Kösz, hogy elrontottátok!

Tegnap este két Family Guy rész közben az erkélyen ücsörögve beszűrődtek a FINA 2017-es VB megnyitójának hangjai és fényei, gondoltam belenézek a ceremóniába a királyi csatornák egyikén. Először nevettem, aztán felfordult a gyomrom, végül pedig kicsit szomorú lettem. Drága érzelmi hullámvasút volt ez, az “adófizetők pénzéből”, ahogy mondani szokták.

A nevetést az váltotta ki, hogy ez a megnyitó korántsem látványos, színpompás, varázslatos és lenyűgöző volt, hanem béna, nevetséges és fájdalmasan erőltetett.

Rögtön utána jött a gyomorfordulat, amikor megláttam, hogy 3,4 milliárd forintba került ez a megnyitó. 3,4 milliárd forintért sikerült egy rendkívül hangos, ám igen gyors tűzijátékot; egy béna eskütételt és egy két számot eléneklő, eleinte technikai hiba miatt nem is hallható CeeLo Greent intézni mint sztárfőfellépő. Összehasonlításként: a Sziget nagyszínpadának teljes büdzséje egy hétre 1,87 milliárd forint volt tavaly, a nagyközönség szemében menőbb fellépőkkel és mikrofonhiba nélkül.

A jó magyar mutyi működhetne úgy is, hogy honatyáink azt mondják: “figyeljetek, itt van ez a Gerendai csávó, meg a cége, 25 éve csinálnak egy profi bulit, miért nem kérdezzük meg őket?”. És akkor lehet, hogy a Sziget Produkciós Iroda zsebből elővenné valamelyik idei fellépőjét, aki egy nagyszínpadi fellépés áráért ugyanúgy elnyomna két számot.

És hogy miért lettem szomorú? Mert néztem ezt az egyébként látványvilágában és építészetében tényleg menő (nekem nagyon tetszik, hogy az egész balhé nagy része a Dunán van) rendezvényt, aztán eszembe jutott, hogy mi volt tavaly, amikor a hazai csapat megnyert egy focimeccset. Ugyanannak a hangulatnak, boldogságnak és vidámságnak kellene most lennie, mert tényleg menő, hogy egy ilyen sporteseménynek mi adunk helyet, időt és otthont. Aki ismer, tudja, távol áll tőlem a sport világa, de még én is szívesen részt vennék valamelyik eseményen, ha már itt van tőlem tíz percre.

De nem fogok. Sőt, még csak nem is örülök. Azért nem, mert ültem tegnap, és arra gondoltam: tényleg ilyen hülyék vagyunk, mi magyarok, hogy nekünk semmi sem jó? Majd tovább gondolkodva arra jutottam, hogy nálam az a téma méregfoga, hogy az egészből egy nemzeti-politikai parádét csináltak. Tudatosan. Nem a vendégek, nem a sportolók, hanem az egész “fenti” bagázs. Hogy miközben alapvető infrastrukturális, egészségügyi és oktatási nehézségekkel küzdünk, amelyeknek okozója szinte mindig a költségvetés hiánya, addig erre szórjuk a pénzt, és még büszkék is vagyunk rá. És az egészet eladjuk úgy, hogy ezt a politikai elit képviselőinek köszönhetjük. Na, ettől vagyok igazán szomorú. Mert egy témájában vidám és pozitív eseményből már én is csak hányni akarok, köszönhetően a zseniális propaganda-gépezetnek, ami nálam pont fordítva sült el.

Halkan jegyzem meg, ami tegnap, a szokásos tíz perces helyetti negyven perces hazautam során fogalmazódott meg bennem: képzeljük el azért azt is, hogy ha egy ilyen sportesemény miatt a fél várost és a két legforgalmasabb hidat le kell zárni, akkor mit csinálnánk egy itt rendezett olimpia esetén? Kijárási tilalom lenne?

Ezek mellett pedig nem kell meglepődni azon, hogy sok más cég és termék mellett a Szigetet is eladják, hogy nagyrészt külföldi tulajdonosok kezébe kerüljön. Mert mindenki látja, hogy aki itt sikereket ér el, az kinézett, megvetett, irigyelt áruló lesz, és a termékének fejlődéshez az kell, hogy egy másik ország másik gondolkodásmódú szereplőit vonja be a képbe.

Ha valamitől, hát ezektől igazán szomorú leszek, miközben a gyomrom is felfordul. Pedig ez az egész csak egy sportesemény, aminek örülnöm kellene. De nem fogok, hála nektek, kedves vezető urak. Kösz, hogy elrontottátok!

A képek az MTI, Illyés Tibor és Koszticsák Szilárd felvételei és innen jöttek.