A 2006. március havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Hol a telefonom?

Adott a szitu: mész az úton, és találsz egy frankó telefont. Mondjuk egy Nokia N3-at. Mit teszel? Fölkapod, és zsebrevágod, vagy megkeresed a tulajt, és visszaviszed neki? Csak őszintén! Én több szempontot mérlegelnék: mennyit ér a telefon, ki a tuladonosa, milyen adatok vannak benne, stb. Mert egy százezres telefonnál már meggondolom, hogy kell-e nekem. Jó, nem élek rosszul. Lekopogom, mert ez nem volt mindig így. Nem szorulok rá, hogy lopjak, de ha belebotlok egy telefonba, az más. Persze lehet most jönni azzal, hogy hol a becsület, meg a többi, de először mindenki nézzen magába, hogy mit tenne…


Vihar után

Nem szeretem, ha esik az eső (ez milyen mókás kifejezés, mint a folyik a folyó, fut a futó, mászik a mászó stb.), de van abban valami szép, amikor a hétágról sütő napra, és a szép kék felhőkre fokozatosan ereszkedik a sötét felhőtömeg. Tekintélyt parancsoló, félelmetes és hatalmas. Szeretem az efféle jelenségeket, mindig kerestem őket. Mint például a gömbvillám. Tudom, hogy nem „egészséges”, de nagyon megnézném élőben. Érdekes, hogy milyen keveset tudunk róla. Például tudtátok, hogy a gömbvillám nem rendelkezik magas hőmérséklettel? Viszont más tárggyal kapcsolatba lépve, égésnyomokat hagy. A vihar utáni csend is nagyon szép. Mikor a vihar jövetelének visszája játszódik le, magával hozva a hamisítatlan finom illatot, a friss levegőt, és a kellemetlen hűvös szellőket.

A bejegyzés tanulsága pedig az, hogy ne írjunk úgy blogot ha villognak az IM ablakok, mert véletlen bezárjuk a böngészőt.



Szeressétek a gyerekeket!

Miközben az SZDSZ Kovács Pistikével kampányol, ma két kisgyermek vesztette életét. Egyik egy másféléves, aki bemászott egy parkoló kamion alá, a kamion sofőrje pedig beszállt, és elindult. Míg a másik egy kétéves, aki patakba fulladt. Node egy kétéves gyerek?! Gondolkodjunk már, egy ekkora gyerek hogyan jut a kamionhoz? Kimászik a házból? Akkor miét nem vigyáznak rá? Kiengedik a házból? Akkor miért nem vigyáznak rá? Nem sokára megjelennek a szülők a tévében, és zokognak majd, hogy nem értik, hogy történhetett, és mér pont velük, meg egyáltalán. Persze, de véletlenek ugye nincsenek. Azért halt meg az a szerencsétlen gyerek, mert a szülő felelőtlen volt. Erre pedig nincs semmi mentség. És ne mondja nekem senki, hogy szívtelen vagyok, mert mit érezhet az a szerencsétlen szülő. Nekem is vannak szüleim, mégsem ütött el a kamion másfélévesen. Akkor legnagyobb balesetem az volt, hogy elestem a lakásban. Nem szeretem a felelőtlen embereket, nagyon nem.


Békamentés

Az mekkora poén: kitalálják az állatvédők, hogy ők majd megmentik a békát. Csapdával elfognak olyan kétszáz békát, és úgy öntik-dobálják bele egy ládába, mintha sóder lenne. Persze, megmentik őket, de közben kinyírják a béka idegrendszerét.

Én amúgy mindig megmentem a békákat. Esős időben, biciklizés közben mindig bedobom őket az árokba, hogy ne üssék el őket. Szintúgy ez a helyzet a csigákkal is. Mert én ilyen állatvédő alkat vagyok.