Az OTDK sztori vége

A napokban zajlik az informatikai szekció, ahol bár delegáltak, »nem vehettem részt«. A történet sajnos sokkal bonyolultabb, és jócskán a felszín alatt, a színfalak mögött zajlanak az események. Ezek nagy részéről nem is beszélhetek, nem is igazán szeretnék beszélni. Egy dolog mindenesetre biztos: rossz érzés homokszemnek lenni a gépezetben, és még rosszabb, hogy a homokszemek néha úgy esnek ki, hogy nem is igazán tehetnek róla.

A rendkívül udvarias levelemre az alábbi választ kaptam (jobban mondva nem is én, hanem az egyik tanárom):

Tisztelt Peck Tibor Úr!

Mint minden évben az intézményekből nevezett dolgozatok esetében az OTDK rendezői az Informatikai Szakmai Bizottság tagjaival közösen döntenek az egyes dolgozatok befogadásáról.

Ennek célja elsősorban annak biztosítása, hogy valamennyi dolgozat megfeleljen az OTDK hagyományosan magas szintű tudományos elvárásainak.

Azon dolgozatok esetében, amelyeknél vagy a dolgozat terjedelme kirívóan kicsi egy elképzelt OTDK-n bemutatandó dolgozat elvárt mondanivalójához képest vagy pedig a dolgozatban a tudományos jelleg nem olyan erős, hogy ez belesimulna az OTDK szokásos stílusába idén is a Szakmai Bizottság öt szenior tagja konszenzussal határozott a dolgozatok befogadásáról.

Az eljárás célja az, hogy esetleges prezentációs vagy műfaji éltérés miatt ne hozzuk a hallgatót egy olyan méltatlan helyzetbe, amikor az OTDK sajátos értékelési rendszere az egyébként befektetett nívós szakmai, de nem kimondottan tudományos munka miatt elkerítően alacsony pontszámot eredményezne.

Az önök intézményéből érkezett dolgozatok esetében is jó meggyőződéssel mondom, hogy nívós műszaki tevékenységet tükröznek a dolgozatok, azonban az azokat átolvasó Szakmai Bizottsági tagok egybehangzó véleménye szerint nem elég markáns a tudományos jelleg. Hangsúlyozom, hogy ez nem az elvégzett munka összességében való értékelése, hanem kifejezetten az OTDK sajátos és természeténél fogva a tudományos aspektusokat kiemelő értékrendjének tükröződése. Ezek a dolgozatok például igen sikeresek lehetnek egy innovációs pályázaton.

Kérem, hogy a fiatal kollégáknak tolmácsolja a fent leírtak mellett a további alkotók műszaki pályájukhoz fűződő jókívánságaimat is.

Dr. Pataricza András
az Informatikai Szakmai Bizottság elnöke

A levelet persze nagyon szépen fogalmazta meg dr. Pataricza András úr, azonban mondandó nem sok olvasható ki a sorok közül, legfeljebb az, hogy a választ egy olyan emberre bízták, aki nem igazán folyt bele az egészbe, és nem feltétlenül ért egyet a döntéssel.

Azt inkább nem is kommentálom, hogy azért zártak ki, megalázva engem, hogy megóvjanak a későbbi megaláztatástól. Az pedig, hogy a vének tanácsa dönt a dolgozatok sorsáról, sehol, semmilyen szabályzatban nincs leírva. A hab a tortán, hogy a bírák a konferencián több dolgozatnak is kiemelték a helyesírási és nyelvtani igénytelenségét, a szakmai hiányosságait. Azok persze részt vehettek. Igen, savanyú a szőlő.

Egy dolog biztos: ha lesz is folytatása a felsőoktatási karrieremnek, akár mint hallgató, akár mint bármi más, a TDK-t és az OTDK-t nagyon messze elkerülöm majd. És sajnos ha engem kérdeznek, hangoztatni is fogom ezen álláspontomat. Nem a sértődött kisfiút játszom, de felesleges súlyos munkaórákat javarészt hasznos, de végül hatalmas csalódást okozó tevékenységekre fordítani.

Különösen fáj, hogy a konzulensem, aki a GDF-es TDK-zó hallgatók kvázi fő-fő mentora, azt mondta ma, hogy innentől kezdve nem érdekli ez az egész, és egy betűt nem hajlandó a nevéből a TDK-hoz adni. Ezzel egyrészt sok tehetséges hallgató esik el kiváló lehetőségek sorától (efelől nincsen kétségem), és az iskola is veszít egy értékes munkatársat e területen.