Túl a százon

Ma átléptem a bűvös százas számot a felsőoktatási bélrendszer labirintusának kreditalapú számháborújában.

Mondhatni, a fele megvan. Nem morzsoltam el könnycseppet, de nagyon mosolyogtam. Hazudnék, ha azt mondanám hogy rettenetesen nehéz volt és akkor is, ha legyintenék hogy semmi volt az egész. Két év. Azért kemény.

Hátra van még durván öt vizsga, ebből négyre illene keményen tanulni, egyrészt mert olyan anyag, amire tudom hogy később is szükségem lehet, sőt, lesz is; másrészt pedig az elvek.

Figyelmesebb olvasónak feltűnhet, hogy ez a bejegyzés gyakorlatilag semmiről nem szól. Ez annak köszönhető, hogy az agyamban lévő egyébként sem túl hatalmas szerkezetben található Duracell-elemek merülőben vannak.

De alvás helyett inkább programozási technológiát fogok tanulmányozni.