Számolom a lila karikákat

A szemem alatt, mármint. A mostanában tapasztalható kialvatlanságomról ugyanis egyszerre három tényező is tehet.

Az első, ami miatt hétfőn fogok majd intézkedni, az a mélyen tisztelt arab urak ruhaüzletének riasztója, mely már rutinszerűen szólal meg este tizenegy körül, és tízperces szüneteket leszámítva hajnal négyig megállás nélkül szórakoztatja a nagyérdeműt. Persze több ablakból kihajoltak már finom célzásokat suttogva a berendezés felé (KAPCSOLJÁK MÁR KI AZT A VIJJOGÓ GECIT! vagy HA MÉG EGYSZER BEKAPCSOL, MÁRIA FASZÁRA ESKÜSZÖM, HOGY LEMEGYEK ÉS SZÉTBASZOM EGY LÁNCFŰRÉSSZEL! A KURVA ISTENIT ITT EMBEREK ALUDNÁNAK!) amivel hát teljesen egyetértek, csak azzal hogy kiüvöltöm magam, sokat nem tehetek. Rendőrségre nincs bekötve, úgy látszik a tulajnak se jelez, az üzletet ki éppen nem rabolják, ergo marad az éjjeli muzsika. Hab a tortán, hogy nem ám az egyszerű sziréna, nem: az a fajta, ami vagy öt-hatféle ritmusban és magasságon izgatja a dobhártyát.

A másik szintén a ruhaüzletes kollégák (van itt egyébként nyolc vagy tíz ruhanagyker), akik fél ötkor a reggeli kávéjuk mellett csevegnek, arabul. Ezzel persze nincs gond, azzal viszont igen, hogy az egyik az utca egyik végében, a másik pedig az ablakom alatt áll, és nem zavartatják magukat a hajnali forgalom vagy mondjuk az árupakolás miatt egyébként sem csendes utca nyugalmára. Múltkor azért már lekiabáltam nekik, hogy ezt fél ötkor tényleg nem kellene, akkor épp abbahagyták, de azóta ugyanúgy csinálja. És én persze csak főiskolába járok, de vannak dolgozó emberek is, akik biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezik ezt a reggeli műsort. De hát ha nem tetszik, el lehet a Belvárosból is menni, ugye.

A harmadik pedig hát ki más lenne, ha nem a néhány nap múlva első életévét betöltő, vajszín bundájú és kék szemű kandúr macska, »Kázmér«, aki serdülőkorban van, így gondolom ezért tartja roppant viccesnek, hogy előttem két órával felébred (tehát ha hatkor kelek, akkor négykor; ha nyolckor kelek, akkor hatkor és így tovább), és vagy arra kelek, hogy ül a fejem fölött, néz rám nagy szemekkel, és egy bátor mjáút is megenged magának; vagy pedig arra, hogy lemászik a galériáról, és a bútorokban igyekszik maradandó nyomokat hagyni. Viszont amikor épp nem ezt csinálja, akkor még mindig elbűvölő, és kedves, és aranyos, és Kázmér: