapsz, azzal csináld, a(z ízlelő)bimbóid imádni fogják!


Paradicsomos penne

Egy igazán laza, meleg nyári délelőttökön és hideg téli estéken is kellemes, gyorsan elkészíthető fogást szeretnék megosztani veletek. Nővéremtől tanultam, bár nagy tanulás nem kell hozzá. Szüleim saját termelésű paradicsomukból hoztak egy jó nagy adagot, az abból megmaradt szemeket használtuk fel. Két adaghoz kell:

  • 15-20 darab aprószemű paradicsom (a hosszúkás a legjobb);
  • 2 adag trikolór száraz durumtészta (zöld, fehér, piros);
  • 1,5 dl extra szűz olívaolaj;
  • 1 dl fehérbor;
  • vaj;
  • oregánó;
  • bazsalikom;
  • fehérbors;
  • parmezánsajt.

Vizet felteszünk forralni egy evőkanál olajjal. (Sózni én csak akkor szoktam, ha már forr, nem tudom van-e tudományos alapja, de azt vettem észre hogy sóval nehezebben forr fel.)

Eközben a paradicsomokat kettévágjuk, és egy serpenyőben elkezdjük melegíteni a nagyjából egy evőkanálnyi vajat és az olajat. Ha már kellően meleg, jöhetnek a paradicsomok. Hadd menjenek szét, hadd jöjjön ki a levük, ez a lényeg. Nem baj ha jó lédús, a tészta úgyis felszív egy keveset, meg aztán nem utolsó dolog, ha lesz kis szaftja. Mikor már kellően szétmentek a paradicsomok, jöhetnek a fűszerek és a bor. Kicsit hagyjuk még rotyogni, aztán elzárjuk. Ha elkészült a tészta, összeöntjük, újra a tűzre helyezve kicsit rotyogtatjuk és jól összekutyuljuk, aztán a végén parmezánt reszelünk a tetejére.

Paradicsomos penne

Egészséges, laktató és igazán finom toszkán ételről van szó; én nem igazán rajongok a húst nem tartalmazó fogásokért, ez azonban a kedvenceim közé tartozik.