Tegnap nem volt áram, egészen hat órán keresztül. Ez szerintem egy elég komoly leállásnak számít (ráadásul munkaidőben, ami persze érthető, az emberek olyankor dolgoznak), amire akár panaszkodhatnék is, de leginkább csak azért nem teszem, mert mostanában én is részt vettem pár olyan munkában, amely az adott szolgáltatás több órára való leállítását igényelte.

Az ilyen melók egyébként a legkörülményesebbek. Tájékoztatni megfelelően az összes ügyfelet, megértetni velük, hogy ez a fejlesztés az ő érdeküket is szolgálja, és lehetőleg elérni, hogy ne gonosz szolgáltatóként gondoljanak rád, és ne csak azt lássák a jelenségben, hogy egy ideig nem tudják igénybe venni a szolgáltatást, amiért fizetnek.

Az áramszünettel különösebb bajom nem volt, amit furcsállok, hogy két távirányítós aljzat is tönkre ment (nem tudom, miért tudnak tönkremenni, de már korábban is volt hasonló). A jelenség annyi, hogy nagyon gyengén világít rajta a visszajelző LED, mintha kevesebb áramot kapna, vagy ilyesmi. Ettől kicsit mondjuk morcos voltam, mivel az összes lámpa a nappaliban erről a kütyüről megy, ráadásul ahonnan korábban rendeltem, most nem is tart raktáron ilyesmit.

Szóval két fontos tanulság: mindig húzzátok ki a távirányítós aljzatokat, ha áramszünet lesz, és tudtok róla; illetve, ha egy szolgáltató többórás leállást jelez, akkor ne utáljátok feltétlenül az ott dolgozókat, mert ők tényleg nagyon szeretnék, hogy minden jó legyen. 🙂

(A kitétel nem igaz a netszolgáltatóra, aki a lassú kapcsolatra flegmán leráz, hogy a szerződésben leírt minimumot eléri. De erről majd a következő posztban.)