Hogyan rohanj a veszTEDbe

Már vetítik a mozikban Seth MacFarlane (»Family Guy«, »Ted« és még sok más) új filmjét. A Million Ways to Die in the West magyar címébe viccesen vagy gagyin – ezt döntse el mindenki maga – a készítő előző produkciójának címét is elrejtették, ami voltaképpen arra jó, hogy akinek az nem tetszett, az biztosan nem fogja megnézni ezt sem, akit meg érdekelt a film, annak gondolom nincs szüksége külön emlékeztetőre.

Kétféle szemüveggel tudnék nyilatkozni a filmről: az egyik szemüvegemben a rajongó vagyok, aki kedveli MacFarlane munkásságát, ezért elvárásokkal foglal helyet teremben; a másik szemüvegemben pedig a mezei srác, aki látni akar egy jó vígjátékot. Előbbi nagyot csalódott, utóbbi nem teljesen azt kapta, amit várt.

Főként azokkal a dolgokkal volt bajom, amiket kiemeltem és amik miatt különösen tetszett a Ted. Az eredeti sztori; a gagek és mémek ismerete nélkül is vicces jelenetek; MacFarlane és a többi színész alakítása; az éppen megfelelő vicces és érzelgős jelenet. És igen, a Ted ilyen szempontból jobb film volt: ha csak úgy beültél rá a moziba, és a stílussal nem volt bajod, akkor végignevethetted az egészet. Lehet, hogy valakinek a Hogyan rohanj a veszTEDbe is ilyen élményt ad, nekem sajnos pont az ellenkezőjét.

A zene nagyon rendben volt, sokszor csupán az tette élvezhetővé az összhatást. A színészek közül talán Liam Neesont lehetne kiemelni, de ő is csak a szokásosat hozta. Seth Macfarlane-nel az volt a legnagyobb problémám, hogy semmilyen alakítást nem nyújtott, leginkább az egész film egy kétórás stand-up comedy volt, ami köré írtak egy nagyjából western történetet. Ezt tetézte Neil Patrick Harris challenge accepted beszólása, illetve az, hogy az összes popkult utalás olyan mellékízű volt, mintha az elkészült film nem lett volna elég vicces, ezért véletlenszerű helyekre beillesztették volna őket, a történettel való mindenféle kapcsolat nélkül. Két nagyon jó utalás volt, ezeket nem akarom lelőni, de az egyik a történet közepén inkább csak indokolatlanul megtörte az addig nagyjából összefüggő sztorit, ettől még azért vicces volt.

Csalódás volt a film, voltaképpen mindkét szemüveggel, elég sokáig morfondíroztam rajta, hogy csak rossz pillanatban néztem meg, és amúgy tetszene, de valahogy úgy érzem, nem ez a helyzet. A Tedet többször is láttam, mindig élveztem, ezt a filmet nem biztos, hogy megnézném ismét, és ha újra dönthetnék, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán moziban nézném.