Persze nem Oroszországban, hanem a Középső-Hajagon és Szentkirályszabadján. A dolog valószínűleg nem teljesen szabályos, de a tiltás oka főként az, hogy egy-két hely elég veszélyes, így mindenki csak a saját felelősségére jöhet-mehet.
Két dolgot néztünk meg. Először a Középső-Hajagon (Herend) található BARS 504-es kommunikációs állomást, amelyet az oroszok távozása óta nem igazán őriznek (a fémtolvajok nagy örömére, érdeklődők nagy bánatára). A bejáratot betemették, de a vészkijáraton egy közepesen masszív létrán le lehet ereszkedni a föld alatt két szinten elnyúló épületrendszerbe, megnézni a korábbi gépek helyeit, a falakon az orosz feliratokat, és megtalálni az üvegcsét, amibe egy üzenetet rejtettünk az egyik kábelrendező dobozban. Lent koromsötét volt, így lámpával közlekedtünk. Nagyon király volt, különösen, hogy imádom az elhagyatott épületeket, voltaképpen csak egyetlen dolgot nem értek: anno miért nem jutott eszébe a Honvédségnek, vagy bárkinek, hogy az indokolatlan őrzés és bezárás helyett ezer forintos fejpénzért levigyék az embereket nyálat csorgatni. Velünk együtt ma olyan 25 ember volt ott, még egy kis bevétel is jött volna belőle, és hasznosabb, biztonságosabb megoldás lett volna.
Második állomásunk a szentkirályszabadjai elhagyatott szovjet laktanya volt, amivel kapcsolatban megint ez a kérdés gyötört szinte végig: miért hagyták ezeket lerohadni? Ott áll olyan tíz épület, főként ötemeletes panelházak, szerkezetkészen, az ajtók és az ablakok meg minden egyéb eltüntetve, mellette a repülőtér, és ezt a kilencvenes évek elején úgy hagyták ott, hogy minden bútor és egyéb alkatrész mozdítatlanul maradt. Nem jutott eszébe senkinek odaadni valami lakásra váró fiatal párnak, vagy hajléktalanoknak, vagy akármi? Gugliztam, de nem nagyon találtam semmit, hogy miért alakult így. Mindenesetre menő egy ötemeletes panelház tetejéről lenézni, úgy, hogy szinte látod fénykorában, ahogy az orosz katonáné csinálta a levest a konyhában, ahol még a csempén egy-két helyen a kajafoltok is ott figyelgettek.
Aktív pihenés volt, sok mozgással, a kedvenc jelenetem az volt, amikor majdnem megkergetett egy roti-németjuhász keverék, de amikor nagyjából két méterre volt tőlem, és már majdnem összecsináltam magam, erélyesen rászóltam, hogy nananana, nem kéne, maradsz
, majd hörögve visszafordult, lehugyozta a behajtani tilos táblát, és visszakullogott a helyére. Én meg nyugodtan, de kiemelkedő pulzussal továbbsétáltam.
AZso
2014. március 10. — 09:06:38
Azt gondolom, hogy azért nem kezdtek semmit ezekkel a helyekkel, mert az így létrejövő lakások, lakhelyek nem egy organikus fejlődés eredményei lettek volna, hanem egy kicsit erőltetett módon létrejöttek.
Emiatt drágák, vagy éppen eladhatatlanok lettek volna, közel-távol munkalehetőség nélkül.
A kilencvenes évek elején erre (sem) volt pénz, ez egy elszalasztott lehetőség maradt az ország nagy részén, más tájegységekben is.
Még ott is necces, ahol relatív épségben megmaradt (pl. zsámbéki légvédelem).
Hogy a bunkereket miért nem őrizték meg jó pénzért mutogatni, az egy másik kérdés. Így azoknak a teljes kifosztás a sorsa, amíg le nem szakad valaki alatt az az ingatag létra és akkor szépen telenyomják betonnal és ott lesz a gerilla-túrák vége… 🙁
Mefi
2014. március 12. — 09:51:26
[re=6067539]AZso[/re]: igen, ez könnyen lehet, meg arra is gondoltam, hogy talán volt egy kis dac is az egészben, miszerint nem kellenek nekünk az oroszok lakásai. A bunkereket szeirntem főkén azért, mert a 90-es években még nagyon más felfogás volt, szerintem van olyan, aki még most sem merne felmenni, nehogy baj legyen belőle.
saxus
2014. március 13. — 02:16:23
Ezért: http://lemil.blog.hu/2014/03/12/atiranyitas_vitaposzt_ajanlo_a_totalkaros_hadero