Képzeljétek, váratlanul leesett a hó. Annyira meglepett a dolog, hogy gyorsan vissza is szaladtam a lakásba, ledobtam a hawaii mintás ingemet, felhúztam egy pulóvert, a rövidnadrágomat és a strandpapucsomat pedig melegítőnadrágra és sílécre cseréltem. A síléc azért volt jó, mert a váratlan hóhelyzet miatt a hókotróknak nem volt lehetőségük elkotorni a havat, ugyanis előző nap bebasztak.
A hirtelen hóhelyzet miatt tegnap még blogolni is elfelejtettem, illetve nem is elfelejtettem, hanem annyira elfáradtam az egésznapos meglepődésben, hogy hamar kidőltem.
A BKV-t (vagy a BKK-t, ahogyan tetszik) annyira váratlanul érték az események, hogy gyorsan szóltak is a metrómegállókban alkalmazott mezei orkoknak és törpéknek, hogy fordítsák ki az ellenőr-kabátkájukat, vegyenek fel zöld láthatósági mellényt és ragasszanak mindenféle vicces feliratot a jegykezelő automatákra.
A legjobban talán mégis az autósokat és a piacra siető idős néniket lepte meg a hózivatar, az egyik a buszhoz annyira sietett, hogy még el is esett, persze nem lett baja, maximum fájt egy kicsit a feje a folyamatosan dudáló autóktól.
mancs
2013. január 16. — 11:21:20
Hát Mefikém ez marha jó szöveg, jót röhögtem 🙂 Csak sajnos igaz is, hogy télen váratlannak élik meg a havazást.
Melcsi
2013. január 16. — 14:20:54
A hóhelyzet kapcsán Sóher Norbi megeresztette élete eddigi legjobb dumáját (ugyanis Szentendrén a magslati helyen lévő házukban ragadtak, így a gyerkőcöknek nuku suli és végül fél nap az erdőben kirándultak):
“nem tudom miért lepődnek meg minden évben a közterület-fenntartók úgy a hóesésen, mintha Jamaicában élnénk?!”
Mefi
2013. január 16. — 21:07:22
[re=6067043]mancs[/re]: minden évben 🙂
[re=6067044]Melcsi[/re]: hát igen, elvileg valami más dolguk is van, aztán ha későn szólnak, már nem lehet átszervezni. Vagy nem tudom.