Z Világháború

Oké, ez a film annyi ponton okozott csalódást, hogy azt még összeszedni is nehéz. Mondjuk Marc Fostertől nem tudom mit várunk, »A Quantum csendje« is egy katasztrófa volt.

Gyorsan ledarálom a három dolgot, ami jó volt, mert ezek miatt nem álltam fel a moziban a székből: fotózás, Brad Pitt, zene. A tömegzombis jelenetek brutálisan erősek voltak (például amikor másznak át a falakon, kvázi csótányok módjára), Brad Pitt hozta a formát és a háttérzene általában tökéletesen illeszkedett.

És voltaképpen arányaiban nem is rossz, hiszen csak egy dolog volt katasztrofális, az viszont mindent vitt: a forgatókönyv. Ennyire buta, együgyű, átgondolatlan és nevetséges történetet régen raktak össze, gyakorlatilag az egész még talán a »Die Hardot« is alulmúlta. (Úgy látszik, ha itthon filmet forgatnak, abból jó nem sülhet ki mostanában.) Nem is igazán írom inkább le, hogy melyik jeleneteknél éreztem ezt, mert voltaképpen az egész film elejétől fogva minden apró eseménytől minden hatalmas jelenetig fogtam a fejemet, hogy ennyire nem lehet valamit elrontani, de mégis.

Az ígéretekkel ellentétben nincsen itt semmilyen dokumentarista jelleg, köze nincsen a könyvhöz, bugyuta demagóg üzeneteket erőltetnek, de a film egyébként nélkülöz mindenféle drámát vagy valódi izgalmat.

Ha 2012 a filmek éve volt, akkor 2013 az elrontott filmeké.