Macskákat kínoztak Pécsett

Nem is akartam erről írni igazság szerint, sőt, jobban örülnék ha nem is jut el hozzám az infó, mert az ilyen és ehhez hasonló hírek azok, amik képesek nem kicsit felidegesíteni. Arról van szó, hogy pécsi középiskolás srácok brutálisan halálra kínoztak két vagy három kismacskát, nem is tudom pontosan mennyit, és természetesen mindezt mobiltelefonnal rögzítették. Itt vége is lenne a sztorinak, de az egyik iskolatársukhoz is eljutott ez a videó (gondolom miközben dicsekedtek hogy ők milyen faszagyerekek), abba szerencsére meg szorult egy kis jó modor, és azonnal ment a rendőrségre hogy ismeri az elkövetőket. A mélyen tisztelt rendvédő urak össze is szedtek őket egy kis elbeszélgetésre (remélem pár foggal kevesebb maradt az elbeszélgetés után az arcukban). Azt mondták, idézem megbántuk amit tettünk.

Ja. Megbánták hogy fogtak egy macskát és felhúzták egy késre, meg kiszúrták a szemeit, meg elvágták a torkát és hasonló nyalánkságok. Végül is mindenki csinált ilyet tizenéves korában két kindertojás között, nem? Biztos csak úgy pikk-pakk megbánja az ember.

Hogy mi az én véleményem? Akik már középiskolás (15? 16? 17? 18?) éves korában ilyet tesznek, azokat egy hajszál választja el attól, hogy bármikor ugyanezt csinálják – emberekkel. Konklúzió: nincs helyük a társadalomban. Igen, konkrétan ha rajtam múlna bezárnám börtönbe élete végéig, aztán gondolkodjanak rajta mit tettek. Remélem a szüleik is jól tarkón csapkodták ezeket vagy ha ők nem, akkor bárki más.

Félreértés ne essék, nem ér többet három kölyökmacska élete egy emberénél. Sőt, nem kell macskával aludni, nem kell macskákat cirógatni, még etetni sem kell, de ez már kicsit azért leverte nálam a biztosítékot. Ez nem egy bankrablás, amit azért követtek el, mert nincs pénzük kenyérre. Ez semmi másról nem szólt, csak a nyers erőszakról.

Akit nagyon érdekel a videó, biztosan megnézhető valahol, én nem rakom ki mert szerencsére eddig sikerült nem belefutnom sehol, és nem is vagyok rá kíváncsi.

« »

mefiblog logó

Írja és rendezi Mefi, avagy Nádai Gábor © 2005-2024

A blogot büszkén pörgeti a WordPress motorja, Anders Norén sablonjának átbuherált változatával.