A 2012. november havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Pénzügyeket kezelő app

Ha lenne nekem sok időm (oké, nem is olyan sok), vagy csak látnám értelmét a saját magam szórakoztatásán túl, de ami a lényeg, hogy ha összeszedném a gondolataimat ezzel kapcsolatban, jó móka lenne fejleszteni egy masszív és okos, pénzügyeket kezelő alkalmazást.

Sok hercehurca után (kerüljétek a »Squirrel« appet, nagyon elrontották) végül a MoneyWiz nevű alkalmazás-családot használom erre a célra. A pénzügyek kezeléséről a fenti bejegyzésben írtam, akit érdekel, ott nézelődjön, de röviden összefoglalva, nagyon hasznos tevékenység, mindenkinek ajánlom; napi nettó három-négy perc befektetett energiával lehet elérni eredményeket.

Szóval, csak ötlet-seregként, amit elképzeltem:

E-mail-alapú feldolgozás

Az alkalmazásnak továbbítanék minden pénzügyeket tartalmazó e-mailt (SZÉP-kártya, Netpincér, rendelések stb.), és automatikusan szétszedné, feldolgozná azokat, rögzítené, kategorizálná a kiadásokat.

SMS-alapú feldolgozás

Bekötnék hozzá valamilyen SMS-modult, a banktól jövő SMS-eket így nem a mobilomra, hanem oda küldeném. Szintén feldolgozná, rögzítené, kategorizálná, majd küldene nekem egy SMS-t a lényegi információkkal (mennyit vont le vagy adott hozzá, mennyi van a számlán).

Rezsiköltségek kezelése

Létrehoznék rezsi típusokat, ahol a csekkeket kezelhetnénk. Számlaszám, elszámolási időszak, alapmértékegység, leolvasott és számlázott fogyasztás. Ezeket be lehetne állítani ismétlődően is.

Nyugták, számlák feldoglozása

Beszkenneled vagy lefotózod a nyugtát vagy a számlát, és a rendszer kiszedi belőle a lényeget. Ha nem ismeri fel, meg lehet tanítani, mit hol keressen.


Ezek megvalósítása egyébként nem különösebben bonyolult feladat, és ha lenne rá igény, simán lenne fantázia egy olyan webes szoftver fejlesztésére és üzemeltetésére, amelyet regisztráció után bárki használhatna. A baj ezzel inkább az, hogy itthon szerintem kevesen kezelik a pénzügyeiket ilyen formában, illetve elég körülményes lenne megoldani, hogy az adatok teljes biztonságban és valamilyen titkosítással tárolódjanak-közlekedjenek.

Szóval ilyen dolgokon is jár az agyhelyem néha.


Amikor az internet nem menő: online pénztárgép

Most mesélte anyukám, hogy a NAV jövő év áprilisától tervezi bevezetni az úgynevezett online pénztárgépet, amelynek lényege, hogy minden lezárt tranzakció adatát valamilyen mobilnet kapcsolaton keresztül a gép azonnal továbbítja a NAV központi számítógépének. Ők persze rögtön látják, ha turpisság van, mert egyrészt gondolom arra számítanak, hogy az eladók nagy része nem mer majd csalni, aki meg mer, azt majd az ügyes álruhás ellenőrök fogják lebuktatni, akik vígan pálinkáznak a kocsmában, miközben az okos androidos telefonjukon nézik, hogy éppen beérkezett-e az adat a szomszéd asztal hat söre után.

A motiváció emögött egyszerű és érthető, nem is ezzel van a probléma, inkább csak rengeteg a kérdés, amire én negyedórányi keresés után nem találtam kielégítő válaszokat, még a NAV honlapján sem. Milyen pénztárgépek támogatják ezt a funkciót? Ha nekem éppen nem olyan van, mennyibe kerül a váltás? Mennyivel drágább egy ilyen pénztárgép egy hagyományosnál? Milyen kapcsolattal kell összekötni a gépet a központtal? Ha internet, lehet-e a saját előfizetésemet használni? Mi van, ha éppen nincs net? Mi van azokkal a helyekkel, ahol rossz az internet- és mobilnet lefedettség? A tranzakció sikeressége kötött-e ahhoz, hogy sikerült-e beküldeni az adatokat a központba? (Vagyis, ha éppen valami technikai gikszer van, akkor megáll-e az eladás, vagy csak később küldi be?) És ezek csak első hallásra ugrottak be.

Meg aztán a fő kérdés, hogy szerény kis országunkban, ahol nem tudunk felhúzni időben néhány kilométer autópályát; nem tudunk megépíteni egy metróvonalat; nem tudunk úgy közbeszerzést csinálni, hogy ne legyen benne valami pistikézés; nem tudjuk egy új tévécsatorna műsorszórásban való megjelenését az ígért időben garantálni; szóval, hogy minálunk vajon március végéig mennyire lesz alkalmas, letesztelt és üzembiztos ez az új rendszer, elkészül-e a hozzá tartozó végtelen törvénymódosítás és végül de nem utolsó sorban, hagynak-e időt átállni az új módszerre.

Segítek, áprilisig ez nagyon sok pénzzel is nehézkes feladatnak tűnik. A BKV ennyi idő alatt a metrókra nem tudna kiépíteni kódkártyás ellenőrzést, akkor miről beszélünk négyszázezer pénztárgép esetében?

Vicc.


Videomagnó

Múltkor ültem a metrón és mellettem néhány középkorú emberke arról beszélt, hogy ő nekik még nincs ez a modern dolog, ez a korong, ez a DVD-izé, ők még hagyományos videomagnót használnak, amúgy is van egy tucatnyi kazettájuk, nem fogják lecserélni őket holmi új szeszélyre.

Egyrészt mókásan hangzik ez, úgy, hogy lassan már a Blu-ray lemezekre sem lehet azt mondani, hogy újdonságerejűek; másrészt emlékszem, amikor csillió éve megjelent a piacon a DVD, és tényleg mindenki mint valami mágiaként gondolt rá. Nekünk talán a PlayStation 2-vel volt először a házban erre alkalmas kütyü (mint ahogyan most nálam a »PlayStation 3«), akkoriban valahogy úgy éltem meg ezt az egészet, hogy hihetetlen, milyen éles és szép képpel rendelkezik.

Aztán jött a HD-forradalom, hádétévé, hádéfilm, hádésorozat, hádépattanások. Érdemes megnézni egy néhány évvel ezelőtti filmet, mondjuk a kétezres évek elejéről, még azokban is van valami nem valódi, valami fix, merev dolog. Akkoriban volt egy törés, én sem tudom, mikor, miután egyszerre elkezdtek élethű mozgóképeket fényképezni. A film már nem arról szól, hogy egy állványra felrakják a kamerát, és néha van egy-két vágókép. Mozgatják, repültetik, autókra rakják, dobálják, futnak a kamerákkal. És nem azt mondom, hogy régen nem voltak jók a mozgóképek, mert tudnék mondani filmet a hatvanas évekből, amit kiválóan fényképeztek.

Nagyon érdekes a mozgókép fejlődése, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz tíz-húsz év múlva, mi lesz akkor, amikor az én unokám kinevet majd, hogy csak FullHD filmeket nézek.

Emlékszem, valaki mesélte, hogy egy nem túl idős rokonát elvitte egy IMAX-moziba. A hölgy kis idő után kijött, és azt mondta, ez túl sok az ő agyának.

És hiába gondolnánk, hogy ennél már biztos nincs tovább, mindig van.


Kivonult a Match!

Oké, biztos gonosz dolog, hogy ennek örülök, de: végre kivonult a Match kis hazánkból! Üzleteit amint azt Intitől megtudtam Budapesten a CBA, vidéken a Coop vette át. A Match kivonulása ha jól tudom a Profi üzletlánc megszűnését is illeti.

Mért utálom ennyire a Matchot? Többször láttam már bogarakkal teli zöldségespultot, a pékáruból egyszer hoztam is haza bogarat, a legtöbb üzlet rengetegszer tele volt szeméttel, az eladók túl sokszor voltak bunkók, az árak túl sokszor magasak, és az üzleteket meghagyták a 80-as évek dizájnjában a legtöbb helyen (egy-két nagyon jó üzlettől eltekintve, például a Duna Plazában vagy a MOM Parkban található egyságek nagyon kimagaslóak a hazai felhozatalban úgy általában is).

Ellenben a CBA szépen fel is újította a legtöbb átvett boltot, a Ferenciek terén található üzlet nagyon szép és elegáns lett, és még mosolygós ott dolgozót is lehetett látni ma.

Szóval nem vagyok én rosszmájú, de ilyen üzletpolitikával ne lepődjenek meg, ha nem ment a bolt. Pláne, hogy anno a Julius Meinl hálózatot vették át, ami az egyik legigényesebb üzletlánc volt.


A jóslásról

Sosem értettem azokat, akik pénzt fizetnek egy elvileg valamilyen képességgel rendelkező embernek azért, hogy megmondja a jövőjüket. Van jóslással foglalkozó családi barát, és jósolt már nekem, jó mókának tartottam, de hogy erre alapozzak döntéseket és rendszeresen kikérjem a véleményét, az valahogy ördögtől valónak tűnik.

És ami a legdurvább, amikor ezt az egészet belebújtatják egy modern köntösbe, televíziós, rádiós és internetes kampányt építve köré. Ennek a témának pontosan az lenne a lényege, hogy elmész egy meghitt, nyugodt helyre, és az ott ért személyes benyomások, illetve valamilyen egyéb mágia (kártya, tea, akármi) alapján egy ezzel foglalkozó elmondja neked, hogy mit érez a jövőddel kapcsolatban. Az egész értelmét veszti, ha felhívod a 06-90-es számot, és a túloldalon valaki a füledbe búg valamit.

A legszomorúbb pedig, hogy rengeteg ember annyira elkeseredett vagy annyira kilátástalan helyzetben érzi magát, hogy tényleg úgy gondolja, nincs veszteni valója egy kétezer forintos hívással. Személy szerint az összes ilyen szolgáltatást betiltanám, mert pofátlanul kihasználják azokat, akiket egyáltalán nem kellene. (Csak ugye ameddig van rá igény, addig aztán mire fel lehetne panaszkodni.)

Amin pedig mindig kiakadok, hogy az egész szolgáltatást van arcuk úgy hirdetni, hogy megbízható és garantált. Hát persze.

Sokszor mondják, hogy milyen szennyek mennek a tévében; nálam a szenny nem az X-Faktor, hanem ez.