Ez a jó hír, a kevésbé jó pedig az, hogy zsákokból és dobozokból élek, amíg nem érkezik meg az új gardróbszekrény.

Illetve, ami még ennél is szörnyűségesebb, hogy ezt a bejegyzést már a ma reggel az összerakott íróasztalról, és a frissen bekötött internetről akartam megírni. Az asztalt nem volt időm összerakni, mégpedig azért, mert nem sikerült 2,5 óra alatt bekötni az internetet.

Nade, elmesélem a történetet.

Megrendeltem immáron 21 napja a DIGI-től az internet bekötését. Elvileg 15 napon belül kell hívniuk, a 17. napon hívtak, de ezen még túltettem magam.

Megjött ma a szerelőbácsi, látá, hogy a falban van aljzat, és ez jó. Kimegy, megkeresi a dobozt (új építésű ház, imádlak). Doboz megtalál, kábel összeköt, bejön, antenna felteker, tévébe bedug, tévé bekapcs. Van adás? Nincs adás. Oké, hozott műszert (ehhez el kellett szaladnia, mert nem volt nála), visszajön, megnézi a szekrényt, van jel. Lehet félrecímkéztél a kábeleket. Bedugja az összes lakásét egyesével, én nézem, nincs jel.

Kis telefonálgatás után kiderült, hogy a kivitelezők elfelejtették összetekerni a lakásba beérkező és a lakásban található kábeleket, de befalazni a dobozt és lefesteni már nem felejtették el, így most jövő hét szerdán (mert ugye hosszú a hétvége) jönnek majd vésni és kalapálni, hogy aztán majd valamikor megint jöhessen a DIGI.

Nem akarok olyan nagy durvaságokat, mint Svédországban, hogy bemegyek az új lakásba, bedugom a kábelt és van net, de azért örültem volna, ha nem csúszik el a projekt plusz egy hetet.