Az élet nem habostorta

Ez minden bizonnyal így van, de ha valaki azt mondja, hogy az élet nem cukormáz, kevésbé hiszem el.

Hihetetlen, mennyi mindenben van cukor, komolyan, nem is gondolná az ember. Az, hogy a csokoládé és az édességek nagyobbik részének alapját a cukor és a glükózszirup képzi, teljesen érthető, de hogy mennyi más élelmiszerben, sőt, gyógyszerben van jelen, az egy vicc.

Kedvenc megfázásos itókám a NeoCitran. Tudom, mi van benne, és tudom, hogy ezeket külön is be lehet szerezni tabletta formájában, próbáltam is, de az valahogy mindig jobban hatott, talán a folyékony állapota miatt. Reggel-este egy adag, napközben sok tea és extra adag aszkorbinsav. Ennyi a recept, két-három nap múlva már működőképes vagyok bármilyen náthából.

Az évi szokásos meghűlés jelei tegnap jelentkeztek, gondolom a másfél napig Bécsben való rohangálás is közrejátszott, de a környezetemben amúgy is sokan betegedtek le. Lényeg a lényeg: akartam inni egy NeoCitrant, és kíváncsiságból megnéztem: csaknem a 40%-a cukor.

A patikustól kértem valami hasonlót, a Coldrexet ajánlotta, sőt, mutatott egy kis fém hálót, amiben nyolc kockacukor volt, rajta egy NeoCitran masnival – a Coldrex forgalmazójától kapták ajándékba mintaként, hogy ennyi cukor van egy tasakban. Persze gusztustalan marketing, de ettől függetlenül érdekes. (Némi szacharóz van a Coldrexben is, de nem 40%-a az.)

A durván fájó torokra a »Bioparox« nagyon bevált, de az végső esetre van, most a szopoagtós vidámságot a TantumVerde nevezetű cukorka adja – meglepően jó egyébként, két másodperc után az egész arcom elzsibbad tőle.

A sárgarépa pedig továbbra is nagyon egészséges.