GTA IV

Tegnap este befejeztem a GTA IV sztori részét (ez egyébként 60%-os állapotot jelent a teljes játékot tekintve).

Pontosan azóta játszom vele, amióta »megvan a PS3«, habár túl sokat nem foglalkoztam vele, mert a fontossági listán a videojátékok majdnem leghátul állnak. Összesen olyan 130-140 órám van a sztoriban és a különböző ökörködésekben, ha így kiszámoljuk a nagyjából tízezer forintos árat, akkor az óránként fizetett 76 forint nem is tűnik olyan vészesnek.

A játék ugyan tetszett, de szerintem a GTA-sorozatban ez volt a leggyengébb darab. Egyrészt a rajongók szerte a világban panaszkodtak eleget a hihetetlen gépigényről (kevés olyan PC-t láttam, amin szépen menne a játék, viszont még az XBOX 360-nak és a PlayStation 3-nak is meggyűlt vele a baja). Ez a része egyszerűen el lett tolva, mert azért a grafika például nem lett olyan jó.

A történet érdekesnek indul, de végül olyan semmilyennek fejeződik be, a nagy finálé katarzisa elmarad. Már a GTA San Andreasban is furcsa volt a sztori, ahol nem hatalmas maffiózókat, hanem kis utcai bűnözők feltörekvő útját mutatják be, itt azonban ezt az egészet megspékelték néhány hülyeséggel, például, azzal, ahogyan fél óráig üldözöl az egyik küldetésben valakit az autópályán, szembe sávban, lövöldözve és egy árva rendőr sem jön. (Nem hiányoztak mondjuk.)

Az automatikus mentés nagyon király, illetve jól eltalálták az egyensúlyt, nem volt annyi részlet, mint a GTA:SA kicsit eltúlzott háromszázruha-háromszázétel-karma-erő-izom-gengszterszemüveg világában, de azért volt annyi, hogy mókás legyen.

Gránátokat és rakétavetőt szinte sosem használtam, mert elég gázosan működött mindkettő; előbbi a célzás miatt néha mellettem robbant fel, amitől persze én azonnal mentem a kórházba, de ha félméterre egy ellenség mellé dobtam, semmi sem történt. Na és a célzás: hihetetlen, hogy ezt még mindig nem sikerült megoldani; volt olyan, hogy tőlem félméterre éppen szétkenték a fejemen az egyéb testrészeimet, azonban a célzó a negyven méterre lévő fedezékben álló mukit kapta el. Nade, ez a kontrollerek rákfenéje is.

Ja igen. Ami tényleg katasztrofális, az a zene. Le is kapcsoltam a hangerőt, mert egyetlen olyan rádióállomás sem volt, ahol jóféle zenéket lehetett volna hallani.

Jó volt, hogy már lehetett itt-ott bele lehetett szólni a történet fejlődésébe, ami még gyerekcipőben járt, talán a következő résznél jobban kifejtik.

Sajnáltam, hogy a helikoptert leszámítva semmilyen repülő eszköz nem volt; értem én, hogy San Andreas jóval nagyobb mint Liberty City, de akkor is. A város amúgy király lett, bár kerestem a régi ismerős helyeket, ellenben ezek hiányát nagyon jól megmagyarázták.

A GTA V-öt is várom, de talán kicsit jobban az azt követőt, ami reményeim szerint ismét Vice City-ben játszódik majd. Persze a hanuglat nem lesz ugyanaz, mint régen, de akkor is.

Most ráérő perceimben a két kiegészítést és a végtelen melléksztorit fogom nyúzni, van még jócskán a játékban.