Koki

Még csak ma van március 14-e, egy nap még, és mindenki felveheti a kokárdát. De ne félj, én már két napja láttam azokat az embereket, akiket a mai trendeknek megfelelően én csak turbókokárdás néven emlegetek. Merthogy ők azok, akiknek szerintem halvány lila gőzük nincsen arról, miért is kellene kokárdát viselni (hámer’ Petőfi, érted), de azért viselnek, jó nagyot, és már napokkal előtte, sőt: napokkal utána is, hogy lássa mindenki, hogy ő magyar, ekkora betűkkel: MAGYAR, csak épp minek.

Nem mondom, én is felrakom, 15-én, nem előbb, nem utóbb. Mint ahogyan március hatodikán sem állítok karácsonyfát a nappaliba, és lepem meg a családot ajándékokkal. Szerintem ezeknek az embereknek van egy kifejezetten erre a célra tartott kabátjuk a szekrény mélyén, amire rá van gyógyítva a kokárda. Ezt a kabátot minden évben előveszik, és feszítve viselik, hogy tudod hát, március van, kell az.

A másik véglet aki pedig egyáltalán nem visel kokárdát. Megteheti, oké, nem kötelező, meg nekem is volt olyan, hogy elhagytam (rajtam volt, csak eltűnt), de azért olyat, hogy valaki fel legyen háborodva például azon, hogy iskolában kokárdát illenék viselni, kivált ha műsor is van, na az meg csináljon úgy, mint a Titanic. Vagy menjen népszavazni.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.