»Kázmér« egyébként egyre nagyobb, egyre masszívabb, egyre kedvesebb, egyre nyugodtabb; mondhatnám egyre jobban macskásodik, az emberesedik után szabadon. Ma már harmadszor jártunk a kertben, ahol fára mászott, kóborkutyákkal és -macskákkal szemezett, levadászott egy földigilisztát, kergette a galambokat, jól összesározta magát, majd később a lakást is (szép kis húsvéti időjárás, mi?). Egyre többet eszik házikosztot is; eddig a fűszeresebb kajákra húzta a száját, most meg már úgy kell elhesegetni, hogy ne egye meg az ebédemet/vacsorámat. Múltkor a szomszéd Marci nevű macskával is ismerkedni próbált, ám az fújt egy nagyot, és odébbvonult.
Nemsokára sonka és tojás. Sonka és tojás. Sonka és tojás. Sonka és…
