Már múltkor akartam írni erről a játékról, de a net sebessége nem tette lehetővé, hogy föltöltsem a képeket, így csak most teszem.
A Call of Duty első része nekem nagyon tetszett; három nap alatt végigjátszottam, és azóta is, ha időm engedi, a többjátékos mód nyújtotta élvezeteket is kihasználom. Régebben ajánlgatták már (többek között néhány olvasóm is), hogy a második rész valami fantasztikum lett, egyrészt a remek grafika, másrészt a remek játékélmény végett. Meg kell mondjam, nem csalódtam.
Bár a CoD2 esetében is megfigyelhető, az ami a Jedi Knight: Jedi Academy-nél: a második rész sokkal átgondoltabb, sokkal több lehetőséget nyújt, mint szingli, mind többjátékos mód esetén. Ám a CoD2, mint a JK3 teljesen más világ, sőt, egy teljesen más játék, mint elődje, ezért érdeme más szemszögből vizsgálni.
A játékmenetet kicsit nehezítették (bár két nap alatt végigvittem első- és másodfokú nehézséggel), bár a feladatok még mindig egyszerűek: menj és ölj, néha tegyél le egy bombát, és kész. Egyébként a játék nehézséges elég szélsőséges, az első két fokozat könnyű, az utolsó kettő pedig szinte játszhatatlanul nehéz.
Összességében elmondható, hogy remek játék, érdemes vele játszani (bár a többjátékos mód kicsit furcsa, néhány pályát megtartottak, és módosítottak, Carentanban például kifejezetten furcsa volt végigsétálni). Végezetül néhány kép. Az FPS ne tévesszen meg senkit, kép készítése során 30-40 FPS-t is veszíthet! DirectX 7-es renderelési móddal egyébként 70-130 FPS-t, directX 9-essel pedig 50-70 FPS-t tudtam elérni, élsimítás nélkül, természetesen.
Commisar Letlev, az oroszok kiképzője.
Pavel Semenov a sisakjával játszik.
A teherautón ülve, két másik angol katonával.
