A 2014. július havi bejegyzésekhez jó szórakozást kíván Marty McFly!


Telekomos vagy? Használsz Spotify-t?

Akkor ezt az akciót a Telekom és a Spotify valószínűleg neked találta ki. Ha előfizetsz a Music opcióra, havi 1590 forintért kapsz a díjcsomagodban lévő adatmennyiség felett további 500 MB-ot, amit a Spotify-jal való zenehallgatásra használhatsz. Ja, és a lényeget nem írtam: az árban a Spotify prémium előfizetés is benne van, amiért én most 1700-1800 forintot fizetek havonta, euróárfolyamtól függően. Most a regisztrációtól számított 30 nap kipróbálásra ingyenes.

Spotify és a Telekom

Ha van már Spotify előfizetésed, csak küldd el a +MUSIC szót a 1430-ra, lépj be a Telekom webes felületére, kapcsold össze a Spotify-t a Telekommal, mondd le az aktuális prémium előfizetésedet, indítsd újra (vagy tedd repülőgép-módba) a telefonodat és hallgasd a zenét.

Nem tudod mi az a Spotify? »Ezt a bejegyzést« neked írtam!


Július 15.

Nem tudom, van-e köze hozzá, hogy a héten sokkal nagyobbnak és világosabbnak látni a Holdat, mint egyébként, de csak néhányat említenék a ma történt események közül:

  • szénné égett a tetőszerkezete és legfelső emelete a Kodály köröndön álló egyik palotának, reggel ott ücsörögtünk és vígan kávéztunk (a kettő dolog között nincs összefüggés);
  • Moszkvában kisiklott egy metró: meghalt húsz ember és jóval többen megsérültek, szerda gyásznap lesz Oroszországban;
  • szikrázott az M3-as metró egyik szerelvénye, emiatt az idétlen idők óta a programszőnyegen gyűlő olajsár meggyulladt, az utasok kimenekültek, a metrókat pótolják;
  • valaki életét vesztette (beesett vagy -ugrott) az M2-es metró Puskás Ferenc Stadion megállójánál;
  • megint lövöldöznek a Gázai övezetben;
  • egy kollégám barátnője látott valakit kiugrani egy épület ablakán;
  • és emellett persze elenyésző, de egész nap őrültek háza mindenhol.

Tűzoltás az Andrássy úton

Köszönöm szépen, én most lefeküdnék aludni, remélem, az éjszaka eseménytelen lesz. Ha pedig lehet hinni a felvetődő pletykáknak, hogy az Andrássy úton szándékos gyújtogatás történt, na, arról külön megvan a véleményem. (Az Andrássy út egyébként minden épületével, a földalattival és a Hősök terével együtt a Világörökség részét képezi.)


How I Met Nacho

És most nem a moziban kapható nasira gondolok, hanem egy spanyol építészmérnök-hallgató srácra, akivel péntek éjszaka ismerkedtem meg elég kalandos módon. (Azért annyira nem kalandos módon, ahogy gondolnák egyesek.)

A Köki felé metróztam, hétvégén viszont felújítás volt az M3-as metrón, emiatt Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest állomások között pótlóbuszok mentek. Az első dolog, amire felfigyeltem, hogy habár mostanában sok pluszpont jár a BKK-nak, itt azért annyira nem sikerült jól a kommunikáció, mert például a buszon nem mondták be angolul, hogy mi a szitu, pedig a reptérről érkező külföldieknek lehet jó lett volna. Láttam az arcukon a rémületet, így három mondatban kifejtettem, mi a díl, elmondták, hogy az Astoria lenne a végállomásuk, én meg mondtam, hogy segítek, mert az Astoria nekem is útba esik, ne vesszenek el.

A Nagyvárad téren mindenféle hezitálás nélkül mentünk a metró felé, Nacho és a haverjai kilyukasztották a jegyeiket, majd mire lementünk volna az aluljáróba, egy dolgozó közölte, hogy nó mór szábvéj tudéj. Annyira én sem értettem, hogy mi van, így megkérdeztem a legszebb magyarságommal, hogy tessék, amire elmondta, hogy öt perce elment az utsó metró, már csak éjszakai van.

Egy hete folyamatosan köhögök és taknyos vagyok, este tizenegy körül járt az óra és kellőképpen tele volt a tököm és az orrom is annyira, hogy kicsit ingerültebben jegyezzem meg, hogy az bizony úgy nagyon nem oké, hogy a pótlóbuszt nem várja meg az utsó metró. Persze mi lettünk megróva, mondván, hogy ne tököljünk (nem tököltünk). Míg magyaráztam angolul, hogy mi a helyzet, próbáltam azt is hozzátenni, hogy amúgy ez egy jó város, és habár most belecsöppentek a mélyebb vízbe, jó buli lesz ez, de az arcokon láttam a kétkedést.

Kicsit később odajött a kolléga is, hogy elnézést kér, tényleg ő rontotta el, mert késett a pótlóbusz, és a sofőr nem szólt, így ő tovább küldte az utolsó metrót. Végül nagy baj nem volt, mert azonnal jött egy éjszakai, nem kellett várni, de azért mégsem éreztem magam elégedett ügyfélnek.

Az éjjeli bemutatkoztunk egymásnak Nachóval, mondta, hogy ha van kedvem a hétvégén, igyunk meg egy sört, amit udvariasan két göthős köhögés között elutasítottam, de megígértette velem, hogy ha Barcelona felé veszem az irányt, írjak neki, és megmutatja a várost.

A tanulság meg mondjuk legyen mára az a közhely, hogy minden rosszban van valami jó: ha nem lett volna ez a kis extra kör, nem dumáltam volna egy jót Nachóval a buszon.


Szamos Csokoládé Iskola

A VOLT fesztivál után (amiről majd ha összeszedem magam, írok még egy élménybeszámolást is) a Szamos Csokoládé Iskolába látogattunk el. Ingrid a Femcafe nevű portálnál gyakornok, és cikket írt a suliról, én meg mehettem fotózni, így pont jól jött ki a dolog. Itt olvashatjátok az ő beszámolóját.

Szamos Csokoládé Iskola - Andor éppen fagyit hűt

Két dolog jutott eszembe, miközben a 20 éve a Szamos csokimestereként dolgozó Andor magyarázta a fagyi készítésének titkait: az egyik, hogy jé, ez milyen egyszerű; a másik pedig, hogy már értem, mért olyan finomak a Szamos termékek. Minden termék igazi, friss és természetes; ízfokozó, színezék és egyéb dolgoktól mentes alapanyagok felhasználásával készül. Előttünk volt a Baileys, a finom belga csokoládé, a Bourbon vaníliarúd és a friss vaj, Ingrid meg Andor útmutatása szerint kavargatott és sürgött-forgott.

Nagyjából egy óra alatt már a fagylaltgépben volt a massza, mindeközben rengeteget beszélgettünk, nevettünk, megtanultunk finom karamellaszószt készíteni és néhány konyhai trükköt is. A fagyi pedig tökéletes lett, készítettünk hozzá csokoládés tölcsért, kaptunk hozzá rolettit és haza is vihettük, amit készítettünk.

A kurzus 4-5 főnek indul, egyfajta édesség elkészítését lehet megtanulni, a receptet természetesen le lehet fotózni, el lehet kérni. Anno hasonló mókában a Chefparade-nál volt részem, ahol közösen főztünk. Menjetek el, tényleg jó móka, és ha valaki kicsit ügyetlennek érzi magát a konyhában, itt nagyon sokat tud tanulni, profiktól.


Arctic Monkeys Are Really Just Monkeys

Erről, vagyis a fesztivál legnagyobb csalódásáról külön is akartam írni. Kár lenne tagadni: vasárnap este néhány híján Magyarország összes rajongója várta a kétezres évek közepén útnak indult angol bandát. Sőt, páran még a határon túlról is. Nem volt akkora tömeg, mint tavaly az Example alatt, de most is ömlöttek az emberek. A VOLT annyira érezte a potenciált, hogy külön jegyet árultak a záróbulit is jelentő koncertre és elnézve, hogy 167 darab után nem számoltuk tovább, mennyi emberen van Arctic Monkeys-os póló, a dolog nem volt hülyeség.

Az egész nap eufóriában telt, bár a hét elejétől végig volt egy érzésem, hogy a turné utolsó állomása vagyunk, jönnek, lenyomják a 12 számot aztán elhúznak a viharba. Végül elmászott a színpadról a tűző nap ellenére egyébként fantasztikus bulit csináló, 16 évesekből álló The Strypes, idézve azt a hangulatot, amit régen az Arctic is csinált egy koncerten, majd tíz perc késéssel végre beindult a Do I Wanna Know? c. nagysikerű. A legvégén az R U Mine? című számot legalább sikerült úgy előadni, hogy legyen egy kis buli, amit a koncert közepén a kötelező lassúval sikerült megölni, de az are you mine, motherfuckers beszólást nem nézem jó szemmel egy olyan frontembertől, akiből az alázat, a közönség szeretete vagy bármi hasonlónak még csak szikrája sincs. (Pedig a Hurts is a szigetországból jött, ők is megjárták Amerikát, és lásd, mégis imádják a közönséget, és csinálnak bulit.)

A harmadik számnál Alex Felfuvalkodott Turner még egy thank you-t is kidobott, illetve színtisztán emlékszem, hogy egyszer volt egy VOLT FESTIVAL! bekiáltása is.

Ezt leszámítva pedig az indexes és a HVG-s kritikával értek egyet: egy fáradt, a népszerűséget kezelni nem tudó, fűtől és alkoholtól szédelgő ál-rocksztárt és egy igazából beleszarós, kötelezősen eljátszogatós zenekart láthattunk. Turner úgy-ahogy elgitározta és elénekelte a számokat, néha kinézett a közönségre, hogy bezsebeljen egy kis tapsot meg sikongatást, viszont voltaképpen a kontakt hibás kábeleivel és a sürgetéssel küzdő Lovasiék is nagyobb bulit csináltak eggyel odébb egy poros sátorban. Nem volt táncoltatás, nem volt énekeltetés, nem volt meghajlás – nem volt itten semmi.

Arctic Monkeys, VOLT fesztivál, Alex Turner

Pedig ha egy nagyon picit odateszik magukat, akkor a VOLT legnagyobb bulija is lehetett volna. Példát vehettek volna az előttük játszó The Strypes-ról: néhány éve ők is ilyenek voltak, néhány éve őket se ismerte senki, aztán most meg maradt a gőg. És akkor arról még nem is beszélve, hogy a fotós árokba nagyjából senkit nem engedtek be fényképezni; a szervezők mindenkivel aláírattak egy a fesztivál logójával ellátott táblácskát, de ők nem akarták; nem adtak interjút és lényegében az egész egy Jared Letoi magasságba süllyedt.

Mindegy, az AM ettől függetlenül egy jó album, a backstage-ben mókás volt megtapizni a hangszereket, Alex Turner jó zenész az Arctic Monkeys meg egy jó banda; az amerikaiak viszont nagyot fognak csalódni ebben az ál-flegmaságtól bűzlő, közepes minőségű buliban, ahol a hangulatot főként az album iránti szeretet tartja majd.