Szendvicstorta

Nálun itt újvárosban van ilyen, bár nem olasz meg osztrák pékség, de csinálják. Olasz éttermekben is sokszor találkoztam már ezzel, tényleg jóság.

Megkóstolnám, az fix.
Megértem az itthoni pékárú-piaccal támasztott komoly ellenérzéseid. Mi anno Lengyelországban voltunk úgy, hogy azt se tudtuk, mit együnk az ezernyi finomság között.
Egyébként, hogy lenne-e rá igény itthon? Ezen gondolkodtam már sokat. Sok olyan dolog van, amit érdemes lenne átvenni külföldről (és semmilyen szín alatt nem a használt holland buszokra gondolok), de amíg ott tartunk, hogy egy pékségnek csúfolt büféből olyan kakaós csigát veszek, ami szétesik, ha hozzáérek, úgy fel van fújva… Meg ha csomagolása lenne meg címkéje, valószínű az lenne rajta, hogy nyomokban kakaót tartalmazhat.
Kétlem, hogy ilyen viszonyok működne egy normális, külföldi mintájú pékség. Már csak azért sem, mert a már fent említett felhozatalból kifolyólag nem igen lenne olyan, aki el tudná készíteni a “speciális” péksüteményeket, azt meg mégsem várhatjuk el egy osztráktól, olasztól vagy lengyeltől, hogy idejöjjön és a sírba kergesse saját magát egy lehetetlen vállalkozással…
Egy megoldás lenne, hogy küldjék mirelitben a külföldi árút, aztán csak be kelljen vágni a sütőbe. De akkor meg nem ugyanott tartunk, mint most? Á nem…

Azt tudom, hogy a kakaós csiga a Nyugati Pékségben a legjobb. Másuk nincs, de az verhetetlen. 😀

Én személy szerint pont a Princessnél nem vagyok hajlandó vásárolni. 🙂 Szerencsére megvannak a bevált törzshelyeim, inkább azokat a keresem fel. A Tatár pékségek jók egyébként, akik a saját mirelit cuccaikból dolgoznak és elég komoly választékuk van.
Dehát kinek a pap, kinek a pápa. 😀

Hát az első, hogy általában nem tudom, hogy kell kiejteni a névtáblákon szereplő neveket. Ebből kifolyólag, ha mégis arra vetemedek, hogy megosszam igényeimet a pultos kisasszonyok valamelyikével, kifejezetten az az érzésem, hogy hülyének néznek. Ez persze nem baj, abból a szempontból, hogy normál körülmények közt én is hülyének nézném magamat, meg az ő helyükben is őket, ha ők kérnének burkust tőlem, de ez mellékes. A másik, és lényegesebb problémám a Princessel, hogy akármit vettem (tényszerűen kivonva a burkust meg a tepertős pogácsát), akkor az olyan felfújt izé volt, ami nagynak tűnik, nem mellesleg drágának is, de valahogy nem azt kaptam, amire ránézésre számítottam. Ennyi. De hát mindenki másban találja meg a számítását. 🙂

Én gyermekkoromban utáltam, ma meg már megeszem a mazsolát. Azért nem rajongok érte… 🙂

when i was a youth i used to burn cali weed in a rizla