Kezdjünk a tényekkel:

  • az M4-es metró alapkövét 2006. március 27-én tették le;
  • 2013. március 27-én (hét évvel később) »megnéztük az alagutat«, menő volt;
  • az első tervek a 70-es években születtek;
  • 2007-ben, amikor kezdtük a fősulit, azt mondták, a diplomaátadóra már az új metróval mehetünk: azóta az iskola elköltözött, és a diplomaosztó előtti időre éppen csak a villamos kezdett újra járni a Szabadság hídon;
  • a nyomvonal valóban nem a legjobb, de végre Budára is gyorsan el lehet jutni, lazul kicsit a környéki felszíni közlekedés;
  • sokat késett, drága volt, szép lett;
  • új metróvonal megnyitására utoljára 37 éve került sor Magyarországon.

BKK - M4-es metró, Kálvin tér

A képre kattanva galéria nyílik!

Még azt hiszem 2007-ben beszélgettünk (talán írtam is) arról, hogy mindenki hogy utálkozik a négyesmetrózás témakörében. Ennek egyik részét amúgy értem, mert azokkal az állomások közötti távolságokkal és úgy általában azzal a pályával nem egy kiaknázatlan területet ástak alá (érted), hanem egy villamosokkal és buszokkal jól lefedett infrastruktúrát egészítettek ki. Mindenesetre, nekem az Allee vonzáskörébe eddig 35 perc volt eljutni, most egy átszállással átlagosan 20 perc alatt megjárható az út. Hozzáteszem, Budáról Budára eljutni még mindig agyhalál.

Tegnap végigutaztam az összes állomást, csináltam jópár fotót is, két élményem volt: egyrészt, hogy nagyon sok európai metróval utaztam (Ausztria, Belgium, Csehország, Anglia, Németország, Olaszország, Románia), de mindegyiknél éreztem azt, amit anno az impozáns szovjet metrók propagandájában hangoztattak: hogy bezzeg például a francia metróval, ami tárgyilagos, és egyszerű, milyen szép, milyen elegáns helyeken utazhat a dolgozó nép a szovjet metróban! Persze mindezt csak fotók alapján, de amikor levitt a mozgólépcső a Kálvinra, ez volt az első, ami beugrott az új állomásról.

Mert a metró egyrészt a dolgozó nép, másrészt a turisták közlekedési eszköze, és lesétálni egy 20 méter magas, belsőépítészetileg rendkívül látványos, koncepcionálisan és korszerűen felépített, modern szerelvényekkel közlekedő állomásra, ahol este kilenckor is olyan, mintha sütne a nap, egyszreűen menő. (Napközben egy-két állomásra trükkösen tényleg napfényt visznek le.)

Ami külön tetszik, hogy a legtöbb állomáson megfigyelhető a piros-fehér-zöld koncepció, néha szembetűnően, néha meg csak éppen, hogy észreveszi az ember. Az M4-es metró voltaképpen egy teljesen korrekt európai közlekedési rendszer lett, megspékelve annyi különleges dizájnelemmel, hogy talán kicsit elfogultan, de azt mondjam, az európaiak között is kiemelkedik az élmény, amit nyújt. A tényleges, közlekedésre kifejtett hatását meg úgyis később fogjuk megérezni.

Az viszont módfelett zavart, hogy a sok örömködő emberre legalább háromszor annyi kárörvendő ember jutott, viszont itt reflektálnék a bejegyzés elejére, és, másrészt: azok, akik azon idegesítik magukat és azzal sírják tele az internetet, hogy milyen unalmas egy olyan eseményről olvasni, ami egy átlagos magyar életében valószínűleg egyszer fordul elő, hát nekik szerintem egy külön helyet tartogatott Dante azon a bizonyos helyen.

2014. március 30., 01.15 – kiegészítés

Mindeközben végtelen ember megosztotta Facebookon a galériát, és még egy index címlap is volt, köszi mindenkinek, főként deino-nak! 🙂