A budapesti (tömeg)közlekedés tényleg nagyon gázos; tehát a 8 km-es út 49 perc alatt való megtétele húzós, akárki akármit mond. Viszont egyetlen dolog miatt megéri minden reggel, álmos fejjel, a fülben zakatoló és ébrentartó ritmusos zene kíséretében nekivágni a 7-es busz rémséges utazásának: a látvány. Mert amikor a busz átmegy az Erzsébet hídon, akkor a kedves utas elé táruló látvány lenyűgöző. Én évekig laktam Budapest belvárosában, ahol kosz volt, bűz, zaj, de ez soha nem érdekelt, mert tudtam, hogy egy gyönyörű városban lakom. És sajnos ezért nem szeretem, hogy csicsás, absztrakt, hipermodern épületeket építenek, mert elveszti a város azt, amitől én igazán szépnek tekintem: a régies báját. (Bár hogy megcáfoljam magam, a Dózsa György úton épült egy gyönyörű , amit imádok.)
Szóval, minden rossztól eltekintve, Budapest egy gyönyörű város, gyönyörű épületekben, hidakban, és emlékekben gazdag – bár ezen emlékek többsége nem feltétlen gyönyörű.
