Álltam ma a villamoson és nem voltam éppen vidám, többek között azért, mert a gázszerelők a tegnapi ígéretükkel ellenben nem jöttek leszerelni a gázórát, aztán még otthonról megkaptam hogy én vagyok a magas lovon, amiért nem mentem le megint szólni nekik. Nem tudom, azt hiszem nem az én munkám hogy lista szerint végighaladjak a lakások előtt és bekopogjak oda, ahol még nem voltam.
Vissza a villamoshoz: felszáll egy hatvanöt körüli néni, kezén karszalag, udvariasan kéri hogy jegyeket bérleteket. Mindenki morog rá, hümmög, hörög, de a legjobb az két srác, akik kifejezetten gúnyt űztek belőle. Nekem akkor tűnt fel a dolog a zenehallgatás mellett, mikor a fél villamos már kuncogott azon, hogy kiröhögnek egy öregasszonyt, aki próblja a munkáját végezni, olyan emberek között, akinek még csak a szó jelentése sem ismert.
Nem mondok én már semmit, csak azt szeretném tudni, hogy mikor jutottunk el idáig.
wing
2010. október 05. — 17:05:50
Eldőlt a mefiblog 😐
A bejegyzéshez konkrétan nem fűznék semmit, inkább csak úgy általánosságban mondom, hogy napról napra elkeserítőbbnek találom a helyzetet Magyarországon.
Dávid
2010. október 05. — 19:45:52
És ha ezt sokszor mondogatjuk, akkor továbbra is egyre elkeserítőbb lesz.
(Elnézést, de ez most nagyon kikívánkozott belőlem.)
Zsoc
2010. október 05. — 22:28:40
[re=6062336]Dávid[/re]: Jah, valahol az nincs rendben, hogy hagyjuk a saját morálunkat is a bányabéka valaga alá süllyedni, de amikor csak azt látja az ember, hogy pusztul körülötte minden, akkor el tud keseredni az ember.
Heistmonkey
2010. október 05. — 22:57:12
Furcsa, hogy még mindig így fennakadsz az ilyeneken, Mefi, pedig ahogy a bejegyzésekből lejön, nem hiszem, hogy olyan alkat lennél, aki csak a rosszat látja a világban. Vannak emberek, akik tuskók, nyilván nem is kevesen, pláne villamosokon, de szerintem sokkal többen vannak, akik nem tuskók, csak azt nem veszed esetleg észre, mert… nem tuskók. Meg abban is biztos vagyok, hogy már az ókorban is sok volt a köcsög, csak azok nem kerültek bele a történelemkönyvbe, és ezzel el is jutottunk a tanulságig. 😀
Különben is szarni rá, majd összeveri őket valaki előbb-utóbb, ha más nem, az élet, és akkor újra meglesz az egyensúly.
wing
2010. október 05. — 23:50:42
[re=6062336]Dávid[/re]: A hurráoptimizmus sem jobb 🙂
Mefi
2010. október 06. — 00:14:37
én tök optimista vagyok, meg tényleg a jót is mindig látom, mégha erről nem is írok azonnal, de engem nagyon-nagyon elkeserít ami körülöttem megy
munkájukat nem vagy rosszul végző emberek, bunkó emberek, neveletlen emberek, igénytelen emberek és így tovább
arról nem is beszélve, hogy frankón minden nap eggyel több hajléktalant látok az úton ahogy jövök haza, és nem akarok én a “jaj tibetben éheznek” mozgalom tagja lenni, csak ezek azért elgondolkodtató dolgok
human
2010. október 06. — 01:44:19
nem a néni tehet róla, a céget nem tudja már senki komolyan venni, ez van.
Mefi
2010. október 06. — 09:31:23
[re=6062346]human[/re]: szerintem ha valaki egy embert, ráadásul a ranglétra alsó fokáról tekint magának a cégnek, azzal másról már nem kell beszélni 🙂
wing
2010. október 06. — 11:44:11
Három hónapot voltam kint Londonban. Ég és föld a különbség. Tudom, hogy korábban leszóltam Londont, azokat továbbra is fenntartom, de az ottani és a magyar mentalitás között akkora különbség van, hogy azt leírni sem lehet. Itt napról napra történik valami olyan, amitől a fejemet fogom, szar kedvem lesz, vagy ideges leszek. Budapest 0-24 órában ontja magából az igénytelenséget, a bunkóságot, a lezüllöttséget, és érzésem szerint ez csak egyre rosszabb. Az udvariasságnak, a segítőkészségnek nyoma sincs, az emberek 99%-a hírből sem ismeri olyan fogalmat mint (munka)erkölcs vagy igényesség.
És ehhez kevés a kormányváltás.
Ferkó
2010. október 06. — 12:08:56
A baj az, hogy senki nem áll a néni mögé. Nem másokkal van baj, hanem velünk. Olyan az ország, amilyen mi vagyunk, amilyenné alakítjuk. Ez a pici történet szerintem nagyon szépen példázza ezt.
Dávid
2010. október 09. — 16:05:05
[re=6062351]Ferkó[/re]: Hát ja, az tényleg szép lenne…