Ez most egy összezsúfolt blogbejegyzés lesz.

A kihaltnak gondolt palesztin békafaj egy élő példányát találták meg Észak-Izraelben. A helyzet egyre fokozódik, a te Dunád, az a rohadt folyó elvisz mindenünket, emiatt kellene (és fogunk is) menni valamerre segíteni rakni a homokzsákokat, vagy bármit, ami segítség, és bárhová, ahol kellenek a kezek, akik segítenek. Azt mondják, idén könnyebben lehet majd elviselni a nyarat, persze annak, akit nem zavar, hogy nyáron esik az eső, és nem meleg van. (Én mondjuk nyáron a meleget szeretem, de lehet én vagyok rosszul összerakva. Persze nem az ötven fokot, az már túl kubai.)

Egész héten élesítettünk a gyárban, és még nem hagytuk abba, pörgetjük ki az összejött feladatokat, ami mindig jó, mert ilyenkor egyrészt nyüzsi van, másrészt oda kell figyelni, és néha lehet izgulni is. Kaptunk egy új csapattagot, akivel szerencsére nagyon jól jártunk: okos és lelkes, a legjobb párosítás.

Azt még mindenképpen leírnám, hogy másfél év után először sikerült újra elérnem a teljesen üres bejövő levelek mappát, magyar hangján zéró inboxot, ami egyébként nagyon jó cucc, de persze vannak néha akadályozó tényezők.

Be van dugulva a jobb oldali orrnyílásom.