2009 grandtotál

Szokás szerint, akárcsak »tavaly«, idén is írok valami összefoglaló-félét; azonban idén annyira sok minden történt körülöttem és velem, hogy egyszerűen képtelen lennék összefoglalni egy listába, mert akkor csak jövőre végeznék, és a konyhából érkező ropogó malacsült illata valahogy jobban vonz a gépelésnél, viszont azért néhány mondatot igyekszem összehányni.

A 2009-es év életem egyik legrosszabb éve lett volna, ha nem hoz összze a sors, vagy akármi, aminek nevezzük, szóval egy lánnyal, akibe szerelmes vagyok, és bár azok, akik a blogon kívüli világban is tartják velem a kapcsolatot, azoknak nem újdonság a dolog, de itt a blogon ez a terület sosem volt téma, ezután sem lesz, maximum nagyon-nagyon finoman érintve. Vidám vele minden egyes közösen eltöltött perc, legyen szó egy átbeszélgetett vasárnapi esős délutánról, vagy csak egy gyors netes beszélgetésről. Sok mindent segített átvészelni idén, sok mindenben mellettem állt, és ezért innen is egy nagyon-nagyon köszönős csókokt küldök neki.

Még mielőtt elcsurdogálnánk az érzelmek terén, más téma. Az iskolában csupa sikeráradat volt idén, megnyertem a házi TDK-konferenciát, a diplomamunka leadása után nem sokkal fogok menni az országosra (2011. május), megalapoztam pár sikeresnek mondható kapcsolatot, megutáltam egy-két embert akik szintén megutáltak engem, viszont összebarátkoztam pár új arccal, ami szintén csak pozitívum lehet.

Munka tekintetében ott az insolis solutions, aminek hamarosan elkészül a hivatalos céges lapja is, és akkor gyakorlatilag semmi nem akadályoz meg minket a meggazdagodástól. Érdekes adalék, hogy két olyan cég is felkeresett minket, ahol másnak sokszor az önéletrajzát sem nézik meg. Nem nagyzolásként írom ezt le, hanem mert hihetetlenül büszkék voltunk magunkra, és kevés karrier-related dolog volt, aminek ennyire örültem. Illetve ami még ide tartozik, hogy talán januártól lesz egy Meg Nem Nevezet Helyen – Meg Nem Nevezett Munkakörben állásom, ami számítógépekkel kapcsolatos, és ha összejön, valamint sikeresnek bizonyulok, akkor gyakorlatilag tényleg megalapozza majd a diplomás munkaéveimet.

Idén meghalt anyum laptopja, pont olyan időszakban, amikor az új munkaanyagokról nem volt még mentés, így egy kisebb vagyon volt a teljesen halott merevlemezről visszaállítani az adatokat. Ezután történt nem sokkal az, hogy rossz minőségű üzemanyag miatt tartályt kényszerültünk cseréltetni a családi gépsárkányban. Majd rá nem sokkal egy kisebb-nagyobb közüzemi probléma miatt leakasztottak rólunk majdnem félmillió forintot, ezután nem sokkal el kellett költöznöm a pesti albérletből, amit nagyon szerettem ugyan, de a mostani lakás még jobb és szeretni valóbb, mégha költeni is kell egy keveset ahhoz, hogy tuti legyen. De hogy az élet ne legyen fenékig habostorta, meghalt a telefonom kijelzője, valamint rá pár héttel a laptopom merevlemeze is, szerencsére volt mentésem, de amin éppen dolgoztam, egy beadandó vizsgafeladat, az mondani sem kell hogy teljesen elveszett.

Kázmér megbetegedett. Egyik-napról a másikra úgy nézett ki, hogy el kell tőle búcsúzzak; ez volt idén életem leges-legrosszabb hete, amikor a gyógyszert adtam be neki, ő meg véresre kaparta a kezemet, az állapota pedig csak romlott, kettő tányért vágtam földhöz idegemben, és szabályszerű dühkirohanásom volt, ráadásul pont az egész a költözés alatt, hogy még jobb legyen a móka. Aztán szerencsére az állapota javult, a gyógyszereknek köszönhetően, amik nem mintha számítana ez, de egy kisebb vagyonba belekerültek. Most úgy néz ki teljesen felépült, még januárban lesz egy vizit, és lehet hogy heti-havi rendszerességgel gyógyszert kell szednie, de ez legyen a legkevesebb gond.

Jött két új legény is a házba, így ha már otthon vagyok 3, azaz három macska szomorít engem, Kázmér, Frigyes és Borzas, mindhárman imádnivaló jószágok, bár nem akarok velük annyira foglalkozni, mert Kázmérnak féltékenységi rohamai vannak, bár az utóbbi időben már összebarátkozott velük, és egész álló nap játszanak.

Vettem mosógépet, új merevlemezt, lámpákat, lakberendezési dolgokat. Kaptam rengeteg ajándékot, többek között egy kis fekete kozmetikai tükörnek is alkalmazható készüléket, aminek a hátán egy ezüst színű alma van, amibe beleharaptak, alatta pedig a 16 GB felirat és egy bekeretezett S betű van a dobozán, illetve egy olyat is, ami kék, és amolyan nanométer mérete van, de a számok megegyeznek rajta, csak sokkal kisebb. Jövőre pedig minden vágyam, hogy az asztalon valami nagy legyen, ami legalább 24″-os és szintén alma van a hátán. Lehet sznobozni.

Voltunk rengeteg helyen, moziban, fesztiválon, kiállításon, kávézókban, éttermekben, bulikban, külföldön, belföldön és miegymás.

Nagyvonalakban ezek. Biztosan volt még kismilliárd dolog, ami most kimaradt, de annyi baj legyen.

Végül pedig a szokásos blogstatisztika (igen, megint az előző évi bejegyzést írtam át és egészítettem ki):

• 537 bejegyzés (hamarosan 4 000!);
• 8 445 komment, ebből 1 337 az enyém és megvolt a hatvanezredik is;
• 398 963 egyedi látogató.

Megint picit kisebbek a számok, a látogatókat leszámítva, de ez valahol érthető.

Még egy írás lesz idén, aztán ektiviti és malacsült, meg boldogújév.