Nem megfelel meg

Az van srácok, hogy ki vagyok kicsit idegileg, rám egyáltalán nem jellemző módon.

Azon még túlteszem magam, hogy napi tizenkét órában húzom az igát, 38˚C-os lázzal, és begyulladt hangszalagokkal, meg taknyos orral. Még azt is elviselem hogy folyamatosan beszélnem kell, tényleg, még igyekszem élvezni is, sőt, az órákon amiket tartok igyekszem a megszokott szintet hozni, talán sikerül is. Mondhattam volna azt, hogy egy hét betegszabadság, de inkább felemelt fővel, blabla. Amikor viszont ez a levél fogadott kedden, az már kicsit rátette azt a bizonyos lapátnyi adagot a lelkivilágom kártyavárára:

Kedves Hallgató!

Az Ön által XXX. Jubileumi OTDK-ra nevezett

  Tanulmányi rendszer fejlesztése

című pályamunka nevezését az OTDT Titkársága és az OTDT illetékes szakmai bizottsága ellenőrizte. Az ellenőrzés során azt a megállapítást tettük, hogy nevezése nem megfelel meg az OTDT és a szekció szabályainak, így azt nem tudjuk elfogadni.

A részleteket az OTDT nevezési rendszerében tudja megtekinteni.

Kérjük, hogy belépve a rendszerbe a “Dolgozat adatai” és a “Dokumentumok” menüpontban tekintse meg azon okokat, amelyek miatt nevezése elutasításra került.

A rendszer elérhetősége: http://otdtreg.itk.ppke.hu

Üdvözlettel,
OTDT Titkárság

Visszajelzéseiket és kérdéseiket az alábbi elérhetőségeken várjuk:

E-mail: OTDT.titkarsag@ofi.hu; titkar@otdt.hu
Tel.: (+36) 1/235-7253

Rémülten szaladtam az adatkezelő rendszerbe megnézni, hogy ugye ez most egy félreértés, de higgyétek el, nem az volt. És amiatt elutasításra kerültem:

Szakmai Bizottság nem találta elég színvonalasnak, nem vehet részt

A félkövér kiemelést én okoztam, ugyanis kicsit nevetségesnek tartom, hogy egy normális levelet nem sikerül megírni, de az én dolgozatom nem felel meg a szabályoknak. Mert nem elég színvonalas, mint olyan. Kétszer is átolvastam a szabályokat, kétszer is összevetettem a dolgozatommal, semmilyen eltérést nem találtam. Sőt, olyat sem láttam sehol hogy valaki leírhatja azt, hogy nem vagyok elég színvonalas, csak így a levegőbe. A dolgozat egyébként legalább tíz, a szakmában és a felsőoktatásban is releváns ember kezén ment át, valamint ami a legérdekesebb az egészben, hogy egy »első helyezést is kapott«, talán még emlékeztek, hogy 2009 novemberében sok-sok reménnyel írtam, hogy mennyire büszke vagyok erre az egészre.

Most meg itt állok, több száz órányi befektetett idővel, ennél több energiával, amely persze nem volt haszontalan, de ha azt nézem, hogy ezt az egészet igenis azért csináltam, hogy megmutathassam országnak-világnak, és valóban, nem voltak reményeim hogy elhozok akármilyen helyezést az országos megmérettetésről, de hogy így, gusztustalanul, mindenféle indoklás nélkül visszadobják a dolgozatomat, azt egyszerűen nem tudja bevenni az agyam.

Ne értsetek félre, komoly hezitálás kellett ahhoz is, hogy ezeket a sorokat egyáltalán leírjam. Az is lehet, hogy elvágom a Pázmányos MSc-karrieremet, vagy még akár hamarabb is húzok rövidebbet az egész miatt, hiszen az Informatikai Szekció a Pázmányon lesz. Nem is arról van itt szó, hogy annyira jónak gondolom magam, hogy hideg zuhanyként ért, miszerint gyenge vagyok mint a harmat.

Nem.

A problémám azzal van, hogy egy tollvonással, egy rosszul megfogalmazott levélnyivel elintézik több hónapnyi munkámat. Hogy lekezelően a színvonalról beszélnek, mindenféle magyarázat nélkül. Hogy nevetségessé, döntésképtelenné és inkompetenssé teszi azt a legalább tíz embert, aki ehhez a dolgozathoz érdemben hozzájárult, még ha annyival is csupán, hogy zsűritagként arra szavazott, hogy igen, ez volt a legjobb dolgozat, küldjük tovább az országos rendezvényre. Egy tollvonással leszarozták (és bocsánat, de erről van szó) az én szakmai reputációmat, az iskola (tegyük hozzá, sajnos egyébként sem jó) hírnevét, az ott dolgozó emberek szakmai felkészültségét. Ezek a mondatok a következőket jelentik:

Kedves Nádai Gábor!

Sajnos Ön, az Ön intézménye, és az abban dolgozó emberek még a legjobbnak vélt munkájukban sem olyan színvonalasak, mint akárki más a többiek közül!

Túloztam? Nem érdekel. Az a problémám, hogy teljesen más dolgokat vélek a háttérben húzódni. És ha csak engem dobott a gép, akkor félek hogy kellemetlen húzás volt ez annak, aki meghúzta azt a bizonyos piros kart, mely a gép jobb oldalán terjeszkedik, mert én nem fogok fejet szegve hagyni az egészet elúszni.

Az, ha engem becsmérelnek, még belefér. Ellenben az már nem fér bele, hogy az intézményt, és azokat a tanárokat, akiknek a legtöbbet köszönhetem, gyakorlatilag egyszerűen körberöhögik.

Amennyit tudtam tenni, az annál nem több, hogy kértem egy részletes indoklást. Az azonnali kizárást is erősnek érzem, TDK-val foglalkozó tanárok mind-mind azt mondták, hogy nem láttak még hasonlót pályafutásuk során, s ha valami komoly probléma is van, azt hiánypótlási eljárással igyekeznek megoldani, nem pedig így.

Az már szomorú, de egyértelmű, hogy áprilisban nem leszek ott az OTDK-n, legfeljebb mint néző, és szorítok azoknak, akiknek sikerült. Ezen már túltettem magam. Bízom benne, hogy azért legalább valamilyen épkézláb választ sikerül összeszedni.

Sajnos vannak dolgok, amiket nem lehet egy kattintással elintézni. Emberek komoly munkáját, emberek döntéseit nem lehet egy kattintással lehúzni a vécén, és meg is fogom mutatni, hogy ez így van, mert el vagyok keseredve, fel vagyok háborodva és sok hasonló jelzővel tudnám még illetni a hangulatomat, de hasztalan. Azért is írtam le ezeket a sorokat, mert ha ebből bármilyen hátrányom származik majd az elkövetkező hetek-hónapok-évek során, legalább bizonyos lesz néhány dolog. Most viszont inkább megyek vissza a munkámhoz, így nem lesz időm ezen gondolkodni.