Buli lenne egy HDTV. Eddig úgy voltam vele, hogy teljesen fölösleges, mert jelenleg magyarországon a digitális kábeltévé még ismeretlen fogalom, szerintem jelenleg nincs is olyan szolgáltató vagy csatorna, amely HD minőségben sugározna. Viszont mióta beszerezhetőek egyéb módon is filmek és sorozatok, akár HD-s verzióban is, azóta egyre jobban tetszik a dolog.
Tulajdonképpen az ilyen böszme plazmatévékkel az volt mindig is a bajom, hogy szélesvásznú (16:9-es). És amíg leültem elé tévézni, addig igencsak zavaró volt, ahogyan a 4:3-as adásokkal bánt. De ugye a HD-s adások kapásból 16:9-ben készülnek, tehát nó para. Ráadásul már a tévékben is elég kevés műsort nyomatnak anamorfikus módszerrel.
És végső soron az árak sem olyan vészesek (már). Persze még mindig drágák egy átlagos magyar zsebnek, de azért egy-másfél éve nem igen lehetett ~180 000 birodalmi forintért HD-Ready plazmatévét kapni. Olyan ez mint a házimozi. Eleinte az is luxus volt, ma meg már alapnak mondható minden háztartásban.
Ilyenkor amúgy milyen buli lenne egy időgép. Előre röppenni húsz évet, és megvenni valami – akkor – gagyinak számító olcsó húst, és visszajönni vele ide.
