Több dolgot is tudnék írni a filmről, de egyiket sem tudnám elég jól átadni; úgy érzem, hogy kevés vagyok ahhoz, hogy teljes egészében megértsem, nem hogy át is adjam azt, amit éreztem, miközben néztem. Ja, igen, tetszett.
Azért is kiemelkedő alkotás a Pi élete, mert annyi, de tényleg, annyi tekintetben lett volna lehetőségük az alkotóknak elrontani. Az alapötlet is elég rázós, hogy egy egész estét betöltő filmbe szorítsuk bele ezt a nagyon nehézkes és talán vontatott történetet, amiben egy fiú egy tigrissel együtt hánykolódnak mentőcsónakjukban. Talán ezért is van ott a lenyűgöző látvány, ami tényleg eszméletlen, nem is igazán hiszem, hogy az »Avatárt« leszámítva van még olyan film, amit van értelme 3D-ben nézni. A Pi élete talán azért jobb kicsit az Avatárnál, mert itt nem képzeletbeli világot látunk, nem képzeletbeli lényeket. Azonban ahol az igazi buktató lehetett volna, az a vallás és a hit témaköre, amire ráadásul merészen ráültetik az egész történetet. És mégis, annyira egyben van, annyira hibátlan. (Oké, második vagy harmadik megnézésre biztosan észrevennék hibákat, de most még a rózsaszín ködben úszom.)
– Sok-sok éve nem beszéltem már Richard Parkerről. Na és mennyit mondott el a dologból Mamadzsi?
– Annyit, hogy a történetétől istenhívő leszek.
Nagyon megérintett a történet, és talán hívő nem lettem tőle, de az biztos, hogy a vallást egy olyan ablakon keresztül mutatta meg, amilyenen keresztül úgy láttam, mint előtte még sosem. Már önmagában emiatt megéri beülni a moziba, a látvány, a történet, a mese, a fordulatok pedig mind-mind csak ráadás, és miután felkapcsolnak a fények, te pedig szeded a kabátodat, egyszerűen kevésnek érzed magad a nagyvilághoz képest, és rádöbbensz, hogy semmit sem tudsz, semmi sem az, aminek látszik.
Egy szó mint száz, hihetetlenül tetszett a film, először néztem meg, de tuti, hogy nem utoljára.
Eredeti cím: | Life of Pi |
Műfaj: | kaland, dráma |
Időtartam: | 127 perc |
Megjelenés éve: | 2012 |
Főszereplők: | Suraj Sharma, Irrfan Khan, Ayush Tandon, Gautam Belur, Adil Hussain, Tabu, Rafe Spall |
Tetszett a bejegyzés?
Megköszönöm, ha nyomsz rá egy like-ot vagy megosztod másokkal:
Tofi
2013. január 13. — 22:32:17
Menjen neki az Oscar, én azt mondom! 🙂
DarkEvil
2013. január 13. — 23:40:20
Végre valaki, aki hasonlóképpen tudja értékelni a filmet, mint Én. 🙂
Csonti
2013. január 14. — 12:14:11
Ellenben nekem nagyon nem jött be a Pi élete. Ahogy manapság az szokás, a “fantasztikus 3D részeket” már az előzetesben lelőtték, és a filmben nagyon sokszor egyáltalán nem is volt 3D, sima képet láttunk (tehát ha levetted a szemüveget, akkor látszott, hogy “hagyományos”).
Szép és érdekes, de az Oscar ennek az alkotásnak nem jár, egyáltalán.
Mefi
2013. január 15. — 00:55:05
[re=6067040]Csonti[/re]: oscart nem a 3D miatt osztogatnak, én hagyományos előadást láttam, és így is nagyon szép volt a látványvilág.
human
2013. január 15. — 18:24:09
“Végre valaki, aki hasonlóképpen tudja értékelni a filmet, mint Én. :-)”
ööö? kicseszett sokat imádják a filmet
Mefi
2013. január 16. — 21:04:42
[re=6067042]human[/re]: ja, a 11 oszkár azért nem véletlen. 😀
^LutheR^
2013. február 25. — 06:42:29
Na, 11-ből négyet azért begyűjtött, most már meg kéne néznem…