Az ájulás kerülget!

Előbb átéltem valamit, amit eddig (és remélem ezután) soha: elájultam. Békésen álltam a konyhában, mikor hirtelen eltompult az egész világ, aztán a következő kép, azaz inkább hang, hogy irgalmatlan nagy csörömpölés van körülöttem, nekem meg olyan érzésem van, mint amikor a legszebb álmomból keltenek föl. Még meg is fordult a fejemben, hogy ték it ízi, csak álom, semmi bajod nem lehet. Aztán valahogy éreztem, hogy ez nem is olyan laza, és itt rendkívül gyosran le kéne ülni, vagy valami biztos pontra támaszkodni. Aztán mire minden kitisztult a konyha közepén csücsültem, körülöttem meg tálcák, deszkák, szalvéták és minden olyan dolog hevert, aminek egyébként a konyhapulton lenne a helye.

A szemüvegem belevájódott az orrnyergembe, bevertem az arcom és az állam, utóbbi jól meg is dagadt, most jegelem. És hát azért nem vagyok én beszari gyerek, de kicsit azért na.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.