Tudjátok ma sétáltam, vagyis már majdnem ugrabugráltam hazafelé az Andrássy úton, és két gondolatom volt. Az egyik hogy szabad vagyok, és vidáman sétálhatok az egyik leggyönyörűbb helyen, Budapesten, és közben az szólt, hogy:
Nemlátom, kattintok, meglátom!
És én meg arra gondoltam, hogy basszus, milyen jó lenne elmenni egy Kaukázus koncertre. Erre viszont gyakorlatilag elképzelhető, hogy soha nem lesz már lehetőség. És persze lehet menni Kardosékat hallgatni egy szál gitárral, de még ha csak két-három évem is volt Kaukázusra járással, rettenetesen hiányzik és fog hiányozni ez az időszak, még az elviselhetetlen emberekkel zöld pardonban való együtt ugrabugrálás is, miközben azt énekeltük, hogy lifttel közlekedj, a mélygarázsba, le.
Azt hiszem csak most jöttem rá igazán, hogy tényleg nincs már Kaukázus.
Gigi
2010. május 07. — 11:49:24
🙂
Ugyanez fogalmazódott meg bennem is, csak még decemberben, az utolsó koncert előtt.
maniakus
2010. május 07. — 11:54:50
Egyébként az egyszálgitáros estek sokkal kreatívabbak, közönség közelibb, barátkozós, sörözős, beszélgetős meg aranyos.
A Kaukázus szar volt az utolsó évében már, amikor befutott lett. Kardos pedig zseniális egy szál gitárral. Érdemes.