Kertvárosi kommandó

Ezen kívül már csak három film van még a csőben, amiről írni akarok, de még nem kerítettem rá sort. Ezek közül még egy lesz hasonló, mint a Kertvárosi kommandó. Ugyanazt éreztem, mint a »Trópusi vihar« esetében, hogy a film egy-két jeleneténél le akartam kaparni a falat, a többiben meg annyira nem volt rossz, de azért világot nem váltott.

Nem tudtam eldönteni, hogy ez egy paródia, ami annyira jó, hogy már nem is érzékelem, mennyire jó, vagy csak egyszerűen gagyi. De inkább valószínűleg a gagyi játszott. Az alaptörténet főhőse egy túlbuzgó kertvárosi mintapolgár, igazi amerikai tökéletesség, aki imádja a kis városát, a szép házát és a fontos beosztását a helyi TESCO-jellegű áruház vezetőjeként. Amikor az egyik dolgozóját gyanús körülmények között megölik, polgárőrséget szervez.

Hosszú szenvedések során megtudjuk, hogy a gonosz földönkívüliek megszállták a Földet, és ha a kertvárosi kommandó nem lép közbe, mind odaveszünk. De tényleg? Tényleg. Ezen a földönkívüli vonalon lehetett legjobban érezni a paródiát, de amúgy inkább a fáradt olaj szagát.

Azt azért nem mondom, hogy katasztrófa, mert egyszer meg lehetett nézni, de hozzáteszem, ha nem ajándékjeggyel mentünk volna, morcosan jövök ki a teremből. Ez inkább olyan kereskedelmi tévécsatorna sok reklámmal színvonal.